Meghoztam nektek a 27. részt, ismét egy kis csúszással. A következő rész még sehogy sem áll, szóval valószínűleg megint várnotok kell egy picikét rá, ugyanis jövőhéten sem leszek itthon, és hétvégén sem lesz sok időm. De igyekszem, addig pedig érjétek be ennyivel...:) A véleményetek továbbra is nagyon fontos, így ha elolvastátok, hagyjatok egy pipát és/vagy kommentet.
xo Kingu
Isteni volt Olivér közvetlen közelében ébredni. Kezével a hátam simogatta, és mikor nehézkesen kinyitottam a szemeimet, hosszú csókot kaptam a hajamba.
xo Kingu
Isteni volt Olivér közvetlen közelében ébredni. Kezével a hátam simogatta, és mikor nehézkesen kinyitottam a szemeimet, hosszú csókot kaptam a hajamba.
-Jó reggelt - súgta a fülembe érzéki hangján, amibe beleremegtem. -Ma bepótoljuk, ami tegnap elmaradt?
-Déltől próbám van, de felőlem utána azt csinálunk, amit szeretnél - puszit adtam a fiú arcára, majd az idő szorítása miatt elkezdtem készülődni. Hajamat 10 perc alatt begöndörítettem, és egy egyszerű farmer és fehér póló szettet kaptam magamra a szintén fehér Convers tornacipőmmel. Olivér is elkészült közben, és együtt indultunk el a Lurdyba. A lépcsőházban a többi ByTheWay taggal is összefutottunk, így 5-en mentünk tovább. Az út közben Olivér egy pillanatra sem bírta ki, hogy ne puszilgasson vagy fogdosson, ami néha már frusztráló volt, ugyanis sokan felismertek az utcán és bámultak.
A próbatermek előtt elhaladva is rengeteg ránk tapadó tekintettel találkoztam. Mielőtt beléphettem volna a megfelelő ajtón, a szőkeség még egyszer magához húzott, és ajkát az enyémre tapasztotta, amit Bence távolról jövő hangja zavart meg.
-Olivééér - kiáltott a folyosó túl oldaláról a barna srác, mire Olivér megforgatta a szemeit, és otthagyott. Nem értettem, miért ragaszkodik hirtelen hozzám ennyire, és Bencének mi baja mostanában, de ráértem mindezzel egy újabb fárasztó próba után foglalkozni.
-Olivééér - kiáltott a folyosó túl oldaláról a barna srác, mire Olivér megforgatta a szemeit, és otthagyott. Nem értettem, miért ragaszkodik hirtelen hozzám ennyire, és Bencének mi baja mostanában, de ráértem mindezzel egy újabb fárasztó próba után foglalkozni.
2-kor tudtam szabadulni a helyről. Az utcára kilépve rögtön barátomat kerestem a szemeimmel, majd üzenetet írtam neki, hiszen megbeszéltük, hogy a nap többi részét kettesben töltjük. 5 perc múlva Olivér helyett egészen más alak közeledett felém.
-Csak nem a hercegedre vársz?
-Bence, minden oké? Olyan feszültnek tűnsz - tettem a kezem nyugtatás képpen a magas fiú vállára, aki csak megvonta azt, majd hatalmasat sóhajtott.
-Mióta együtt vagytok, alig beszélünk, pedig barátok vagyunk vagy mi a fene - szólalt meg kis idő után, és eléggé meglepett a válasza. Tehát miattam ilyen?
-Sajnálom. Ha gondolod, most lóghatunk együtt. Olivérre várok, de fogalmam sincs hol lehet - néztem ismét a telefonom képernyőjére, hátha választ kaptam, de semmi.
-Ének óra után még Kristófék elrángatták tánc órára - mutatott az épület felé, ahol láttam, hogy Olivér épp pár másik srác és 3 ismerős háttértáncos lány társaságában átmegy az egyik teremből a másikba. A társaságot Szikora Robi követte sietősen.
-Aha - néztem utánuk még egy darabig. Őszintén szólva elkapott egy kis féltékenység a csinos táncoslányok láttán, de mivel amit békülésünk óta művel Olivér, valamennyire megnyugodtam. Pontosan tudja, hogy nem teheti meg velem újra azt, amit pár hete.
-Figyelj, szerintem menjünk akkor. Nem hiszem, hogy egy hamar végeznek - kezdtem noszogatni Bencét, és már el is indultam egy közeli étterem felé. Bence zsebre tett kézzel követett.
A kedvenc helyére mentünk, a Vapiano étterembe. Bence valami különlegesen elkészített csirkét választott olaszos salátával, míg én egy laktató carbonara mellett döntöttem. Az étel isteni volt, így nem sok idő múlva mindketten jóllakva könyököltünk az asztalra.
-Meghívtalak - áll fel a fiú pár perc pihenés után, és úriember módjára kifizeti előttem az ebédünket. A hazaúton már jóval felszabadultabb volt, és csomót mesélt magáról, illetve a ByTheWay nem túl hosszú időre visszanyúló múltjáról. Nehéz elképzelni őket egy kis bárban, gitárral a kezükben, érzelmes dalokat énekelgetni, pláne a mostani felhajtáshoz képest, ami körülöttük van.
Egy elmélyült beszélgetés közepette Szikora Robi és az iPhone kapcsolatáról, megérkeztünk a Corvinra, ahol a megfelelő épület előtt Olivér várakozott. Mikor meglátott minket, kezéből a zsebébe helyezte a telefonját, és felénk indult. Nem volt túl boldog.
-Ti merre jártatok? - kezdte mindenféle köszöntés, ölelés vagy puszi nélkül a szőke.
-Csak ebédeltünk - válaszolt helyettem Bence, majd megsimogatta a karom, és otthagyott minket Olivérrel. -Holnap 6-ra gyere - fordult vissza még utoljára Olivérnek címezve mondatát, majd végleg eltűnt a lépcsőházban. Olivér csak ekkor szentelte nekem minden figyelmét, és ölelt magához végre.
-Bence mondta, hogy még táncórád van, én meg nem akartam várni - kezdtem magyarázkodni, de a mondat közepén rájöttem, hogy igazából semmiért sem tartozom neki magyarázattal. Ha el akarok menni egy barátommal ebédelni, akkor elmegyek.
-Nagyon vártam már, hogy együtt legyünk - ölelt még szorosabban, majd összekulcsolta ujjainkat, és a lakásom felé vettük az irányt, ahol végre megint csak Olivér és én voltunk.
-Ugye csak este 6-ra kell menned holnap? - kérdeztem barátom, miközben valami üdítőt keresgéltem a szinte teljesen üres hütőmben.
-Szerencsére. Szóval van időnk - ölelt át hátulról, és adott érzéki puszit az arcomra, amitől ennyi idő után is futkosott a hideg a hátamon.
A kedvenc helyére mentünk, a Vapiano étterembe. Bence valami különlegesen elkészített csirkét választott olaszos salátával, míg én egy laktató carbonara mellett döntöttem. Az étel isteni volt, így nem sok idő múlva mindketten jóllakva könyököltünk az asztalra.
-Meghívtalak - áll fel a fiú pár perc pihenés után, és úriember módjára kifizeti előttem az ebédünket. A hazaúton már jóval felszabadultabb volt, és csomót mesélt magáról, illetve a ByTheWay nem túl hosszú időre visszanyúló múltjáról. Nehéz elképzelni őket egy kis bárban, gitárral a kezükben, érzelmes dalokat énekelgetni, pláne a mostani felhajtáshoz képest, ami körülöttük van.
Egy elmélyült beszélgetés közepette Szikora Robi és az iPhone kapcsolatáról, megérkeztünk a Corvinra, ahol a megfelelő épület előtt Olivér várakozott. Mikor meglátott minket, kezéből a zsebébe helyezte a telefonját, és felénk indult. Nem volt túl boldog.
-Ti merre jártatok? - kezdte mindenféle köszöntés, ölelés vagy puszi nélkül a szőke.
-Csak ebédeltünk - válaszolt helyettem Bence, majd megsimogatta a karom, és otthagyott minket Olivérrel. -Holnap 6-ra gyere - fordult vissza még utoljára Olivérnek címezve mondatát, majd végleg eltűnt a lépcsőházban. Olivér csak ekkor szentelte nekem minden figyelmét, és ölelt magához végre.
-Bence mondta, hogy még táncórád van, én meg nem akartam várni - kezdtem magyarázkodni, de a mondat közepén rájöttem, hogy igazából semmiért sem tartozom neki magyarázattal. Ha el akarok menni egy barátommal ebédelni, akkor elmegyek.
-Nagyon vártam már, hogy együtt legyünk - ölelt még szorosabban, majd összekulcsolta ujjainkat, és a lakásom felé vettük az irányt, ahol végre megint csak Olivér és én voltunk.
-Ugye csak este 6-ra kell menned holnap? - kérdeztem barátom, miközben valami üdítőt keresgéltem a szinte teljesen üres hütőmben.
-Szerencsére. Szóval van időnk - ölelt át hátulról, és adott érzéki puszit az arcomra, amitől ennyi idő után is futkosott a hideg a hátamon.
