Köszönet

Sziasztok! Ma reggel nagyon jó érzés volt feljönni a blogomra, ugyanis most rekordidőn belül jött annyi pipa és komment, ami általában szokott, és új olvasókkal is találkoztam, ami még nagyobb öröm!:) Illetve a tegnap esti 7000-es látogatottság mára 7700-ra nőtt, ami pedig... váó, tényleg nagyon nagyon boldog vagyok. Egy "írónak" tényleg rengeteget jelent a visszajelzés, és ha írtok pár sort, már szebbé teszitek a napomat, szóval köszönöm Nektek! Privátban is kaptam pár kedves, de sokszor már megdöbbentő szót a blogomról, és ááááá nagyon boldog vagyok, szóval ne okozzatok csalódást, pipa pipa komi pipa!:D Ígérem hét közepén jön az új rész, remélem az is elnyeri majd a tetszéseteket.

Addig is ezzel a képpel kívánok mindenkinek szép napot!;)

Kinguu

17. fejezet

Tadaaa, itt a következő rész, a véleményeket még mindig várom nagyon sok szeretettel, szóval ha tetszik, ha nem, ne sajnáljatok rá 2 percet, hogy dobjatok egy mondatot.:) Kövi rész hamarosan:)
xo Kinguu


Előző részből:
-Tomi, ne szórakozz velem - álltam fel, és egyre idegesebb lettem. Amilyen sok minden rémlett aznapról, ugyanannyi dolog ki is maradt. Pánikba estem, mikor a srác továbbra sem válaszolt semmit.

-Hát, végülis nem feküdtünk le... csak majdnem - szólalt meg hosszas idegtépő várakoztatás után, nekem pedig hatalmas kő esett le a szívemről.

-Akkor mit csináltunk? Csak azért kérdezem, mert a ruháim konkrétan szanaszét hevertek a lakásban.
-Mondom, csak majdnem... alsóneműig mentünk - beszéde közben mindketten zavarba jöttünk, ami ebben a helyzetben nem volt meglepő. -Csak csókolóztunk, nyugi - próbálkozott, de korán sem nyugtatott meg. -De... elég zaklatott voltál - nézett rám, majd gyorsan a talajt kezdte pásztázni.
-Hogy érted? - léptem közelebb hozzá.
-Az első 2 feles után nem tudtál leállni, komolyan féltem, hogy mentőt kell hívni. Folyton egy srácról  és valami képről beszéltél, és egyszer sírva is fakadtál... aztán megláttad a cuccot, és totál elvesztetted az irányítást. De nem tudtam mit tenni, én is totál ki voltam - magyarázkodott, én pedig csak próbáltam felfogni amit mondd. Egy hatalmas sóhaj után szó nélkül hagytam ott a Fat Phoenix énekesét, és a ByTheWay felkeresésére indultam, ám ők előbb találtak meg engem. Mikor megfordultam, Olivér és Ya Ou kérdő tekintete nézett vissza rám a folyosó végéről. Valószínűleg mindent hallottak, de nem igazán érdekelt. Egy baklövés volt, amit beláttunk, és túlléptünk rajta. Csak reménykedtem, hogy ezt Olivér is látja.
Homlokom a tenyerembe temettem, fejem tűz forró volt, és a sírógörcs kerülgetett. Olyan volt, mintha a drog hatása még mindig tartana, és az elmémet zavarja össze újra és újra, amint megértek valamit. Ahogy a srácok felé közeledtem, egyre jobban kivettem a szőkeség arcából az érzelmeket. Aggódó és zavarodott volt, akárcsak én. Ya Ou komolyan bámult maga elé, ő inkább dühös volt Tomira és rám is, amit meg is értettem. Mikor odaértem hozzájuk, kezem a számra tapasztottam, ezzel visszafojtva az eszement zokogást, ami most vulkánként tört volna ki belőlem. Nem vágytam másra, csak hogy Olivér most megöleljen, de ehelyett ő is átváltott haragosba, és egy kis puffogás mellett elsétált mellettem, egyenesen Tomi felé. Ilyedten néztem a két srác után, nem is ok nélkül. Olivér hadonászni és üvöltözni kezdett vele, és még a múltkori bulit is felhozta, amikor Tomival féltékennyé akartam tenni Olit. Komolyan féltem, hogy verekedni kezd vele. Ahogy a szőke még egy utolsó "Gratulálok" mondatot hozzá vágott a másikhoz, már nem bírtam tartani a sírást, és könnyeim záporozni kezdtek, mire Ya Ou nyugtatás képpen átkarolt. Olivér felhevültem sétált vissza felénk, Tomi pedig csak állt, és megbánó tekintettel nézett utánunk. Oli határozott mozdulattal fogott meg a derekamnál, és húzott, hogy menjek vele, aminek nem tudtam ellenállni. Ya Ou vette a lapot, és visszavonult, Olivér pedig a saját öltözőjükbe száguldott, velem az oldalán.
Mikor beértünk, becsukta és be is zárta mögöttünk az ajtót, én pedig még mindig könnyezve huppantam le egy székre, és arcomat a tenyerembe temettem. A srác leguggolt elém, és kezeimet lágyan megfogva elvette az arcomtól, hogy kisírt szemeimbe nézhessen. Lassan törölgette arcomról gyorsan potyogó könnyeimet, de látva, hogy a helyzet reménytelen, csak magához húzott, én pedig arcomat a vállába fúrtam, összevizezve ezzel az inget, amit viselt. Sokáig ölelt, amitől végül teljesen megnyugodtam, és könnyeim visszavonulót fújtak. Olivér eltávolodott tőlem, majd hirtelen felkapott és felültetett az asztalra, ahol a haj és smink cuccok foglalták a helyet. Két lábam épp annyira nyitotta szét, hogy szorosan elém tudjon állni. Kezeit összefogta a hátam mögött, így a hasunk szinte összeért. Nyaka körül fontam össze karjaimat, ezzel közelebb tudva őt. Nem sokat habozott, amiért mélyen belül hálás voltam neki. Gyomromban ezernyi pillangó repdesett, mikor szenvedélyesen megcsókolt, és minden testrészét az enyéimhez nyomta. Keze vadul járt a combomon, csípőmön és a mellemen, de egyáltalán nem zavart, sőt, csak még több pillangót szült. Elveszítettem az időérzékem, így fogalmam sincs mennyi idő után tudtunk elszakadni egymástól, de csak pár másodpercre. Ajkai csábításának hamar engedtem, és újra megcsókolt, de már sokkal lassabban és érzékibben adtuk át egymásnak mindenünket. Legalábbis én mindent odaadtam neki. Úgy éreztem, az életemet is rábíznám.

Nem tudom, hogyan és mikor, de sikerült fél percig meglenni a másik csókja nélkül, ami bevallom, borzalmas fél perc volt. Ránéztem Olivér háta mögött az órára, ami fél 8-at mutatott. A próbámnak 6 órakor lett vége, és mindent egybevéve körülbelül 40 perce vagyunk bent Olivérrel.
-Menjünk? - kérdezte Oli, mikor látta, hogy megakadtak gondolataim az időn.
-Aha - válaszoltam egyszerűen, ő pedig még egyszer végigsimítva felsőtestemtől a combomig, leemelt az asztaltól, ezzel megnagyobbítva köztünk a magasság különbséget. Felnéztem rá, ő pedig gyönyörű szemeivel ajkaimat nézte, és hamar rá is tapasztotta még egyszer az övéit.
-Felmegyünk hozzád? Ott egyedül vagyunk - súgta hátulról a fülembe a srác, mikor már kifelé indultunk, és hogy egy pillanatra se engedjen el, egyik kezével hátulról ért a hasamhoz, másik kezét pedig a fenekemre csúsztatta. Csak bólogattam, és tovább élveztem a fiú hűs leheletét a tarkómon.

16. fejezet

És itt is a kövi rész.:) Örülnék több kommentnek és pipának ha elolvastátok, mert az előzőnél nem voltatok túl aktívak. Így nem tudom, hogy várjátok-e egyáltalán a részeket és tetszik-e a mit csinálok. Mert akkor nem töröm magam feleslegesen.
Jó szórakozást!



Már dél volt, mikor felkeltem. Végtagjaim megmozdításakor rossz érzés nyilalt mindenembe. Nem tudtam milyen nap van, vagy a srác, aki mellett elaludtam, a közelemben van-e. Kinyújtóztattam merev izmaimat, és lassan ültem fel az ágyban. Már nem volt mellettem.
Kicsit csalódottan, de túllendülve ezen megint agyalni kezdtem. Szép lassan minden kitisztult, és emlékeztem nagyjából mindenre a vasárnap estéből. Ám ekkorra már azt kívántam, inkább merült volna feledésbe ez az egész. Az illetővel viszont, aki aznap meglátogatott, elhatároztam, hogy muszáj beszélnem, hisz miatta kerültem ilyen helyzetbe.
Megmosakodtam, és kicsoszogtam a konyháig, ahol legnagyobb meglepetésemre a pár órával ezelőtt még mellettem fekvő fél ínycsiklandó reggelit készített. Mikor meglátott, elmosolyodott, félbehagyta addigi tevékenykedését, és gyorsan elém száguldott. Tenyerét az arcomhoz érintette, és szemeimet fürkészte, amitől zavarba jöttem.
-Jól vagy? - kérdezte lágyan, amitől máris sokkal jobban éreztem magam.
-Igen - kezem a srác derekánál hátul összekulcsoltam, és magamhoz öleltem. Kezeit lassan csúsztatta le a derekamig, és még ennél is őrjítőbb lassúsággal húzott magához közelebb, majd egy csókot lehelt a nyakamba. A hideg villámgyorsan futott végig minden porcikámon, ahogy ezután még több puszival látott el ugyanott. Puha ajkainak érzete a nyakamon milliónyi érzelmet és gondolatot ébresztett bennem, és ez is egy amolyan "soha ne érjen véget" pillanat volt.
-Csináltam neked reggelit - súgta a fülembe a szavakat, miközben kezével végigsimított a hátamon, és éppen a fenekemet is érintette, majd elhúzódott tőlem, és visszatért az ételhez. Magasra kellett nyújtózkódnia, hogy tányérokat vegyen elő, ami folytán a pólója felhúzódott és ismét kivillant alsónadrágjának szegélye, ami a tegnap estét juttatta eszembe. Fogalmam sem volt, miért jár ennyit a fejemben, vagy miért történik bennem egyszerre ennyi minden. Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Idegesítő volt a tény, hogy itt van ez az ember, aki kitölti a mindennapjaimat és a gondolataimat, ilyen gesztusokat tesz, de még sincs köztünk semmivel több, mint egy barátság. Az ilyen helyzeteket sosem tudtam kezelni, így nem is beszéltem róla senkinek. Úgy voltam vele, hogy ezt a kis affért is megtartom magamnak, aztán lesz ahogy lesz. De jelen pillanatban a műsorra kell koncentrálnom, ha el akarok érni valamit.
Ahogy átfutott az agyamon az x-faktor, kezemet reflex szerűen csaptam a homlokomra.
-Basszus - szaladt ki a számon akaratlanul, mikor Olivér is csatlakozott hozzám a reggelinél.
-Baj van?
-A próba... mikor van egyáltalán próbám? Milyen nap van? - kérdezősködtem folyamatosan a mellettem ülőtől, akinek a tekintetéből azt tudtam kiszűrni, hogy habár jól vagyok, a fejemben teljes a zavar, de velem ellentétben ő ezt teljesen jól kezelte.
-Kedd van. 9-kor lett volna próbád, de mondtam Gabinak, hogy rosszul lettél, és áttettük délutánra. Szóval még van időd - olyan nyugodtan mondta, mintha a legtermészetesebb dolog lett volna mindaz, ami történt az elmúlt másfél napban. Hálás voltam neki, hogy ennyire törődik velem, és ezt egy mosollyal fejeztem ki neki, amit egy tőle megszokott sármos mosolyon kívűl egy kellemes érintéssel is viszonzott a combomon. Biztos voltam benne, hogy elpirultam, így gyorsan hajtottam le a fejem, és fogtam neki a reggelimnek.

Semmi hangom nem volt a próbán, így ma a koreografálással kezdtünk. Gabi aggódott, hogy megfáztam vagy ilyesmi, és szombatig nem lesz hangom, de megnyugtattam, hogy minden rendben lesz, bár még én magam sem hittem el, így nem vártam, hogy ő is ezt tegye. Fárasztó 2 óra után utamra engedett, és a lelkemre kötötte, hogy pihenjek. Én viszont csak egy valamire tudtam gondolni, és próba után rögtön a srác öltözője felé nyargaltam.
Egy kopogás után rögtön be is nyitottam, és már neki is kezdtem volna a mondandómnak, de elakadt a szavam, mikor bent nem csak a keresett személyt és társát találtam, hanem a többi 4 barátomat is. Boldogan köszöntöttek és mind hosszasan öleltek meg, és örvendeztek, hogy de jó végre nem hulla sápadtan látni. Olivér szokás szerint a telefonját nyomkodta, de mikor meglátott belépni, rögtön felpattant és puszit nyomott az arcomra, majd rám kacsintott.
-Khm... beszélhetnénk? - tértem végre a lényegre, amiért igazából jöttem, és láttam rajta, hogy tudja mit akarok mondani.
-Persze - vonta meg a vállát, mintha tök laza dologról lenne szó, én viszont továbbra is rajta tartottam szúrós tekintetem.
-Négy szem közt - nyitottam ki az ajtót, majd végre eleget téve a kérésemnek, kivánszorgott velem a Lurdy egyik csendes pontjába.

-Te teljesen hülye vagy?! - vágtam hozzá rögtön, amint kettesben maradtunk, ő pedig csak szemeit forgatta. -Mi a francot gondoltál? Egyáltalán hogy vehettél rá erre? - hangom egyre jobban felemeltem, annyira feldühített, hogy már az sem zavart, ha az egész épület visszhangzik.
-Figyelj, ne haragudj, oké? Tudom, hogy hülyeség volt, nem kellett volna. Látom, hogy össze vagy zavarodva, csak nehogy azt hidd, hogy rá kellett, hogy vegyelek! - magyarázkodott hadonászva, én pedig kezem a fejemhez kaptam, és csak egy "Mi van?" jött ki belőlem.
-Részeg voltál, oké? Nagyon részeg. Amint megláttad, már kértél, és nem tudtam megakadályozni.
-Nem tudtad megakadályozni? Ember, már azt sem kellett volna hagynod, hogy csontrészegre igyam magam! Te jó isten, azt hittem, normálisabb vagy - vetettem le magam egy közeli fotelre az aula hatalmas terében, a srác viszont továbbra is idegesen mászkált előttem.
-Emlékszel mindenre? - kérdezte már nyugodtabban, de szemében láttam a feszültséget, és a halvány reménysugarat megcsillanni, hátha nem emlékszem az estére.
-Nem mindenre. De emlékszem - tördelni kezdtem az ujjaim. Fogalmam sem volt, mit kéne tennem, vagy mondanom, csak azt tudtam, hogy ez az egész egy óriási nagy hülyeség volt. Ha valaki drogozik, az nem én vagyok, és ezzel világ életemben így voltam. -Szóval kérlek árulj el valamit - folytattam halkabban, és felnéztem a magas fiúra -Lefeküdtünk? - szemei kikerekedtek a kérdés hallatán, de mégsem tűnt meglepettnek. Ide-oda kezdett nézelődni, majd hozzám hasonlóan kezdte törögetni az ujját. -Tomi, ne szórakozz velem - álltam fel, és egyre idegesebb lettem. Amilyen sok minden rémlett aznapról, ugyanannyi dolog ki is maradt. Pánikba estem, mikor a srác továbbra sem válaszolt semmit.

15. fejezet

Ahogy ígértem, megjött az új rész!:) Remélem nagyon, hogy tetszeni fog nektek, nekem igen. Van benne egy kis idő ugrás, és szerintem érdemes elolvasni az előző, azaz 14. rész végét, hogy értsétek mi is történik.:) Már én sem emlékeztem mi volt a vége.:D
Jó szórakozást, véleményeket várok sok szeretettel, hogy tetszik-e vagy nem, mert ha nem, akkor még most változtatok, és nem ilyen stílusban viszem tovább a sztorit.:)
xo Kinguu



Szinte fájdalmas volt, ahogyan szememet lassan kinyitva az ablakon beszűrődő fény megzavarta az eddig uralkodó sötétet az elmémben. Hosszas nyújtózkodás után tekintettem körbe. Felmértem a környezetemet, ami meglehetősen rendetlen volt. Az ágyamban feküdtem, de a fejem nem a megszokott irányba volt. Tegnapi ruháim szanaszét hevertek a tágas szobában, rajtam pedig egy több számmal nagyobb fehér póló lógott. Félve, elzsibbadva, és emlékek után kutatva sétáltam ki a nappaliba. Feles poharak és piás üvegek látványa fogadott, viszonylag egy helyre rendezve. A kanapét befedő, általában kisimított pléd összegyűrve és félig a földön hevert. Zavarodottan kezdtem pakolgatni a lakásban, amit immár egyedül birtokoltam. Egy ruhadarabot felemelve a földről fehér por szállt a levegőbe, amitől levegővel együtt beszívva köhögni kezdtem. Az illat, amit éreztem, rendkívül ismerős volt. Egy hosszú este zavaros emlékeiből álló képsora futott át az agyamon, majd eddig is remegő vékony lábaim végleg cserbenhagytak, és kikapcsoltam.

*

Testembe kellemetlenül hasított végig egy éles hang. Kiabálás. Több hang együttes ordibálása zavarta meg a nyugalmat. Arcomon nedvességet éreztem. Sok sok vízcsepp folyt végig homlokomtól egészen az államig, onnan pedig a puha szőnyegre, amin feküdtem. Azt hiszem ugyanaz, amin utoljára álltam, már amennyire emlékszem. Szemem olyan nehezen tudtam kinyitni, mintha ólomból lennének a szemhéjaim. A világosság ismét zavaró volt, de kíváncsiságom felülkerekedett, és erőlködve, de végül láttam mindent. Négy ijedt arc volt felettem. Egyiküknek telefon volt a kezébe, de mikor látta, hogy magamhoz tértem, hirtelen vetett véget a beszélgetésnek. Nem akartam megszólalni, úgysem lett volna hangom. A négy srác egyszerre fogott meg és segített felállni, de egyensúlyom teljesen elhagyott, így rögtön vissza is zuhantam volna a padlóra, ha a 8 erős kéz nem tart még 5 percig és ültet a fotelra. Az eddigi kiabálást most kétségbeesett csend váltotta fel, és a 4 alak szorosan ült körém, és csak szugeráltak. Kicsit zavaró volt, de örültem, hogy itt vannak. Jelen pillanatban fogalmam sem volt, hogy mit kéne tennem, vagy mondanom. Így csak megköszörültem a torkom, és egyenként végignéztem rajtuk. Kétségbeesettség, zavarodottság, és szomorúság is visszapillantott rám. Egyedül a szőkeségbe nem láttam bele. Olyan volt, mintha félne, de közben bűntudatot ébresztett.
Hirtelen szólalt meg az egyik.
-Mi történt itt? - a kérdés hallatán erősen kezdtem gondolkozni, de az sem jutott eszembe, egyeltalán miért feküdtem a földön és parázik mindenki. Körbenéztem a szobában. Viszonylag rend volt. Pár ruhadarabom összehajtva feküdt a kanapé karfáján. A piás üvegek most a kukában voltak. Furcsa volt minden. Halvány de borzasztó emlékek csak akkor villantak be, mikor az asztalon fehér por nyomait láttam. Mikor a többiek látták, hogy szemem könnybe lábadt, Ya Ou gyorsan pattant fel, söpörte kezébe a cuccot és a mosogatóban öblítette le.
-Ki a franc adta ezt neked? - kérdezte már hangosabban és dühösebben az imént említett srác, és mivel nem tudtam a választ a kérdésre, csak megvontam a vállam és utat engedtem a könnyeimnek. Benny szorosan ült mellettem és keze nyugtatóan pihent a derekamon.
-Szerintem inkább aludnia kéne - szólt egész halkan Olivér a másik oldalamról, a többiek pedig csak bólogattak. Ismét segítőkezet nyújtottak, de most a sírástól és félelemtől hagyott el minden erőm. Végül Sziki kapott fel és vitt egészen a hálószobámig, ahol gondosan betakart, egy puszit adott a homlokomra, majd magamra hagyott. Aludni viszont képtelen voltam. Minden erőmmel azon voltam, hogy emlékeim a felszínre jussanak, és összerakhassam a képet, de akaratlanul is a számomra legfontosabb bandatag képe ugrott be a fejembe. Hallottam kintről bársonyos hangját. Tehát még mindig itt vannak. A tudat, hogy vigyáznak rám, picit megnyugtatott, de annyi kérdés cikázott a gondolataimban, hogy végül teljesen belefáradtam, és elaludtam.

Riadtan pattantak ki a szemeim, mikor mozgolódást éreztem magam mellett, és egy másik kéz ért az enyémhez.
-Sshh, nyugi, csak én vagyok - szólalt meg a fiú, pulzusom pedig hirtelen lassult le az előbbi magasságról. Hihetetlen, mire képes egy mondatával. Bőre érintésére a megszokott bizsergést éreztem a hasamban. Lassan felé fordultam, és mélyen a szemébe néztem. Békét és megértést sugárzott, ami nem tudom miért, de nagyon jól esett.
-Miért jöttél be? - kérdeztem kicsit rekettesen.
-A nevemet kiabáltad - simított ki egy hajszálat a szemem elől, majd folytatta -Szerintem álmodtál - mondata befejeztével halványan elmosolyodott, én pedig furcsálva néztem rá. Ilyet még sohasem tettem ezelőtt, legalábbis nem tudok róla. Nem emlékeztem, mit álmodtam, csak arra, hogy Olivér benne volt. Fejemet a srác mellkasára fektettem, és szorosan öleltem át a derekánál a hasa alatt. Ezt viszonozva egyik kezével karomnál ölelve, másikkal a derekam simogatva húzott magához. Egy ideig így voltunk, aztán teljesen egyenletesen kezdett lélegezni. Elaludt. Pólója alól egy kicsit kilátszott a csipője, és alsógatyájának szegélye. A látvány csábító volt, így olyan finoman, ahogy ő csinálná, végigsimítottam a kezemmel, ahogy engedtem az öleléséből, és pólója alá nyúltam. Lassan simogattam végig kockás felsőtestén, újra és újra. Éreztem, ahogy halkan nyög egyet, és a derekam kitartóan tartó kezével picit megszorítja. Pár perc után megpróbált még közelebb húzni magához, de még mindig aludt. Elálmosodtam, és kezemet megállítottam, de még mindig puha bőrén pihentettem. Száz százalékos biztonságban éreztem magam, így amint lehunytam a szemem, már el is szenderültem.