SOON

Sziasztok drága olvasóim. Ne haragudjatok, hogy elnyelt a föld, de élek és virulok. A nagy helyzet, hogy mostanában minden összejött, sok mindennel kell foglalkoznom, beteg is voltam, és elszállt az ihlet is, szóval egy "kicsit" késik az új rész. Jó részt szeretnék hozni nektek, amit most sok idő és energia összehoznom, nem akarok csalódást okozni nektek, hogy egy összecsapott valamit teszek ki. Gondolkozom, ötletelek, és reményeim szerint valami ütős részt hozok nektek legközelebb, remélhetőleg 2 héten belül. Tényleg sajnálom, hogy váratlak Titeket, de igyekszem és köszi a megértést!:)
Szóval ez egy BIG SOON:D

xo Kinguu

14. fejezet

Kis késéssel, de megjött az új rész. Remélem tetszik, elég sokat javítottam már rajta, de ennyire futott. Vélemények, pipák jöhetnek.:) Köv. részt nem ígérem a héten, talán a hétvégére.
Puszi



Semmit sem mertem tenni. Csak álltam, csendben, csukott szemekkel, és vártam. Vártam a reakciót az utolsó hang után.
Pár másodperc után tapsvihar és füttyögések, majd székek tolódása hallatszott a nézők felől. Lassan néztem ki a közönségre. A mentorok állva tapsoltak, csak Szikora Robi nem. A nézők nagy része is felállt a helyéről. Kinéztem oldalra, ahol Anikó, Tomi, Benny, Sziki és Ákos óriási vigyorral tapsoltak nekem, és ujjongtak. Szemeimmel Olit kerestem mögöttük, de nem láttam semerre. Ya Ou is feltűnt a többi srác mellett, és vállát vonta meg, jelezve, hogy nem tudja, hol van Olivér. Ya Out tényleg nem lehet átverni, teljesen világos volt számára, hogy ki után kutatok a szemeimmel. Visszanéztem magam elé, és a mentorok már leültek, majd Lilu lépett mellém.
-Váó! Nem is tudok mást mondani, fantasztikus voltál! Hallgassuk meg a zsűri véleményét is - adta át a szót előszőr Geszti Péternek, aki 3 percig dicsérgetett, majd a végére azért még tett egy megjegyzést az egyik dalrészletre, hogy azért mégse fényezzen annyira. A többi mentor is hasonlóan vélekedett, és mikor Szikora Robi azt mondta, félti tőlem a srácait, hatalmas pír ült ki az arcomra, és hátrasandítottam abba az irányba, ahol előbb a fiúk örültek nekem. Ya Ou és Sziki rögtön levágták, és hatalmas nevetésben törtek ki, majd hamar elkomolyodtak, mert a röhögés kihallatszott a nézőkhöz, és onnan is halk kuncogások hallatszódtak. Robi is elnevette magát. Gabi nagyon büszke volt rám, és természetesen sírva is fakadt, hogy mennyire meghozta a gyümölcsét a sok munka. Miután Lilu végszóként megdicsérte a ruhám, és bemondta a szavazási lehetőségeket, integettem a kamera felé, és kifutottam a színfalak mögé. Iszonyatosan boldog voltam, és próbáltam visszaidézni a színpadon töltött pillanataimat, de az izgatottság és kitörő örömöm ellepte az elmém, így másra sem tudtam gondolni, csak hogy életem első TV-s, komoly szereplését nem szúrtam el. Sok sikert kívántam az MDC-nek, ugyanis ők következtek. Örömkönnyeimmel küszködve haladtam lassan a színpad mögött, amikor valaki hátulról felkapott és megpörgetett, én pedig egy halk sikolyt eresztettem ki a számon. Az illető a talpamra helyezett, magával szembe fordított.  A haja még mindig tökéletesen állt, szeme reménysugárzóan csillogott. Mélyen a szemembe nézett, majd egy hosszú cuppanós puszit nyomott az arcomra.
-Hihetetlen vagy! - ámuldozott, én pedig köszönet képpen átöleltem, amit rögtön viszonzott. Benny ragadta meg ölelőm karját, és rángatta el.
-Ne haragudjatok, de Olivér, mindjárt mi jövünk! - pattogott Benny, én pedig csak legyintettem, hogy semmi baj, bár örültem volna még pár másodperc kellemes együttlétnek a szőkeséggel. Olivér bólogatott, és még egyszer hátranézett, mielőtt a sötét díszlet végleg elnyelte volna.

*

Szinte érezhető volt, ahogyan a feszültség izzó szikrái az összes döntőst megrázza. Volt aki a másikat figyelte, vagy maga elé bámult, más pedig a mentorába kapaszkodott erősen. Már csak 3 kiadó hely volt, és 5-en álltunk a színpadon. Anikó, az MDC, a Fat Phoneix, a ByTheWay  és én. Lilu csak tovább húzta az időt, amitől csak idegesebb lettem. A fiúk csapatnevére vártam. Becsuktam a szemem és megszorítottam Gabi kezét, mikor Lilu nagy levegőt vett és...
A BYTHEWAY!!! üvöltötte a mikrofonba, mire iszonyatosan megkönnyebbültem. A fiúk ugrálni kezdtek, Ya Ou lerogyott a földre és tenyerébe temette a kezét. A többiek Robi nyakába ugrottak, aki megköszönte a kamerába a szavazatokat. A fiúk gyorsan végigölelték a még színpadon várakozókat, köztük engem is. Olivér lassan és szorosan ölelt magához és halkan súgott valamit a fülembe: "Tudom, hogy neked is sikerült." Egy könnycsepp gurult végig az arcomon, amit gyorsan letöröltem, és visszaálltam eredeti pozíciómba. A srácok kifutottak és mikor már nem látta őket a kamera, megölelték egymást, és gratuláltak egymásnak. Csodálatos volt nézni az összetartásukat és a barátságukat. Valóban felnéztem rájuk, talán még sohasem találkoztam ilyen emberekkel, mint ezek a srácok.
Elmerültem a fiúkról formált gondolataimban, amikor egy hatalmas üvöltés és üdvrivalgás közepette Lilu az én nevemet üvöltötte a mikrofonba. Egy pillanatra lesokkoltam és fogalmam sem volt, hogy mi történik. Kellett pár másodperc, mire felfogtam, hogy mi is történt valójában, de ekkor már Gabi szorongatott és összetett kézzel és zuhogó könnyekkel köszöngetett a nézőknek. Szám elé kaptam a kezem és kitört belőlem is a zokogás, most már tényleg. Nem tudtam és nem is akartam visszafojtani. Hihetetlen volt, hogy tényleg megcsináltam. Kisírt szemekkel hagytuk el a színpadot, és a színfalak mögött Gabi mind 3 mentoráltjának gratulált, és közölte, hogy még keményebb munkára számíthatunk a következő héten, hogy a mai produkciónkat übereljük.
Odamentem a többi már bejutott döntőshöz, és szinte egyszerre ugrottak mind a nyakamba. Pár perc múlva levegőhöz jutottam, és eltávolodtak tőlem. Olivér velem szemben állt, a többiek gyűrűjén kívül, és zsebre tett kézzel nézett rám sármos mosolyával. Elmosolyodtam, ő pedig széttárta a kezeit, majd megszólalt.
-Megmondtam - lassan jött oda hozzám, majd magához húzott, és megölelt.
-Köszönöm - súgtam hozzá, és fejét a vállamba túrta, ami csikizett, de közben nagyon jól esett.
-Húúúú - hallottam a hátam mögül a többi döntős szájából egyszerre, és mindketten elnevettük magunkat.
-Jólvan srácok, elég lesz - mondta Olivér, és én is a többiek felé fordultam, akik a kezüket ökölben tartva a szájuk elé tartották, és hülye képeket vágtak. Olivér is bevágta magát a pózba, én viszont nem bírtam abbahagyni a röhögést.

Ekkor a Fat Phoenix 2 tagja rohant be közénk, és mindenki sikítozni, ujjongani kezdett. Miután lement az örvendés, megfagyott a levegő, ugyanis a két párbajhős, Anikó és az MDC pár percen belül talán az utolsó dalukat éneklik a műsorban.

*

"A műsortól búcsúzik... Eckert Anikó." hangzott a mondat Lilutól, és egy pillanatra drámai helyzet állt be, és mindenki a színpadra igyekezett elköszönni Anikótól. Lehetetlen volt, hogy kibírjam könnyek nélkül, hiszen a barátnőm és lakótársam esett ki a showból, amire senki sem számított.
Az After-X-ben Adél és Bence a kiesettel beszélgettek elsőként, és mikor Anikótól elköszöntek, már el is indult hazafelé. Mindenki más a háttérben ült unottan és fáradtan, arra várva, hogy végre hazamehessünk.
11 óra körül vége lett az adásnak, és valamennyien az öltözőinkbe indultunk összecuccolni. Nagyon boldog voltam, hiszen folytathattam a műsort, de az, hogy máris elveszítem a lakótársam, picit megtörte az örömömet, és a vigyor az arcomról már csak a szívem heves dobogásán érződött. Elköszöntem a többiektől, és sétálva indultam el a Corvin sétányra. Mint mindig, most is vágytam Olivér nyugodt, bársonyos hangjára és kezei bizalmat és biztonságot sugárzó fogására, de most ezt nem kaptam meg. A srácokkal volt elfoglalva, és valószínűleg már úton vannak, hogy megünnepeljék a továbbjutást.

Fáradtan és erőtlenül léptem be a liftbe, ami felszállított a megfelelő emeletre. Percekig szerencsétlenkedtem, mire sikerült kinyitnom az ajtót, és belépnem a lakásba. A lakást sötétség uralta, de Anikó bőrőndjeinek alakját kivettem a sötétségből. Halk motyogás és sírdogálás hallatszott a szoba felől, ahonnan halvány kis fény szűrődött ki az ajtó alatt. Benyitottam, és Anikó már a cuccait pakolta a költözéshez.
-Máris elmész? - kopogtam az ajtón, és karba tett kézzel dőltem neki az ajtófélfának.
-A szüleimhez megyek vissza Nyíregyházára - szipogta, és bedobott egy kupac alsóneműt a táskájába. -Csak ma este tudnak értem jönni - hangja elcsuklott a mondata végén, és az ágyra dőlve sírni kezdett. Odamentem hozzá, és átöleltem. Borzasztó volt ilyen letörtnek látni. Tudtam milyen érzés, mikor összetörik az ember álma, így teljesen átéreztem a fájdalmát.
Fél óra múlva csengettek, ami azt jelentette, hogy meg is jöttek Anikóért. Hosszas, szavak nélküli búcsúzkodás után kisétált az ajtón, és egyedül maradtam a hatalmas lakásban. Ide oda mászkáltam, próbáltam kicsit elrendezni a cuccaimat, szétszórni a lakásban, hogy ne tűnjön olyan üresnek. Nem sok idő után feladtam, és fürdeni indultam. A fürdőszobáig sem jutottam el, mikor kopogtak az ajtón. Hatalmas sóhaj hagyta el a testemet, és az ajtó felé indultam. A látvány, ami az ajtó kinyitásakor elém tárult, megmosolyogtatott, és már el is felejtettem, mit akartam az előbb.

Közérdekű

Sziasztok. Tudom, hogy hét közepére ígértem az új részt, és mindig ilyen tájban szokott jönni, de most sajnos ez elmarad. Talán hétvégén tudok új résszel szolgálni.

Az egyszerű oka ennek az, hogy mostanában nem vagyok jó hangulatomban, sok minden történik és ezek a dolgok lefoglalták a gondolataimat, nem tudtam normális új részt összehozni. Van új rész, csak nekem nem tetszik, még csiszolgatok rajta sok mindent.

Sietek ígérem!
xo Kinguu

13. fejezet

Hétvége van, tehát új rész!:) Ez a rész most szerintem nagyon jó lett, még nekem is tetszik, pedig nem szeretem magamat dícsérni.:) Örülnék még több pipának, kommentnek, ha tetszik a blog, terjesszétek, ajánljátok másoknak is!:)
Sok puszi, köv. rész hét közepe felé várható.



A reggeli Nap szikrázó sugarai, és a kintről érződő kellemes pirítós és rántotta illata reményteli napnak ígérte a mait. Elérkezett az első élő adás napja, és a percek gyors múlásával az este is egyre közelebb került minden izgatott döntőshöz.
Ébredéskor csodálatos érzés töltötte be minden apró porcikámat. Ismeretlen, de fantasztikus érzés volt, így hogy ne rontsam el a pillanatot, a lehető leglassabban nyitottam ki a szemem. Ismerős fallal találkozott a tekintetem. Az ágynemű és minden más is hasonlóan derengett az emlékeimben, annak ellenére, hogy ahogy ébredeztem, egyre jobban fájt a fejem.
Erős kar még erősebb fonódását éreztem a derekamon és a hasamnál, mintha egy kígyó kúszott volna a testemen. A kézhez egy izmos test is társult, ami nem sokkal később az enyémhez szorosan simult hozzá. Hűs ajkak meleg leheletét érzékeltem a nyakamon, majd egy finom csókot a hajamban. Eközben hosszú ujjak nyúltak a pólóm alá és nem engedve a karöltéséből, cirógatni kezdték a hasam és derekam környékét. Borzasztóan lüktető fejem rózsaszín köd lepte el, és a fellegekben jártam. Gondolni sem mertem rá, hogy nemsokára fel kell kelni, és nekilátni a munkának. A csöndet megtörő óra ketyegése az idegeimen táncolt, már már sürgetően kattogott minden másodpercnél.
-Maradj itt - hajolt még közelebb, ezzel megcsapva bőrének szédítő aromájával, majd lassan távolodott el apró, törékenynek érződő testemtől. Csak nagyot sóhajtottam, és attól a pillanattól kezdve, hogy már nem éreztem testét az enyémen, vártam, hogy visszatérjen. Minden perc szinte már kínszenvedés volt. Szerencsére nem váratott sokáig, pár perc múlva két bögre kávéval tért vissza, és bújt vissza mellém az ágyba. A tejhab tetejét méz és fahéj díszítette - épp, ahogyan szeretem. Halvány mosolyra húzta a száját, miután gyors ivászatom után letettem a bögrét, és egy kis hab maradt a szám szélén. Először ujjával ért hozzám, majd meggondolta magát, és inkább a szájával tisztította meg a területet. Őrítő lassúsággal ért ajkával az enyémhez, én pedig pólójánál fogva húztam közelebb magamhoz. Kezeivel megfogott a csípőmnél, hanyatt feküdt, és magára fektetett. Egyre jobban egymásba feledkeztünk, és nem vettem észre, hogy lassan a nadrág is lekerül rólam, ő pedig már félmeztelenül fekszik alattam.
-Mennünk kell - lihegtem nehézkesen két csók között, ő pedig nem törődve mondanivalómmal csókolt tovább, és teljesen magához húzott. Tökéletes felsőtestéhez simultam, amit mindketten nagyon élveztünk. El sem hittem, hogy én szakítom meg ezt.
-Tényleg mennünk kell - szálltam le róla, és feltápászkodtam. Hajam gyors mozdulatokkal kötöttem kontyba, majd magamra néztem, hogy mégis mi van rajtam. Legnagyobb meglepetésemre Olivér Mickey egeres pulcsija csüngött rajtam, onnantól lefele pedig a tegnapi szerelésem.
-Ez hogy került rám? - néztem a fiúra, aki majdnem annyira meglepődött mint én.
-Na látod, ez egy jó kérdés. De még mindig jól áll - mosolygott rám, én pedig nem bírtam ki, hogy ezt ne viszonozzam. Imádtam ezt a pulcsiját, pláne, hogy ebben láttam őt először, és illata is áradt belőle.
A fürdőszobában 10 perc alatt rendbe szedtem magam, és tegnapi sminkem lemosása, és arcom alapos hidratálása után egy halvány, szolid sminket vittem fel. Este úgyis fél kiló vakolatot rám fognak aggatni a show kedvéért.
A srácok igen nehezen engedtek utamra, de rengeteg dolgunk volt még mindannyiónknak az adás előtt, szóval sietve készülődtem tovább a saját lakásomban.

A közös produkció próbálása közben már mindenkin látszodótt az izgalom, és néhol a kétségbeesés is, de a tegnapi buliról való poénkodások, és felröppenő emlékeken röhögés oldották a hangulatot. A szőke sármőr rengetegszer le sem vette rólam a szemét, mégis sokszor volt olyan érzésem, hogy nem is érdeklem, amikor a többiekkel vagyunk. Furcsa és szokatlan volt számomra ez az egész, pláne hogy az estéről való emlékeim csak lassan tértek vissza, és azok is fájók voltak. Eszembe jutott a csók, amit Anikó és Olivér váltott, és eszembe jutottak az utána következő pillanatok is a teraszon. Az öltözőmben üldögélve lassan minden egyes kis részlet visszatért az emlékezetembe, és minden érzést, érintést és gondolatot, ami akkor volt bennem, át tudtam élni újra. A képet Olivérről és a lányról legszívesebben örökre kitöröltem volna a memóriámból, de sajnos újra és újra előtört. Lehetetlen volt kiűzni.

A nap folyamán a sok közös munka ellenére Olivérrel és a ByTheWayel egy szót sem váltottam. Olyan volt, mintha a feszültség szikrákat szórt volna mindenki között, ha csak valamilyen szándékkal hozzá akartam szólni valamelyikhez. Nem akartam semmi plusz terhet magamra este 8 óra előtt, szóval inkább a zenémre koncentráltam, ami akkor vált igazán nehézzé, mikor a szőkeségem belőtt hajával, trendi ruhájával és édes kalapjával a fején, teljes fellépő cuccában kilépett a sminkestől, és laza sétálással haladt el előttem a többi srác felé, egy félmosollyal és kacsintással megilletve. Azt hittem, mentem összeesem a gyönyörűségtől. Amúgy is tökéletesen hatott, de egy új ruha, belőtt haj és leheletnyi smink máris bebizonyította számomra, hogy igen, valóban tökéletes példánnyal van dolgom.
Már minden körülöttem lévőt zavaró bambulásomból Tóth Gabi zökkentett ki, hogy nekem is indulnom kell a sminkeshez és Lauhoz - aki ez esetben a stylistom, és nem a barátnőm szerepét töltötte be - ugyanis 3 órán belül kezdés.

3 óra. Ez a két szó úgy vágott a gondolataim kellős közepébe, mintha fejbevágtak volna. 3 óra, és több ezer ember fog látni a TV-n keresztül, és több százan a nézők sorai közt. Minden magamtól telhetőt megtettem izgulásom leplezésében, és elindultam az ajtó felé, ahol Lau már izgatottan várt, kezében az esti összeállításommal.

-Mi lesz ha elrontom? Ha leégek? - idegesítettem barátnőm már negyed órája, miközben még mindig a ruháimon végezte az utolsó utáni simításokat.
-Nyugi már, minden úgy fog menni, mint a karikacsapás! Én pedig ott fogok szurkolni neked a színfalak
mögül! - lelkesített és elégedett fejjel lépett el mellőlem, és nézett végig az alkotásán. -Tökéletes! - piros, de mégsem kihívó színű koktélruhámon pásztázta a tekintetét, amihez egy bőrszínű, kényelmes magassarkút társított. Én is elégedett voltam magammal, ami ritkán fordul elő. Két puszit nyomtam barátnőm arcára, és elindultam a sminkeshez, Lau pedig a következő döntős ruháit kezdte kutatni.
A sminkem majdnem olyan szép lett, mint az öltözékem. Már csak 35 perc volt kezdésig, engem pedig elárasztottak a rosszabbnál rosszabb gondolatok. Már a színpad mögött álltunk, és csak a jelzésre vártunk, hogy figyeljünk, mert indul a We own the night. Az idegtépő utolsó pillanatokat Olivér tette még őrjítőbbé, aki pár méterrel mellettem állt csapattársai társaságában, és csendben beszélgettek egymással, de látszott, hogy mindegyiküket az izgalom gyötri. A szőke bandatag elkapta a pillantásomat, és egy bíztató mosolyt küldött felém. Talán csak ennyi kellett, hogy kicsit jobban érezzem magam, ugyanis egy óriási kő zuhant le a szívemről, hogy még ilyenkor sem zár ki teljesen a gondolataiból.
Elsötétült minden, majd tapsvihar hallatszott. Elkezdődött. Mindenki egymásra nézegetett, és akaratlanul is egymásra vigyorgott mind a 12 döntős. Odajött Lilu és Istenes Bence, a mentorok, a főszerkesztők, az énektanáraink, a sminkes, Lau, és mindenki, aki fontos volt a mai este létrejöttében és látványában. Egy hangos x-faktor rivalgás után mindenki a helyére állt, majd pár másodperc múlva felhangzott az ismerős dallam, és szétnyílt előttünk a színpad hatalmas ajtaja.