Új blog

Sziasztok. Kivételesen nem új résszel jövök, hanem egy apró közleménnyel. Szeretnék neki kezdeni egy másik blognak, amiben már elhagyom ezt az x-faktor és ByTheWay vonalat, inkább Olivérről fog szólni, és valószínűleg sokkal több +18as jelenet lenne benne, meg több csúnya beszéd.:D Ezeket ebből a blogból direkt kihagytam. Szóval, a prológus már kész, amit elolvashattok EZEN a linken, szóval ha lenne rá érdeklődés, akkor kezdenék neki. Nyomjatok egy kommentet vagy pipát, ha kiváncsiak vagytok rá, és akkor kitalálok valami ütős sztorit Nektek.:)
További szép napot.

22. fejezet

Meghoztam nektek a 22. részt, sajnálom, hogy most kicsit többet kellett várni rá, de szinte alig voltam itthon, és az utolsó egy hónapban tanulásilag is bele kell húznom. Nagyon szépen köszönöm a 14 rendszeres olvasót, és a majdnem 13 ezer oldalmegjelenítést, kommenteket, pipákat, nagyon sokat jelent!:) Remélem tetszeni fog ez a rész is.
xo Kingu

-Mit akarsz? - szóltam bele a telefonba valószínűleg a másik félnek nem túl jóleső hangnemben, de nem igazán érdekelt. Csak le akartam rázni.

-Bocsánatot kérni - szólt bele kis idő után remegő hanggal a fiú.
-Megtetted. Szia - nem nyomtam le rögtön, vártam a reakcióját, ami lassan jött.
-Kérlek. Nem akarom elveszíteni a barátságodat - könyörgő hangján megesett a szívem. Gondolkodóba estem, és nagyot sóhajtottam a telefonba. Örülök, hogy végre ennyi barátra tettem szert a műsornak köszönhetően, és akármennyire hülyék voltunk, nem boríthat fel mindent egy ostoba este. És most tényleg jól jönne egy barát magam mellé.
-Átjössz? - tettem fel a kérdést, amivel még magamat is megleptem. Éreztem, hogy elmosolyodik.
-Köszönöm - kinyomta a telefont, én pedig nem tudtam, hogy jól tettem-e amit tettem. Kicsit rendbe szedtem bágyadt arcom, és elpakoltam, hogy mégse lelki válságom legnagyobb kupijába érkezzen. Nem kellett sok idő, hogy megérkezzen, ugyanis 5 perc múlva Tomi egy szál rózsával állt az ajtóban.
-Akkor szent a béke? - nyújtotta felém az ajándékot, aminek hatására hosszú idő óta újra elmosolyodtam. Jól esett a gesztusa. Kivettem a kezéből a szúrós növényt, és átöleltük egymást. Hosszan és szorosan ölelt, ami kis lelket öntött belém.
-Gyere beljebb és felejtsük el ezt az egészet - invitáltam be.
-Helyes - simított végig az arcomon, majd elsétált mellettem, és helyet foglalt a TV előtt. -Mit nézünk?
-Nekem mindegy. Van pár DVD-m - mutattam a könyvespolcra, ahol a sok érdekes olvasmány mellett CD-k és filmek tornyosultak. Tomi nem válogatott sokáig, rögtön elővette az egyiket, majd felém mutatta és kacsintott egyet. A barátság extrákkal a kedvenc filmjeim közé tartoztak, de éreztem némi perverzséget a srác megnyilvánulásában.
Csináltam egy tál popcornt, és leültem a DVD lejátszóval bíbelődő srác mellé. 10 perc múlva sikeresen elindította a filmet, majd hátradőlt, és átkarolt a vállam felett. Körülbelül fél órát nézhettük így a filmet, mikor éreztem magamon Tomi tekintetét. Óvatosan ránéztem, jelezve, hogy befejezheti a bámulásomat, de ehelyett csak még egy centivel közelebb jött, és arcomat kezdte cirógatni. Mivel iszonyatosan jól esett, így nem ellenkeztem. Tomi nem habozott sokáig. Közeledni kezdett az arcom felé, én pedig lefagytam. Nem csináltam semmit, csak vártam. Nem volt biztos a dolgában, óráknak tűnő percek voltak, mire ajkai az enyémhez értek, és finoman kezdtek csókolni. Mikor nem viszonoztam, kicsit eltávolodott. Csalódottságot véltem felfedezni tekintetében, amikor azt rámemelte. Nyakát átkarolva húztam közelebb magamhoz, ezúttal én támadtam le őt. Lágyan, hosszan csókolóztunk. Ujjaival arcomhoz ért, amikor hirtelen szakította félbe csókunkat.
-Te sírsz? - tette fel a kérdést, és ekkor eszméltem rá, hogy arcomon katonasorban folynak le a könnyek, onnan pedig a kanapéra cseppentek, ami rögtön elnyelte azokat. Tomi lassan letörölt egy könnycseppet a szemem alól, majd megbánóan húzódott el.
-Ne haragudj - szólaltam meg, bár nem tudom, miért kértem elnézést. Azt sem tudtam, miért sírok. Már megszokásból jött. Arra vágytam, hogy Ő legyen itt, Ő csókoljon meg. Belefeledkeztem, és önző játékomnak Tomi volt az áldozata.
-Te ne haragudj. Nem lett volna szabad - szabadkozott, és lehajtotta a fejét. Nagyon bírtam ezt a srácot, és meglehetősen jól is nézett ki. De a barátom, és nem szabadott volna játszanom vele. Azt hittem, ezzel a kis afférral majd elfelejtem Őt, de képtelen vagyok rá. A testem is ellenkezik, csak elmémben teljes a zavar. Könnyeim még mindig záporoztak. Nem értettem, honnan van még ennyi? Lassan kiszáradok, és akkor már semmim se lesz. Se könnyek, se barátok. Se Ő.

Tomi teljesen kiakadt, hogy hogy lehet ilyen hülye, hogy megcsókolt, így hamar távozott is, én pedig újra kettesben maradtam a gondolataimmal. Jól esett és finom volt a csókja. Mikor hozzámért, bizsergést éreztem a gyomromban, de nem miatta. Még ilyenkor is Olivér járt a fejemben, éppen ezért nem szabad átvernem a barátomat. Félek, Tomi többet érez, és a megbocsátásomat egy új lehetőségnek vélte a kapcsolatunk építésében, de amíg nem történik valami csoda, és tűnik el a szőke örökre az emlékeimből, addig lehetetlen, hogy ránézzek másra.

 Kikapcsoltam a filmet, és aludni tértem, de előtte még körülnéztem egy kicsit a Facebookom-on, amit meglehetősen rég lestem meg. A hivatalos oldalamon immár 8 ezer lájk volt, ami előszőr soknak tűnt, de a ByTheWay majdnem kétszer ennyi lájk száma mellett elbújhattam. Ez a gondolat mosolyt csalt az arcomra. Válaszoltam pár rajongói üzenetre, és visszajelöltem párat a több száz jelölés közül. Ébresztőmet kikapcsoltam, hisz szombaton nem kell korán kelnem, elég délre bemennem a stúdíóba. Újabb élő show jött el, és az izgulás úrrá lett fáradtságom felett. Nehezen, de éjjel 2-kor végre elaludtam. Álmomban ismét a szőkeség járt, és megint sírtam. Már nem próbáltam küzdeni ellene. Utat engedtem a könnyeimnek, hogy holnap 'kitisztulva' léphessek fel a színpadra. Rossz előérzetem volt, ami teherként nehezedett a vállamra.

21. fejezet

Íme a 21. fejezet. Nagyon szépen köszönöm az előző részhez kapott pipákat és véleményeket, nagyon sokat jelentenek!:) Jó szórakozást ehhez a részhez is, remélem hasonló reakciókat vált ki, mint az előző.
xo Kinguu





-Mondtam, hogy vigyázzunk!

-Honnan tudhattam volna, hogy nem oda megy?

-Ennél feltűnőbben mi sem csinálhattuk volna!

-Szegény lánynak erre volt most legkevésbé szüksége. - hallottam halkan beszűrődni a mondatokat a szobámba, ahol órák óta fekhettem temérdek zsebkendő társaságában, amik már mind könnyeimtől voltak nedvesek. A délután látottak folyamatosan belülről emésztettek. Úgy éreztem, egy világ tört össze bennem.

Semmit sem akartam, csak feküdni az ágyamban, kizárni mindent és csak lenni. Meglenni egyedül, csendben és sírni. Kiadni magamból mindent, ami régen fájt, és ami éppen fáj. Jól esett a magány, meglenni magamban egy ideig. Csak néztem ki a fejemből, és voltam. Nem zavart senki és semmi. Egészen addig, amíg hideg kezek nem érintették az enyémet hirtelen, amitől összeugrottam. Benny ült az ágyam szélén, és nézett rám szánakozó képpel, amire most egyáltalán nem volt szükségem. Utoljára becsuktam a szemem, mély levegőt vettem, és végül kifújtam minden negatívumot a testemből. A most már édesen mosolygó fiúra néztem, és felültem az ágyamban.
-Sajnálom - mondta gyönyörű, magas hangján, én pedig csak vállamat vontam. Már nem tudtam mit
mondani, mintha belül üresség tátongott volna bennem. Nem voltam teljesen magamnál. Nem gondolkodtam, és engedtem be most semmit. Csak lassan odakúsztam Bence mellé, és átöleltem, amit rögtön viszonzott. Fejemet széles vállára fektettem, el tudtam volna aludni rajta. Légzése lassú és egyenletes volt, ami ellazított. Ismét csak lebegtem a világban, kizárva a külvilág félelmeit és gonoszságait. Szemeim maguktól csukódtak le, elmém pedig öntudatlanul vitt messzi helyekre. Furcsa képek villantak be. Először ismeretlen tájak, aztán egyre ismerősebbek. A régi otthonom, elhunyt nagyszüleim háza... majd a környék, ahol most élünk. A lurdy-ház, egy próbaterem, és egy ismerős színpad. Egy lakás, egy rendezett és belakott lakás. Emberek. Rengeteg ember, füst és alkohol. Borongoltam az embertömegben felfedezett kis folyosókon. Sok arc, rengeteg ismerős és ismeretlen figura. Majd hirtelen bevillan az egyetlen arc, ami az utóbbi időben életet lehelt belém. Ott volt, és mosolygott rám. Hozzámért, és mintha áramütést szenvedtem volna, azzal a lendülettel ki is oltott belőlem mindent...

*

Sötét volt, mikor takaróm alól kiemeltem a fejem. Telefonom után kezdtem tapogatózni, amit végül párnám alatt találtam meg. Zárgombot megnyomva a hirtelen éles fénytől percekig semmit sem láttam. Lassan kitisztulva a képernyő hajnali fél 3-at mutatott. Feloldottam a telefonom, és nézelődni kezdtem rajta, hátha rájövök, mi történt velem megint. Rengeteg üzenet és nem fogadott hívást jelzett a sarokban, amiknek a feladója nagyrészt Olivér volt. Ezt látva csak bezártam mindent és visszatettem telefonom oda, ahol találtam, majd elindultam a konyhába valami frissítőért.
Odakint a kanapén Benny barátom pihent halkan szuszogva. Lopakodva álltam mellé és terítettem rá egy lepedőt, majd visszasettenkedtem egy pohár vízzel a kezemben a szobámba. Azt elfogyasztva megint a magányba burkolóztam, és úgy láttam jónak, ha inkább visszamenekülök a takaró nyújtotta biztonságba és egyedüllétbe, ahol senki sem bánthat.
8 órakor keltem fel ismét, már szürkület volt. Telefonom kellemes dallamot hallatott fejem alól, amit még egy
ideig hallgattam, majd kinyomtam, és lassan mozogva a fürdőszobát vettem be úticélnak, de előtte egy gyors pillantást vetettem Benny felé, aki még mindig békésen aludt a kanapémon. A tükör ilyesztő képet mutatott, mintha nem is én lettem volna. Arcom sápadt és süllyedt volt. Szemeim alatt a rengeteg alvás ellenére hatalmas karikák jelentek meg, amiket a 10 kiló alapozó sem tüntetett el, amit a fejemre kentem. Hajamat megmostam és kiegyenesítettem. Miután már nem néztem ki úgy, mint egy zombi, valami csinos ruha után néztem, hogy eltereljem nem túl sok életkedvet sugárzó arcomról a figyelmet. Aznap csajosra vettem a figurát. Egy fehér farmer, kedvenc bézs színű felsőm és egy magastalpú bokacsizma mellett döntöttem, amit Louis Vuitton táskámmal és pár ékszerrel egészítettem ki. Viszonylag elégedetten léptem ki az ajtón, és indultam meg a próbára, amihez őszintén szólva semmi kedvem nem volt. James Arthur Roses című számát dolgoztuk fel a héten Gabival, ami most rendkívűl aktuálissá vált, és nem pont az a szám volt, ami most javítana a hangulatomon. Nehézkesen vittem végig minden sort, de végül Gabi meg volt velem elégedve, így csak másfél óráig kínzott a rengeteg megjegyzendő feladattal. Már a színpadon próbáltunk, hiszen utolsó nap volt az élő show előtt, aminek a súlya csak ekkor tudatosult bennem.
Próba után sietősen távoztam az épületből, mindenféle találkozást elkerülve. A közeli Starbucks-ba siettem, ugyanis barátnőmmel beszéltem meg találkozót. Odabent Lau már a szokásos White Mochámmal várt, amiért hálás voltam, és hamar el is fogyasztottam. A forró ital feltöltött, és nagyon jól esett.
-Mi újság?- kérdezte Lau az első korty kávé után, de láttam rajta, hogy pontosan tudja, mi újság.
-Semmi - adtam nem túl kielégítő választ, és nagyot kortyoltam a finom italból.
-Próbál elérni - szólalt meg pár perc néma csend után újra, de nem nézett rám.
-Tessék? Te beszéltél vele? - emeltem fel kicsit a hangom, amivel felhívtam magunkra a figyelmet.
-Vic, kérlek... - mondta halkan és könyörögve a velem szemben ülő lány, és alig láthatóan körülnézett. -Ő keresett meg, még tegnap. Aggódik érted. Mint mindenki. - szemembe ismét könnyek gyűltek, de visszafolytottam őket, mielőtt újra előtörnének.
-Talán ha nem lenne ilyen idióta, nem állna fenn ez a probléma - táskám és kabátom felkaptam a székről, ahová akasztottam őket, és kiviharzottam a kávézóból, egyenesen ki a már zuhogó esőbe, aminek hálás voltam, mert elmosta a szememből kifolydogáló sós folyadékot. Nagy léptekkel indultam meg hazafelé. Mire a Corvinra értem, úgy néztem ki, mint aki mindenestül csobbant egy vízzel teli medencébe. Vágytam egy habos forró fürdőre, egy vígjátékra, popcornra, és valakire, akivel ezt mind véghezvihetem. De a Corvin kongott az ürességtől ez idő tájt. Csak abban bíztam, hogy Bencét még megtalálom valahol, és megköszönhetem neki, hogy este velem maradt.
Csendben léptem be a lakásomba, én magam sem tudom, miért. Talán nem akartam felébreszteni Bennyt, bár kétlem, hogy délután 2 órakor még aludna. A lakásban viszont senki sem volt. Körülnéztem a szobákban, de semmi. Valószínűleg neki is próbája van a fiúkkal. Mit is gondoltam, majd itt fog rám várni és pátyolgatni egész nap? Rá kellett jönnöm, hogy nem csak az én problémám létezik ezen a világon. Csináltam magamnak egy kakaót, és a TV elé gubbasztottam, amin végül az Animal Planet csatorna mellett döntöttem. A bébielefánt nehézkes etetése közben csörrent meg a telefonom mellettem. Félve néztem a kijelzőre, amin legnagyobb meglepetésemre nem várt személy neve villódzott.

20. fejezet

Meghoztam a 20. részt Nektek, ugyanis többen mondtátok, hogy már várjátok, és világért sem akarlak váratni titeket, szóval tessék.:) Szerintem jó rész lett, bár kicsit rövid, és depi hangulat, de remélem tetszeni fog.:) Pipálni, véleményezni ér.
xo Kinguu





Délután 2-kor szabadultam a próbámról, ami mivel már csütörtök van és közeledik az újabb élő show, nagyon fárasztó volt. A büfénél Szikivel és Ya Ou-val futottam össze, akik a nevetgélésből rögtön visszavettek, amint megpillantottak.
-Sziasztok srácok. Mi ez a hirtelen csend? - utaltam a feltűnő elnémulásra érkezésemkor, és keresztbe tettem a kezem.
-Semmi - vágták rá szinte egyszerre, majd Sziki folytatta -Mi újság veled, Vic? Hogy vagy? - kérdezősködött, mire Ya Ou finoman homlokához csapta a tenyerét, és megrázta a fejét.
-Minden oké... mi van veletek? - meglehet, hogy ez a két srác amúgy is totál bolond, de most meglehetősen furcsán viselkedtek, és biztos voltam benne, hogy valamit elhallgatnak előlem, és ez nem tetszett.
-Semmi - mondták ismét egyszerre -Eljössz velünk ebédelni? - kérdezte Ya Ou és hosszasan nézett a szemembe válaszra várva. Eddig fel sem tűnt, mennyire jóképűek ezek a srácok.
-Persze, együnk valamit - adtam be a derekam, majd rögtön eszembejutott, hogy Olivért is el kéne hívnom, hátha lesz lehetőségem kettesben beszélgetni vele. -A többieket is hívjuk? - mutattam az öltözőjük felé, és abban a percben Bence jelent meg mellettünk, valószínűleg az ebéd szó ide vonzotta. -Vagyis akkor már csak egy negyed maradt.
-Őm... azt hiszem, azt mondta Olivér, hogy ma nem ér rá - vakargatta a fejét Benny, és a többiekre nézett, és valami furcsa kommunikációt folytattak le egymás közt, ugyanis csak sorban nézegettek egymásra, de egy szó sem jött ki a szájukon, majd Ya Ou aprót bólintott és végül rám nézett.
-Szerintem induljunk - barátságosan átkarolt, és elindultunk a kijárat felé, mikor egy gondolat suhant át az agyamon.
-Csak egy perc, elmegyek mosdóba - fordultam vissza -Tényleg csak egy perc - próbáltam oszlatni a kételyeket, amiket a fiúk szemébe véltem felfedezni, majd egyenesen a mosdó felé vettem az irányt, de mikor láttam, hogy hátat fordítanak, éles kanyart vettem a ByTheWay feliratú öltöző felé.
Halkan nyitottam be, remélve, hogy a szőkeséget itt találom, a szokásos pozíciójában hátradőlve a széken a telefonját nyomkodva, de legnagyobb megdöbbenésemre nem így történt. Amint megfelelő szögben bepillantottam a helyiségbe, a tükörben egy fekete hajú cicababát pillantottam meg - Olivér karjaiban.

Lábaim földbegyökereztek, és nem hittem el, amit látok. Még kellett pár másodperc, amíg felfogtam, hogy mi is történik előttem, és eljutott az elmémig, hogy Olivér csókjai most egy másik lány ajkait találják, és könnyek közt csaptam be magam mögött az ajtót, remélve, hogy ezzel elérem a kívánt hatást, és legalább egy pillanatra elszakadnak egymástól. Már szinte futva menekültem a helyszínről, és száguldottam a női mosdó felé, ahová belépve a tükörben egy szétesett, könnyektől ásztatott, karikás szemű lányt pillantottam meg, és ettől csak még jobban kétségbe estem. Rátámaszkodtam a mosdóra, és csak gondolkodtam. Nem bírtam végiggondolni semmit, az érzelmek és emlékek csak jöttek és mentek, villámgyorsan keresztül az agyamon, ezernyi érzést kiváltva belőlem. Akkor és ott lepörgött előttem az összes elmúlt hét, amit Vele töltöttem. Minden perc, minden pillantás, minden érintés, minden csók, minden beszélgetés. Eszembe jutott, amikor előszőr majdnem megcsókolt az esőben, aztán a számomra még mindig ismeretlen helyszínű randinkon. Pontosan lejátszódott bennem az első csók a konyhában, aztán a második a szobámban, amit mindkétszer megzavart valaki, akit most  homályos elmémből nem tudtam előhalászni, hogy ki volt. Eszembe jutott a buli, ahol láttam csókolózni Anikóval, és az utána eltöltött percek a teraszon. Éreztem karjának ölelését magamon, amint az első vele való ébredés járta át az elmémet. Eszem bejutott aggódó tekintete, mikor mellém feküdt, mikor kiütöttem magam, és megnyugtató hangja úgy hatolt az elmémbe, mintha most is itt állna mellettem. A tegnap este emlékei sokadszor babonáztak meg, és a vágy, hogy újra hozzám érjen, még mindig nem enyhült. Fájdalmas volt, ahogyan minden vele kapcsolatos dolog újra és újra lejátszódott bennem, és elképzelni sem tudtam eddig a pillanatig, milyen lehet őt más valakivel együtt látni. Itt volt ideje annak, hogy magamnak is be mertem vallani, hogy szerelmes vagyok Olivérbe, de amennyire szükségszerű volt ez már, annyira volt kínzó a tudat, és mintha ezernyi tű szurkálna belülről, minden erőm eldobva a földre rogytam, és vártam, hogy felébredjek ebből a rémálomból.
Reménykedésem alábbhagyott, mikor két karom erős kezek ragadták meg, és úgy állítottak talpra, mint akit 3 napra kiütöttek. Kinyitottam a szemem, és távolról még mindig láttam a kétségbeesett lányt a tükörben, és tudatosult bennem, hogy ez az egész nem egy álom. A két segítőmnek megpróbáltam könnyíteni a dolgát, és nagy nehezen lábaimra terhelni, de valahogy akárhányszor ezzel próbálkoztam, csak újra feltört bennem a zokogás, amit már nagyon untam, de nem bírtam tenni ellene. Így botladoztunk ki egy kocsiig, ahová félig kínai barátom lassan beültetett, majd ő maga beült mellém, Sziki pedig a kormány mögé ült, és erős gázt adva ott hagytuk az épületet, amire most úgy tekintettem, mint egy vesztes csata helyszínére, ahol én voltam a vesztes.

19. fejezet

És meg is hoztam nektek az új részt. Lehet egy kicsit mostantól szomorkásabb lesz a blog hangulata, de sajnálom, úgy írok, amilyen kedvem van éppen, és lesz pár fordulat a történetben.:) Mostantól pedig sokkal több képet, animációt hozok nektek a részekbe! Véleményezzetek, pipáljatok, kommenteljetek, kíváncsi vagyok a véleményetekre, hisz 'azokból élek'.:) Kérlek Titeket, ne csak annyit írjatok, hogy szuper és következőt, fejtsétek ki a mondandótokat nyugodtan. Köv. rész hamarosan.
xo Kinguu




Hangos csattanás hallatszott, és gyors léptek a konyha felől, miután Sziki becsukta maga mögött az ajtót, és Olivérrel ketten maradtunk a lakásban. Mosogatást színlelve várta, hogy eljöjjön ez a pillanat. Villámgyorsan telepedett rám a kanapén és kezdte falni ajkaim az övével. Erre várt, mióta a többiek betoppantak. Én sem kívántam őt kevésbé, így boldogan viszonoztam vad csókját. Mikor szó szerint letépte rólam a blúzom, és ő is félmeztelen volt, felkapott és a hálószoba irányába sietett velem a karjaiban. Amilyen heves volt az elején, most olyan finoman fektetett az ágyra, és került felém, lassú csókokkal záporozva. Éreztem, hogy pulzusom egyre magasabb, és fejemet elárasztja a rózsaszín köd, amitől semmit sem látok. Teljesen kikapcsoltam, és csak élveztem, amire hetek óta vártam...

*

Mikor szememet kinyitva az édesen szunyókáló fiút pillantottam meg, és szoros ölelését érzékeltem magamon, hivatalosan is a legszebb reggelnek tituláltam a szerdait. Fejem meztelen mellkasán pihent, karjaimmal pedig amennyire tudtam közrefogtam keskeny csípőjét. Hatalmas sóhaj hagyta el a testemet a múlt éjszaka emlékei hatására, és akárhányszor csak arra gondoltam, újra átjárta mindenemet az érintése, csókjai és a szenvedély, ami áradt belőle.
A pozíciómból nem engedve vártam, hogy felébredjen. Elmerülhettem csodálásában, ugyanis halkan
köszörülte meg a torkát, és arra lettem figyelmes, hogy ő is engem néz. Elmosolyodott, mikor csípőjéről felnéztem az arcára, és puszit nyomott a homlokomra, ami még mindig tűzforró volt az emlékektől. Ismerős érzés nyilalt belém, mikor hirtelen ötlettől vezérelve a gondolataimat babonázó fiú felém hajolt és hosszasan megcsókolt, miközben a takaró alá nyúlva meztelen testem érintette. Puha kezeivel végigsimított, amitől újra és újra rázott a hideg. Csókunk közben hajával játszadoztam, amitől halk nyögések hagyták el a száját. Nehézkesen szakadtunk el egymástól, majd egy utolsó puszit nyomva a számra, de testem nem elengedve feküdt vissza mellém. Szomorúan tudatosult mindkettőnkben, hogy el kell indulnunk, ha nem akarunk elkésni a próbáinkról. A fürdőszobát hamar befoglaltam, és még volt időm egy szolid sminket is feldobni magamra. Olivértől persze megkaptam, hogy totál felesleges, és minek egy lányra ennyi smink, de nem vártam, hogy megértse egy lány gondolkodását. Felkaptam egy csinos de laza cuccot, és már indulhattunk is.

Pont időben toppantunk be a hatalmas épületbe, ahol a próbák zajlottak, és rengeteg szempár meredt ránk, mikor Olivér teljesen hozzám simulva lépdelt mellettem, miközben zavaromat próbáltam leplezni minden jelenlévő előtt. Belül nagyon örültem, mikor végre egy kihalt folyosóra kanyarodtunk és már láttam a próbaterem ajtaját, de Olivér még visszatartott, mielőtt beronthattam volna.
-Csak egy utolsót - nézett rám kiskutyaszemekkel, majd ismét megcsókolt, és arcomat a kezei közé vette én pedig derekánál magamhoz húztam a fiút. A kilincs lenyomódásának hangos zajára rebbentünk szét, és Gabit pillantottam meg az ajtóban, aki felhúzott szemöldökkel vizslatott végig. Mire megint magam elé néztem, Olivér már a távolba sietett a csapatához, így végre mindketten nekiláthattunk a próbának.

*

-Kérsz valamit inni? - kínáltam meg barátnőmet, és válaszát nem megvárva már vettem is elő egy doboz almalevet és két poharat.
-Inkább mesélj már - pattogott Lau, és ledobta magát a sokat látott kanapéra.
-Mire vagy kíváncsi? - tettettem, mintha nem érteném miről beszél, persze világos volt, hogy feltűnt neki, ami Olivér és köztem van.
-Ez a srác valami hihetetlen. Jól hallottam mi történt tegnap? Ez  a srác elképesztő - hüledezett a lány, és nagyot kortyolt az italába.
-Mit hallottál? - néztem kérdőn barátnőmre, aki lelkesedéséből továbbra sem engedett.
-Hát hogy mikor átjöttek a többiek, Olivér félmeztelenül nyitott ajtót - húzogatni kezdte a szemöldökét, amitől elnevettem magam, majd folytatta -Mesélj csak, mi történt utána? - letette maga elé a poharát, és kezeivel állát megtámasztva várta a sztorit, én meg valószínűleg rákvörös lettem, mikor a srácok távozása utáni órákra gondoltam. -Jézusom, te totál szerelmes vagy! - szinte kiabálva mondta ki, amitől csak gyorsan szájára tapasztottam a kezem, mintha bárki meghallotta volna, pedig tudtam, hogy ez lehetetlen.
-Lau, kérlek... fogalmam sincs, hogy mi ez, oké? Csak azt tudom, hogy amióta megláttam, azt érzem, hogy muszáj közelebb kerülnöm hozzá. Nem egyszer kerültünk furcsa helyzetekbe, és mikor végre megcsókolt én... - könnyek szöktek a szemembe, ugyanis eszembe jutott az a bizonyos kép, a rajongó, aki puszilgatta Olit, és az is, mikor Benny legutóbb nem akart elmondani valamit a lépcsőházban. -Miután előszőr megcsókolt, másra sem vágytam, csak hogy újra megtegye, érted? És megtette, megtettük... - próbáltam folytatni, de erős bizsergést éreztem a gyomromban, és a sirógörcs kerülgetett, nem tudom, miért.
-Vic... szereted. - mondata furcsán hatott rám, és megráztam a fejem. Nem tudtam, mit mondjak, vagy mit tegyek most. Egy részem boldog volt, hogy itt van a barátnőm, akinek kiönthetem a szívem, és aki mindig belém lát, viszont egy részem csak Olivéren kattogott. Rám tört a hiánya.
-Mondd el neki - szavai mintha ólmot öntöttek volna rám. Képtelen lennék elmondani neki, hogy mit érzek.
Örülök, ha egy normális mondat kijön a számon, ha a közelemben van. Ismét megráztam a fejem. -Vic, muszáj elmondanod neki, mert ha ő is így érez, nem fog előszőr lépni. Viszont ha te sem, azt hiszi, csak játszol vele, és tovább fog lépni. Azt pedig gondolom nem akarod.. - már ő sem tudott mit mondani, pedig ha valaki, Lau jó tanácsokkal záporozza az embert, ha problémája van. -Csak... mondd el neki. Amint lehetőséged lesz rá. - alig láthatóan bólogattam, pedig fogalmam sem volt, hogy fogjak hozzá ehhez az egészhez.
Lau éjfél körül hazament, én pedig hamar aludni tértem az ágyamba, amin az ágynemű még mindig összegyűrve és rendetlenül hevert. Az illata még mindig ott volt, és mint egy kisgyerek az első plüssjátékát, úgy öleltem magamhoz a párnát, amin feküdt, és amiből puha bőrének aromája áradt.

18. fejezet

Meghoztam a következő részt. Nagyon örülök a pipáknak, és kommenteknek, amiket az előző részhez kaptam, várom most is őket, nagyon sokat jelent a szavatok.:)
xo Kinguu



Borzalmasan nehéz volt megállni, hogy ne érjek valamilyen módon hozzá minden percben, mikor mellettem volt. De a liftben mások is voltak, jelenetet pedig nem akartam rendezni. A felvonó lassú mozgása az idegeimen táncolt, és mikor végre elértük a 4. emeletet, szinte kisuhantam a liftajtón, és már a kulcsomat keresgéltem a táskám alján. Csak álltam az ajtóm előtt, és egyre kapkodósabban kutattam és már szinte a nyakamig benne voltam a táskámban, de a kulcs sehol sem volt. A velem nehézkesen lépést tartó srác lassan lépett mögém, és kezét hasamtól lefelé végighúzva, benyúlt a nadrágzsebembe és kihúzta belőle a keresett tárgyat. Halkan felnevettem a saját hülyeségemen, hogy itt van a közelemben, és már azt is elfelejtem, hová tettem a kulcsom. Megfordultam, Olivér pedig közelebb volt hozzám, mint gondoltam. Arcomhoz közelített, miközben hátam mögött a kulcslyukat keresgélte, és hamarosan meg is találta, majd elfordította a megfelelő irányba. A zár éppen fenékmagasságban volt, amit a fiú ki is használt, így mikor sikerült kinyitni az ajtót, belökte azt, majd kezét a kilincsről elvéve fenekemre helyezte, és ezzel egyidőben éreztem ajkait az enyémen. Ahogy a levegő forrt körülöttünk, úgy feledkeztünk egymásba, és lassan haladtunk befelé a lakásba. A táskámat már az előszobában ledobtam valamerre, így mindkét kezem szabaddá vált, és dús, szőke hajába túrtam, aminek hatására nyögött egyet. Lassú, de határozott mozdulatokkal húzta ki pólóm alsó szegélyét a nadrág fogságából, és az alá nyúlva csupasz bőrömet érintette, amitől kirázott a hideg, és a bizsergés a gyomromban intenzívebb volt, mint eddig bármikor. Erre reagálva én is pólója aljához nyúltam, és felfelé kezdtem húzni, de nem várva meg tevékenykedésem, egy pillanatra elszakadt tőlem, lekapta magáról a felsőt, majd villámgyorsan tért vissza csókcsatánkba. Felsőtestének látványa adrenalinként hatott. Egyre hevesebben csókolt, és közelítettünk a hálószoba felé.
Az ágyra döntött és végleg lehúzta rólam a felsőmet. Nyakamra záporozta tovább a csókokat, miközben nadrágom gombjával bíbelődött, én meg az övével. Végül sikert értünk el, de ezzel el is felejtkezett a nadrágról, és nyakamtól lefelé, melleim között és hasamat puszilgatta, ami hihetetlenül jól esett. Ám nem bírtam sokáig, és alá csúszva csókoltam meg újra. Hátam alá nyúlt mindkét kezével, és hosszú karjaival teljesen át tudott ölelni, így még közelebb húzott magához, szinte megemelt az ágyról. Hosszan csókolóztunk így. Egyre több boldogsághormon szabadult fel bennem az érzéstől, amiket már nem is tudtam mire vélni. Amit akkor éreztem, szebb volt mindennél, és boldogabb voltam, mint valaha. Nem volt bennem semmi kétely, feszültség, vagy szorongás. Ott voltam vele, és ez bőven elég volt, hogy minden bajt elfelejtsek, legalább egy kis időre.
Ennek a kis időnek vége is lett, mikor 10 perce tartó csókváltásunkat a csengő idegesítő hangja zavarta meg. Késve reagáltunk, és csak jó pár másodpercre rá engedett el, és szállt le rólam, és indult ajtót nyitni. Bárki is volt, már akkor roppant dühös voltam rá, de ez sem zavart sokáig. Csak visszagondoltam az iménti percekre, és elmosolyodtam.

Pár perc múlva hangos nevetés hallatszott kintről, ismerős nevetések. Pontosan tudtam, kik jöttek, és azt is, hogy pontosan levették mi történt (volna) itt, mivel Olivér félmeztelenül üdvözölte őket. Felöltöztem, megigazítottam összeborzolt hajamat, és kimentem, hogy csatlakozzak.

Két puszival üdvözöltem minden jelenlévőt, Ya Ou pedig egy huncut mosolyt és kacsintást küldött felém, én meg egy hülye szót formálva ajkaimmal, ölbe tett kézzel forgattam a szemeimet.
-Benny, mi van veled? Nem szoktál ilyen csöndben lenni - böktem meg a mellettem csendben üldögélő fiút, aki kezében tartott narancslével teli poharára bambult, és mikor hozzá szóltam, lassan nézett rám és vonta meg a vállát.
-Csak fáradt, sokat próbáltunk ma - szólalt meg a Bennynél jóval élénkebb Sziki, és töltött még magának narancslevet.
-Srácok én éhes vagyok - törte meg a kis időre beállt csendet Olivér, aki ezúttal kicsit távolabb ült tőlem, mint szokott. Mindenki helyeselt, csak Bence ült tovább unott fejjel, és közölte, hogy neki tök mindegy mikor és mit eszünk. Kipattant a fejemből egy finom és egyszerű ötlet, és a konyhába vettem az irányt, ahová természetesen Olivér is rögvest követett. Hátulról ölelt át, miközben a hűtőt méregettem, de percek múlva sem termett benne több hozzávaló, mint eddig.
-Mit csinálsz? - kérdeztem a fiútól, mikor látványosan kezdett puszilgatni teljesen közel magához húzva, de nem reagálva csak állát a vállamra helyezve vizslatta az előttem lévő hideget árasztó tárgyat.
-Akarlak. Most - szólalt meg ismét halkan, tagolva a szavakat. Mélyen szívtam be az illatát. Rettentő nehéz volt neki ellenállni.
-A többiek előtt? Biztos vagy benne? - fordultam vele szembe, és gyönyörűen csillogó szemeibe néztem, amiben hamar elveszek, ha nem hallok hangos krákogást Olivér háta mögül. Ő nem zavartatva magát egy lépést sem tántorított előlem, csak fejét fordította a hang irányába, ahol Bence állt.
-Akkor mi lesz azzal a vacsival?