27. fejezet

Meghoztam nektek a 27. részt, ismét egy kis csúszással. A következő rész még sehogy sem áll, szóval valószínűleg megint várnotok kell egy picikét rá, ugyanis jövőhéten sem leszek itthon, és hétvégén sem lesz sok időm. De igyekszem, addig pedig érjétek be ennyivel...:) A véleményetek továbbra is nagyon fontos, így ha elolvastátok, hagyjatok egy pipát és/vagy kommentet.
xo Kingu




Isteni volt Olivér közvetlen közelében ébredni. Kezével a hátam simogatta, és mikor nehézkesen kinyitottam a szemeimet, hosszú csókot kaptam a hajamba.

-Jó reggelt - súgta a fülembe érzéki hangján, amibe beleremegtem. -Ma bepótoljuk, ami tegnap elmaradt?

-Déltől próbám van, de felőlem utána azt csinálunk, amit szeretnél - puszit adtam a fiú arcára, majd az idő szorítása miatt elkezdtem készülődni. Hajamat 10 perc alatt begöndörítettem, és egy egyszerű farmer és fehér póló szettet kaptam magamra a szintén fehér Convers tornacipőmmel. Olivér is elkészült közben, és együtt indultunk el a Lurdyba. A lépcsőházban a többi ByTheWay taggal is összefutottunk, így 5-en mentünk tovább. Az út közben Olivér egy pillanatra sem bírta ki, hogy ne puszilgasson vagy fogdosson, ami néha már frusztráló volt, ugyanis sokan felismertek az utcán és bámultak.

A próbatermek előtt elhaladva is rengeteg ránk tapadó tekintettel találkoztam. Mielőtt beléphettem volna a megfelelő ajtón, a szőkeség még egyszer magához húzott, és ajkát az enyémre tapasztotta, amit Bence távolról jövő hangja zavart meg.
-Olivééér - kiáltott a folyosó túl oldaláról a barna srác, mire Olivér megforgatta a szemeit, és otthagyott. Nem értettem, miért ragaszkodik hirtelen hozzám ennyire, és Bencének mi baja mostanában, de ráértem mindezzel egy újabb fárasztó próba után foglalkozni.

2-kor tudtam szabadulni a helyről. Az utcára kilépve rögtön barátomat kerestem a szemeimmel, majd üzenetet írtam neki, hiszen megbeszéltük, hogy a nap többi részét kettesben töltjük. 5 perc múlva Olivér helyett egészen más alak közeledett felém.

-Csak nem a hercegedre vársz?

-Bence, minden oké? Olyan feszültnek tűnsz - tettem a kezem nyugtatás képpen a magas fiú vállára, aki csak megvonta azt, majd hatalmasat sóhajtott.

-Mióta együtt vagytok, alig beszélünk, pedig barátok vagyunk vagy mi a fene - szólalt meg kis idő után, és eléggé meglepett a válasza. Tehát miattam ilyen?

-Sajnálom. Ha gondolod, most lóghatunk együtt. Olivérre várok, de fogalmam sincs hol lehet - néztem ismét a telefonom képernyőjére, hátha választ kaptam, de semmi.

-Ének óra után még Kristófék elrángatták tánc órára - mutatott az épület felé, ahol láttam, hogy Olivér épp pár másik srác és 3 ismerős háttértáncos lány társaságában átmegy az egyik teremből a másikba. A társaságot Szikora Robi követte sietősen.

-Aha - néztem utánuk még egy darabig. Őszintén szólva elkapott egy kis féltékenység a csinos táncoslányok láttán, de mivel amit békülésünk óta művel Olivér, valamennyire megnyugodtam. Pontosan tudja, hogy nem teheti meg velem újra azt, amit pár hete.

-Figyelj, szerintem menjünk akkor. Nem hiszem, hogy egy hamar végeznek - kezdtem noszogatni Bencét, és már el is indultam egy közeli étterem felé. Bence zsebre tett kézzel követett.

A kedvenc helyére mentünk, a Vapiano étterembe. Bence valami különlegesen elkészített csirkét választott olaszos salátával, míg én egy laktató carbonara mellett döntöttem. Az étel isteni volt, így nem sok idő múlva mindketten jóllakva könyököltünk az asztalra.
-Meghívtalak - áll fel a fiú pár perc pihenés után, és úriember módjára kifizeti előttem az ebédünket. A hazaúton már jóval felszabadultabb volt, és csomót mesélt magáról, illetve a ByTheWay nem túl hosszú időre visszanyúló múltjáról. Nehéz elképzelni őket egy kis bárban, gitárral a kezükben, érzelmes dalokat énekelgetni, pláne a mostani felhajtáshoz képest, ami körülöttük van.

Egy elmélyült beszélgetés közepette Szikora Robi és az iPhone kapcsolatáról, megérkeztünk a Corvinra, ahol a megfelelő épület előtt Olivér várakozott. Mikor meglátott minket, kezéből a zsebébe helyezte a telefonját, és felénk indult. Nem volt túl boldog.
-Ti merre jártatok? - kezdte mindenféle köszöntés, ölelés vagy puszi nélkül a szőke.
-Csak ebédeltünk - válaszolt helyettem Bence, majd megsimogatta a karom, és otthagyott minket Olivérrel. -Holnap 6-ra gyere - fordult vissza még utoljára Olivérnek címezve mondatát, majd végleg eltűnt a lépcsőházban. Olivér csak ekkor szentelte nekem minden figyelmét, és ölelt magához végre.
-Bence mondta, hogy még táncórád van, én meg nem akartam várni - kezdtem magyarázkodni, de a mondat közepén rájöttem, hogy igazából semmiért sem tartozom neki magyarázattal. Ha el akarok menni egy barátommal ebédelni, akkor elmegyek.
-Nagyon vártam már, hogy együtt legyünk - ölelt még szorosabban, majd összekulcsolta ujjainkat, és a lakásom felé vettük az irányt, ahol végre megint csak Olivér és én voltunk.
-Ugye csak este 6-ra kell menned holnap? - kérdeztem barátom, miközben valami üdítőt keresgéltem a szinte teljesen üres hütőmben.
-Szerencsére. Szóval van időnk - ölelt át hátulról, és adott érzéki puszit az arcomra, amitől ennyi idő után is futkosott a hideg a hátamon.

Stay with me - 4. rész

Másik blogomra is meghoztam az új részt, érdemes oda is benézni.:)
Jó szórakozást hozzá!:)

STAY WITH ME

STAY WITH ME

STAY WITH ME

26. fejezet

Ismét, sokadszorra kérek elnézést a várakoztatásért. Szeretném hamarabb hozni a részeket, de ahhoz, hogy ne csapjam össze, és elnyerje a tetszéseteket, amit írok, több idő kell mostanában. Nem jön úgy az ihlet, és millió más dolog leköt, és semmi kedvem az íráshoz. De rávettem magam, és hoztam nektek egy részt, remélem nem lett olyan rossz.:) A következő részre lehet ismét várni kell majd egy kicsit, mert valószínűleg itthon sem leszek következő héten, és továbbra sincs ötletem, hogy mi legyen a folytatás. Remélem megértitek, jó szórakozást ehhez a részhez is, ne feledjétek itt hagyni a véleményeteket.:)
xo Kinguu

Épp időben értem a Lurdyba, hogy megkezdjük Gabival a hét első próbáját. Még volt 5 szabad percem, így vettem magamnak egy croassont reggeli gyanánt, amire otthon nem volt időm. A büfében kellemes meglepetés ért, mikor a szőke fiú meglátott, elém lépett, és egy hosszú csókkal köszöntött. Az illata még mindig csábító volt, a kedvenc parfümjét éreztem rajta. A csók után a szemembe nézett, édesen elmosolyodott, majd hamar távozott is, hisz neki is próbái kezdődtek. Az idilli pillanatok után egész nap mosolyogtam, nem tudtam tenni ellene. Olivér még mindig ezt hozta ki belőlem, bár titkon bennem volt az a bizonytalanság, hogy félreléphet újra, ha már egyszer megtette. Vagy kétszer. Mindegy is.

Gabival nehezen jutottunk dűlőre, hogy melyik számot is énekeljem szombaton. Végül egy Burlesque számra esett a választásunk, Christina Aguilerától. A gyakorlás könnyen és gördülékenyen ment, és miután szabadultam, még rengeteg időm volt a napból. Legszívesebben Olivért tárcsáztam volna, de nem akartam, hogy nyomulásnak tűnjön, így gyorsan vissza is csúsztattam a telefont a táskám mélyére, és a Corvin felé vettem az irányt. Lassan sétáltam hazafelé, hátha időközben kapok egy üzenet vagy bármit a szőkétől. De nem jött. Kissé csalódottan, mégis elégedetten sétáltam fel a megfelelő emeltre, hiszen tudtam, hogy Olivértől nem szabad többet várnom, és teret kell hagynom neki.
Ám mikor befordultam a lakásomhoz vezető folyosóra, nem bírtam visszatartani a mosolygást, ugyanis ott várt rám. Odasétáltam hozzá, és rögtön szorosan magához ölelt, ami a legjobb érzés volt a világon. Miután elengedett, felém nyújtott valamit.
-Ezt elhagytad - a bérlet és személyi tartóm volt nála, benne minden fontos kártyámmal és igazolványommal.
-Úristen! Köszönöm. Észre sem vettem - egy pillanatra elszörnyülködtem magamon, hogy egészen hazáig nem vettem észre, hogy eltűnt körülbelül az életem, de mint mindig, Olivér megmenti a helyzetet.
-Nem is jár érte semmi? - nézett rám kiskutyaszemekkel a megtaláló, és még mielőtt reagálni tudtam volna, lassan és hosszan megcsókolt. Jó ideig csak álltunk az ajtó előtt, egymás ajkaira tapadva, és csak néha éreztem kicsit erősebb fogást a derekamon, majd puha ujjak simítását a hajamban. Halk krákogás zavarta meg filmbe illő pillanatainkat. Bence volt az. Olivér a zavaró személy felbukkanásakor sem engedett el, csak lassan felnézett csókunkból a fejem felett az illetőre.
-Én csak őő... gondoltam lóghatnánk együtt vagy mi. De akkor nem zavarok, látom dolgotok van - kezdett habogni Bence, mire Olivér adott egy érzéki csókot az arcomra, de láttam Bencén, hogy valami nagyon nem tetszik neki. Imádtam volna Olivérrel tölteni az egész napot, de nem bírtam volna hagyni csak így elmenni az árva fiút.
-Lógjunk 3-an. Menjünk együnk valamit, éhen halok - csaptam fel az ötletet, és Bennyn valamiféle megkönnyebbülést láttam. Olivér közel hajolt, és alig hallhatóan súgott valamit a fülembe.
-Reméltem, hogy főzhetek neked valami finomat, aztán ketten elütjük az időt - a mondat végén újabb puszit adott az arcomra, de a helyzet egyre kínosabbá vált, így kiváltam még mindig szoros öleléséből és mélyen a szemébe néztem.
-Bepótoljuk, megígérem - majd Bence elé álltam. -Indulhatunk?
-Felőlem - vont vállat a barátomnál is magasabb fiú, majd a másik kézen fogott, és hárman elindultunk a közeli plázába. A hasam már hangokkal jelezte ürességét, így rögtön a KFC felé vettük az irányt, ami még mindig a kedvencem volt. Nem értünk be az ajtón sem, mikor két rajongó lány sikitozva futott felénk. Az egyikük már kapta is elő az iPhone-ját, hogy Bencével selfiezzen, míg a másik Olivér nyakába ugrott és hosszú másodpercekig el sem engedte. Mindketten aláiratták a ByTheWay feliratú pólójukat, majd az egyikük tőlem is kért egy közös képet. Örömmel teljesítettem a kérését, habár a másik előző akciója Olivérrel nagyon nem tetszett, de nagyot nyeltem, és eltemettem magamban a féltékenykedést.

*

Kellemesen eltöltött 2 óra múlva Bence, Olivér és én tele hassal indultunk vissza  a lakásokhoz, most már jóval gyorsabb tempóban, hogy a Corvin előtt várakozó tinilányok minél kevesebbjére hívjuk fel a figyelmet. Bence bírja ezt a rajongás dolgot a legkevésbé, így mikor már messziről futottak felénk, Bence odaintett nekik, és szó szerint befutott az épületbe. Olivér és én még a bejárat közvetlen közelében sem jártunk, és kénytelenek voltunk mind aláírni egy csomó lapot, amit vagy 10-15 lány nyújtogatott oda nekünk sorba. Csodálkoztam, hogy eddig egyik sem kérdezte meg, hogy együtt vagyunk-e, de örültem, hogy tapintatos rajongóink vannak. Mikor arrébb vonultak a lányok, végre beléphettünk a csöndes házba, és megint ketten voltunk a szőkeségemmel.
-Kettesben akartam ma lenni veled, de úgy tűnik ehhez nem szabad elhagynunk a lakást - szólalt meg Olivér, miközben a liftre várakoztunk. Hátranéztem, és az üvegajtón keresztül még mindig láttam pár leskelődőt, akik a telefonjukat nyomkodták.
-Hozzá kell szoknunk - válaszoltam, mire Olivér csak magához húzott, és megcsókolt. Egymásba feledkeztünk, így csak a lift hangjára váltunk el egymástól.
Hozzám mentünk, mivel ott végre kettesben lehettünk Olivérrel. Amíg ő innivalót keresett, addig én felnyitottam a laptopomat és meglestem a Facebook-om, ami hemzsegett az értesítőktől és üzenektől. Az értesítésekre kattintva a legtöbb azt jelezte, hogy megjelöltek képeken pár perccel ezelőtt. Rámentem az egyikre, és nem hittem a szememnek. Egy lány lefotózott minket Olivérrel a lépcsőházban, amikor csókolóztunk. A felirat "Oli és Vic ma a corvinon. eléggé úgy tűnik hogy kavarnak" A kommenteket is olvasgatni kezdtem, amig nagyjából a következők voltak:
"Juj akkor most járnak? A plázában is együtt voltak ma. Már sokan látták őket együtt. De Olinak nem barátnője van?"
Kicsit ideges lettem, és mielőtt bármit tettem volna, jobbnak láttam, ha Olivér is megnézni a dolgokat az ő profilján. Nála kétszer annyi jelölés és üzenet volt, mind az új barátnőjéről, az az rólam szólt. Láttam a fiún, hogy kicsit ideges lett, így a rengeteg üzenet és komment helyett egy egyszerű kiirással reagált, hogy nagyon örülne, ha meghagynák a magánéletét neki, és engem és őt se zaklassák ilyen kérésekkel, különben nem fog visszajelölni és válaszolni senkinek. Ezután nem sokkal már a bocsánatkérő és megértő üzenetek hadával árasztották el. Mindkettőnknek elege lett, így lecsuktam a gépemet, Olivér pedig kikapcsolta a telefonját.
-Ne foglalkozz velük - szavai után rögtön megcsókolt újra, majd ledöntött a kanapéra...

25. fejezet

Meghoztam nektek egy részt, de mivel mostanában nem volt sok ötletem sztoriilag (azt megaszontam), ezért egy kis Vic-Olivér részt hoztam, ami a történet céljából sokat nem visz előre, de azért fontos momentum lehet a következőkben.:) Sokan kérdezősködtetek és vártátok már, szóval ezt tudtam összehozni, remélem megelégedtek vele a következőig.
Jó szórakozást, pipálni ér.:)

Az ajtóból a lakáson keresztül a hálószoba felé vettük az irányt. Egyikünk sem engedte el a másikat egy pillanatra sem. Hihetetlen volt újra ilyen közel érezni magamhoz. Féltem, hogyha egy pillanatra is leveszem róla a kezem, megszűnik a varázs.

Olivér kezei biztonságot sugárzóan fogták a derekam, olykor pedig simított végig a hátamon. A hideg futkosott végig újra és újra az egész testemen, és ha ezt ő is megérezte, belemosolygott hosszú percek óta tartó csókunkba. Az adrenalin mindkettőnkben egyre csak nőtt, és már döntött is le az ágyamba, és záporozta a nyakam hűs csókjaival. Tarkójánál összekulcsoltam kezeimet és csak élveztem az élményt, amit sokadszorra is kifogástalanul magas szinten tudott nyújtani a másiknak. A felső hamar lekerült mindkettőnkről, a nadrágomat pedig egy hirtelen és egyszerű mozdulattal lehúzta rólam. Egy pillanatra a szemembe nézett, majd ajkaimra, és már ott is volt az enyémen. Meglehetősen égett a vágytól, és ezt éreztem is vad, mégis nagyon jóleső csókján. Eközben hátam alá nyúlt, és egy gyors mozdulattal kikapcsolta melltartómat, majd le is szedte rólam. Hatalmas tenyere betakarta melleim, és finoman masszírozni kezdte azokat. Az érzések bennem csak fokozódtak, és legszívesebben már a lényegre tértem volna, hagytam, hogy kényeztessen, ugyanis mérhetetlenül jólesett. Eközben az arcomat és nyakamat puszilgatta, majd kezeivel párhuzamosan haladt egyre lejjebb. A melleim közti területet hintette be lágy csókokkal, kezei pedig a csípőmnél simítottak végig, ezután pedig combom belső részét kezdte cirógatni. Lehetetlen megfogalmazni, mit érez ilyenkor az ember, mikor a számára legmeghatározóbb személy az életében ilyen hatással van rá, és egyetlen érintésével a Mennyországba juttatja. Csak boldogságot éreztem, és azt kívántam, hogy ennek soha ne legyen vége.
Olivér már minden felesleges textilt lehámozott rólam, és úgy gondoltam ideje, hogy hasonlóképp cselekedjek. Kicsúsztam alóla, és egy mozdulattal felé kerültem. Lovagló ülésben ültem rajta, láttam a szemeiben, hogy élvezi a dolgot. Végülis, melyik srác ne élvezné, hogy egy lány meztelenül ül rajta?
Megcsókoltam, majd puszikat nyomtam az arcára, miközben kezeimmel felfedező útra indultam meztelen felsőtestén. Kezem egyre lejjebb vándorolt, és egy ideig csak körbejártam a megfelelő területet, ami látszólag kínozta a szőkeséget. Tekintetével szinte már könyörgött, én pedig nem bírtam visszatartani a nevetést.
-Mit nevetsz? - húzott oda magához. Érzékien megcsókolt, miközben megfogta a kezem és odavezette csak egy boxer fedte férfiasságához. Határozottan markoltam rá, mire elmosolyodott és kezeit a fenekemre helyezte.
-Tudod te mit kell csinálni - suttogta szexi, mély hangon a fülembe, mire erőteljesebben kezdtem mozgatni a kezeimet. Halk nyögésekkel díjazta tevékenységem, tehát valamit jól csináltam. Már egy ideje kínoztam, és éreztem, hogy egyre jobban beindul, és kiváncsi voltam meddig bírja még. Hasát kezdtem csókolgatni, míg kezemmel megszabadítottam attól a fránya boxertől, és immár csupasz szerszámát tapintottam, amitől a srác már teljesen kész volt. Nagyon élveztem, hogy egy kicsit én uralkodom felette, és akár egy mozdulattal véget vethetek szenvedésének.
-Még... ne - nyögte, én pedig csak halkan felnevettem, és kicsit enyhítettem fogásomon és megcsókoltam gyötrődő alanyomat. Ám ekkor pillanatok alatt megfordított, és alá kerültem. Ágyékát az enyémhez nyomta, és miközben szenvedélyesen és minden érzelmét átadva megcsókolt, behatolt és tökéletes tempóban kezdett tolni. Bámulatos volt, ahogy mintha a fejembe látna, pontosan tudta, mikor mit és hogyan kell csinálnia. Olykor tempót váltott, mindig hajszálpontosan akkor, mikor arra vágytam. Az utolsó löketeket gyors nyomásokkal érte el, majd piszmogó tempóban kihúzódott belőlem, de továbbra sem hagyott lehiggadni. Csókjaival még egy ideig megtalált a lábaim közt, és hogy még véletlenül se maradjak élmények nélkül, ujjaival még párszor végigsimított a lenti ajkaimon, és csak ezután feküdt le mellém. Szemeibe néztem, amik elégedettséget tükröztek. Hanyatt feküdt, én pedig mellkasára tettem a fejem. Egyik kezem hasát érintette, másikat összekulcsolta az övével. Éreztem, hogy engem bámul, így lassan felnéztem gyönyörű szemeibe. Közel hajolt és egy tőle megszokott finom csók után csak halkan ennyit mondott:
-Szeretlek.

24. fejezet

Sajnálom, hogy ennyit kellett ismét várni, de meghoztam a 24. részt.:) Kicsit rövid lett, de remélem azért tetszeni fog, pipákat, véleményeket továbbra is várok.:)
Kinguu

Magányosan pakolgattam be pár cuccot a táskámba, és raktam egy kis rendet a lakásba. Újabb élő show előtti hét kezdődött, de ezúttal egy kis pihenővel, így egy kis vásárlást terveztem magamnak a napra. Lau nem ért rá, mást pedig nem igazán szerettem volna hívni, így egyedül vágtam neki az útnak. Egy kényelmes őszi cuccot vettem fel, ami egy világos farmerből, zöld kötött pulcsimból és egy fehér converseből állt, majd kevés smink feldobása után vettem célba az Aréna Plázát. Nem sokáig jutottam, ugyanis amint kiléptem az ajtón, és bezártam azt, menetiránynak fordulva beleütköztem valakibe. Ez még nem is lett volna gáz, de igazán ideges akkor lettem, mikor megpillantottam, kinek is mentem neki. Próbáltam kikerülni az illetőt, de minden irányból állta az utam, és megbánó tekintettel nézett rám. Nagyon sóhajtottam, és próbáltam viszonylag higgadtad hozzászólni.
-Mit akarsz? - tettem keresztbe a kezem sértődést színlelve, habár nem is kellett annyira megjátszanom magam. Rettentő dühös voltam rá, és nem értettem, mit keresett itt az ajtóm előtt.
-Szerinted? - lépett közelebb, és csúsztatta a kezét lassan a derekamra. Hirtelen nem is tudtam mire vélni mozdulatait. Legszívesebben engedtem volna neki, de összekapargattam a maradék büszkeségemet és határozottan szedtem le magamról hatalmas kezeit.
-Most ezt komolyan gondoltad? - emeltem fel kicsit a hangom. Nem gondolhatta komolyan, hogy ezek után még ide jön, és úgy tesz, mintha semmi sem történt volna.
-Mire gondolsz? - tettette a hülyét, amivel csak még jobban felhúzott. Hiába hiányzott már ennyire, ha ilyen idiótaként viselkedik, nem tudtam vele jófej lenni.
-Komolyan azt hiszed, hogy bármit megtehetsz? Hogy minden lányt kedvedre ugráltathatsz? Mert velem nem fogod ezt csinálni - a mondandóm végére ismét könnyek gyűltek a szemembe, de óriásit nyeltem, hogy visszatartsam őket. Ám a sós folyadék akaratom ellenére kicsordult, de nem mertem pislogni, nehogy még több kiszökjön. Olivér egy lépést közelebb jött, és halkan felnevetett.
-Miért hazudsz magadnak? - törölte le a könnycseppet az arcomról, én pedig nem bírtam megszólalni. Igaza volt, de idegesített, hogy ekkora tapló. Pontosan tudja, hogy nem lehet neki ellenállni, és eddig azt hittem, egy normális srác, de ugyan olyan mint a többi, és kihasználja a jó hírét, na meg a kinézetét.
-Elegem van belőled - szűrtem ki nehézkesen a szavakat a számon. Furcsán nézett rám, így folytattam. -Most az egyszer légy őszinte. Aztán zárjuk le - szívverésem üteme emelkedett, és türelmetlenül vártam a válaszára.
-Nem volt jó érzés, ahogy tegnap nem hagytad, hogy megöleljelek - nem éppen ilyen válaszra számítottam, de ez is valami. Belül örültem, hogy sikerült valamiféle érzelmet kiváltanom belőle. De ugyanakkor még idegesebbé tett, és nem bírtam tovább magamban tartani a gondolataimat.

-Tényleg? Nem volt jó érzés? És szerinted nekem jó érzés volt valaki mással látni? Ja, várj! Nem is egy valakivel - üvöltöttem szinte a fejébe, mire lefagyott, és láttam rajta, hogy tudja, hogy igazam van. Mégsem éreztem a megbánást, sem semmi mást a levegőben. Ismét csak reakcióra vártam.

-Tudom - adott egyszerű választ, ami megint kiakasztott. Hogy tudja ilyen lazán kezelni ezt az egészet?
-Jó tudod mit felejtsd el - húzódtam el tőle, és kerültem ki egy gyors mozdulattal, de hamar elkapta a karom, és visszarántott magához, egészen közel. Mélyen néztünk egymás szemeibe, amitől gombóc keletkezett a torkomban, és ismét lenyeltem a könnyeim.
-Miért volt rossz? - kérdezte, én viszont nem értettem, és kérdőn néztem rá. -Mással látni. Miért volt rossz mással látni? - agyamban ezer meg ezer gondolat ment át hirtelen, és nem tudtam mit feleljek. Egyetlen szó járt a fejembe, amit többször is meggondoltam, hogy vajon biztos hallania kell-e. Úgy voltam vele, hogy csak egyszer kell kimondanom, aztán túl leszek rajta. Mély levegőt vettem, és minden bátorságom magamba szívtam arra az egy másodpercre. -Mert szeretlek - talán kicsit hangosabban mondtam ki, mint ahogy szerettem volna, de mintha egy szikla omlott volna le a szívemről. Nagyon megkönnyebbültem, de a fiú tekintetéből nem tudtam kivenni semmi reakciót. Mielőtt bármit is tehettem volna, hogy kilépjek az egy 10-es skálán 20-ra értékelt kínos helyzetből, Olivér erőteljesen tolt a falnak, és annak két kezével támaszkodva alig pár milliméter helyet hagyott köztünk. Mutatóujjával végigsimított állkapcsom vonalán, és ezzel elérte, hogy még jobban kívánjam őt, mint eddig. Halvány csókokkal lepte el az előbb említett területet, miközben kezével finoman tartotta az állam, majd a megfelelő helyre érve ajkai már az én ajkaimon voltak. Finom csókot váltottunk, ami olyan érzés volt, mintha 2 hét után végre vízhez jutottam volna. Irtózatosan hiányzott már ez, de fogalmam sem volt, hogy mi lesz ezután, de nem érdekelt. Nem akartam ezzel foglalkozni. Élveztem, hogy végre egy kis életet lehel belém, és belül abban bíztam, hogy ezután nem szívja el megint valami hülyeséggel, hogy összetörjek, mint egy üveg pohár. Most már pontosan tudja, mit jelent nekem egy csókja. Annyira még ő sem lehet kegyetlen, hogy szerelmi vallomásom után ismét magamra hagyjon.
Eközben egyre hevesebben csókolt, én pedig frissen mosott dús, szőke hajába túrtam, ugyanúgy, mint régen. Ilyenkor érzem, hogy van miért élnem.

23. fejezet

Itt a várva-várt 23. rész, hát remélem tetszeni fog. Véleményeket várok.:)

xo

10 perc volt kezdésig, én pedig tiszta ideg voltam. A hajam, sminkem és ruhám tökéletes volt, hisz barátnőm állította össze, így amiatt izgultam, hogy ne felejtsem el a szöveget. És hogy lehetőleg ne bőgjem el magam a produkcióm közben a fél ország előtt, élő adásban. A feszültség szikrákat szórt a versenyzők között a backstage-ben. Senki sem szólt senkihez, mindenki a közös vagy egyéni produkcióját gyakorolta el még egyszer. Eddig minden szerencsétlen találkozást elkerültem, így viszonylag nyugodtan járkáltam hátul. Csak adás kezdete előtt 1 perccel pillantottam meg, teljes harci díszben a csapata társaságában. Ya Ou rögtön észrevette, hogy őket nézem, és egy bíztató 1000 wattos mosolyt küldött felém, ami kicsit feltöltött.

Ismét kinyílt előttünk a hatalmas ajtó, és elindult a közös produkció zenéje.

*

Minden a lehető legsimábban ment, amíg sorra nem kerültem. Felálltam a fél méter magas üveg emelvényre a színpadon, ami a produkciómhoz tartozott, majd énekelni kezdtem a Roses sorait. Másfél percig küzdöttem, aztán nem bírtam tovább, és a szám utolsó sorait remegő hangon, végül pedig bőgve fejeztem be. Akkor viszont cseppet sem érdekelt, vártam a zsűri véleményét. Gabi természetesen sírt, Geszti szemeivel fűrkészett és kereste a szavakat, míg Szikora Robi csak mosolygott, Alföldi arca pedig nem sugárzott túl sok érzelmet. Kis idő után végre megszólaltak, és csupa dicsérő szót hallottam a szájukból, ami nagyon jól esett. Mindannyiukat elkápráztatta az előadásom, és persze azt sem hagyták szó nélkül, hogy bizony mind a 2 és fél perc alatt látszott, hogy ez a dal most tényleg a szívemből szólt. Mondandójuk végén képtelen voltam megszólalni, csak intettem egyet a kamerába, majd kisétáltam a színfalak mögé, ahol Lau ugrott a nyakamba.

-Csodálatos voltál. Minden oké lesz, rendben? - súgta a fülembe, én pedig hálás voltam, hogy barátnőm mellettem van. Megigazította enyhén elfolyt sminkem, majd leültem az öltözőmbe, várva a műsor végét.

Halk kopogás után lassan nyílt az ajtó, és Bence lépett be rajta.

-Gyere, nemsokára döntés - nézett be az ajtón, én pedig gyorsan megtöröltem nedves arcom, és bólogattam.

-Mindjárt megyek - próbáltam meggyőzően stabilnak mutatni magam, de nem igazán ment. Mondatom végén elcsuklott a hangom, és nem bírtam tovább beszélni. Bence becsukta maga mögött az ajtót, majd szó nélkül szelte át közöttünk a távolságot, és ölelt át. Rettenetesen jól esett, és legszívesebben órákig ott álltam volna vele, de fél perc után újabb személy lépett be, méghozzá Lau, hogy ideje jönni, mert 2 perc és adás. Bence kézen fogott, és 3-an indultunk el a backstage felé. Odaérve rögtön megpillantottam Őt, ezúttal egy számomra ismeretlen lánnyal enyelegni. Ha jó láttam, valami RTL-es volt, de nem voltam benne biztos.

Bence még utoljára bíztatásul megszorította a kezem, elengedte, és csapata felé indult. Olivér arcára a lány egy hosszú puszit nyomott, mielőtt eltűnt a színfalak mögött, a srác pedig szokásos laza stílusával nézett még utána egy darabig, majd kifejezéstelen arccal fordult a többiekhez. Lepacsizott Bencével, akivel utána pár szót váltottak diszkréten, aminek hatására Olivér felém kapta a tekintetét. Egy ideig nézett, majd alig láthatóan legyintett a kezével, még egy utolsó szót súgott Bennynek, majd pár métert odébb állt. A jelenet még milliószor lejátszódott a fejemben, akkor is, mikor már a színpadon álltunk, és Lilu az én nevemet ordította a mikrofonba. Olivért kivéve mindenki vagy átölelt, vagy lepacsiztunk, és kisétáltam a színfalak mögé, és lerogytam egy székre, várva a többi továbbjutóra. Valahogy nem izgatott fel különösebben a gondolat, hogy ismét továbbjutottam, csak szimplán örültem neki, mert valahogy számítottam rá. Mikor a ByTheWay követett a színfalak mögé, annál inkább érdekelni kezdett a dolog, és rögtön Bence nyakába ugrottam, amint megláttam őket. Édesen nevetett a gesztusomon, majd Sziki és Ya Ou is megölelt, végül pedig a szőkeség is közeledni kezdett, de határozott arckifejezéssel jeleztem, hogy nem szükséges közelebb jönnie. Gyorsan vette az adást, és állt is tovább, ami annak ellenére, hogy én kényszerítettem ebbe a helyzetbe, hihetetlenül rosszul esett.

*

Ezúttal az MDC távozott a versenyből, ami sokakat megrendített, hiszen mindenkihez közel álltak, hozzám is. Egy hatalmas bulival köszöntek el egymástól a show hímnemű versenyzői, valószínűleg jó adag alkohol társaságában, ugyanis hajnali 1 órakor különös üzeneteket kaptam.

"Tudm elcsesztem de szertlek kerlek ne tolj el magdtol" Olvastam az első, meglehetősen hibásan írt üzenetet, amit természetesen Olivér telefonjáról küldtek. Nem reagálva rá csak tovább tekertem egy újabb üzenethez, amit már többször el kellett olvasnom, hogy rájöjjek az értelmére: "Vic veld akarok leni merr te isvelem tudom sak ne tedd ezt"

Kicsit kiakadtam, szóval inkább hosszan lenyomtam a lezárás gombot a telefonomon, ami erre kikapcsolt, majd elrejtettem a párnám alá, mintha ezzel a problémáim se lennének már. Fájt, amit tőle kaptam az elmúlt napokban, főleg, hogy mindig mással láttam flörtölni. Fájt, hogy ott volt előttem, de tudtam, hogy most már sosem lehet az enyém, és nem is volt soha. Csak játszadozott velem, de igazi érzelmekre ki tudja lesz e képes valaha bárki iránt. Irántam nem, és ez a gondolat kínzott a legjobban. Elhatároztam, hogy túllépek, bármi áron. Rettenetesen nehéz, de amíg én sírva nézem végig, ahogy újabb és újabb lányokat szed fel, addig ő a tudta nélkül tapos rám újra, és elégedett önmagával minden egyes akciója után, mikor sikerül elcsábítania valakit, akit aztán ugyan úgy eldob, mint egy rongyot. Nem akartam többé rongy lenni, habár nem éreztem magam másnak jelen pillanatban, csak egy széttépett, régi ruhadarabnak, ami már nem kellett neki. Neki ez csak egy játék volt, én pedig naiv, és érzelmeket kevertem abba, amibe nem lett volna szabad.

Volt egy ötletem, ami még mindig egy kicsit Róla szólt, de egy kicsit arról is, hogy boldog legyek valaki mással. Ám a tervemben volt egy óriási bökkenő, még pedig az illető barátnője, akit nem olyan lánynak ismertem meg, mint aki eltántorodik bármitől is. De muszáj volt tennem valamit, hogy többé ne Olivér töltse ki a mindennapjaim szenvedését. De lehet,hogy egy kicsit féltékennyé akartam tenni...

JUST STAY WITH ME - ELSŐ RÉSZ

Itt az első rész az új blogomba, remélem tetszik. Kommentet nyomassatok, ha bejön, és ígérem nemsokára itt is lesz új rész.:)

http://staywithmepo.blogger.hu/ jó szórakozást:))

Új blog

Sziasztok. Kivételesen nem új résszel jövök, hanem egy apró közleménnyel. Szeretnék neki kezdeni egy másik blognak, amiben már elhagyom ezt az x-faktor és ByTheWay vonalat, inkább Olivérről fog szólni, és valószínűleg sokkal több +18as jelenet lenne benne, meg több csúnya beszéd.:D Ezeket ebből a blogból direkt kihagytam. Szóval, a prológus már kész, amit elolvashattok EZEN a linken, szóval ha lenne rá érdeklődés, akkor kezdenék neki. Nyomjatok egy kommentet vagy pipát, ha kiváncsiak vagytok rá, és akkor kitalálok valami ütős sztorit Nektek.:)
További szép napot.

22. fejezet

Meghoztam nektek a 22. részt, sajnálom, hogy most kicsit többet kellett várni rá, de szinte alig voltam itthon, és az utolsó egy hónapban tanulásilag is bele kell húznom. Nagyon szépen köszönöm a 14 rendszeres olvasót, és a majdnem 13 ezer oldalmegjelenítést, kommenteket, pipákat, nagyon sokat jelent!:) Remélem tetszeni fog ez a rész is.
xo Kingu

-Mit akarsz? - szóltam bele a telefonba valószínűleg a másik félnek nem túl jóleső hangnemben, de nem igazán érdekelt. Csak le akartam rázni.

-Bocsánatot kérni - szólt bele kis idő után remegő hanggal a fiú.
-Megtetted. Szia - nem nyomtam le rögtön, vártam a reakcióját, ami lassan jött.
-Kérlek. Nem akarom elveszíteni a barátságodat - könyörgő hangján megesett a szívem. Gondolkodóba estem, és nagyot sóhajtottam a telefonba. Örülök, hogy végre ennyi barátra tettem szert a műsornak köszönhetően, és akármennyire hülyék voltunk, nem boríthat fel mindent egy ostoba este. És most tényleg jól jönne egy barát magam mellé.
-Átjössz? - tettem fel a kérdést, amivel még magamat is megleptem. Éreztem, hogy elmosolyodik.
-Köszönöm - kinyomta a telefont, én pedig nem tudtam, hogy jól tettem-e amit tettem. Kicsit rendbe szedtem bágyadt arcom, és elpakoltam, hogy mégse lelki válságom legnagyobb kupijába érkezzen. Nem kellett sok idő, hogy megérkezzen, ugyanis 5 perc múlva Tomi egy szál rózsával állt az ajtóban.
-Akkor szent a béke? - nyújtotta felém az ajándékot, aminek hatására hosszú idő óta újra elmosolyodtam. Jól esett a gesztusa. Kivettem a kezéből a szúrós növényt, és átöleltük egymást. Hosszan és szorosan ölelt, ami kis lelket öntött belém.
-Gyere beljebb és felejtsük el ezt az egészet - invitáltam be.
-Helyes - simított végig az arcomon, majd elsétált mellettem, és helyet foglalt a TV előtt. -Mit nézünk?
-Nekem mindegy. Van pár DVD-m - mutattam a könyvespolcra, ahol a sok érdekes olvasmány mellett CD-k és filmek tornyosultak. Tomi nem válogatott sokáig, rögtön elővette az egyiket, majd felém mutatta és kacsintott egyet. A barátság extrákkal a kedvenc filmjeim közé tartoztak, de éreztem némi perverzséget a srác megnyilvánulásában.
Csináltam egy tál popcornt, és leültem a DVD lejátszóval bíbelődő srác mellé. 10 perc múlva sikeresen elindította a filmet, majd hátradőlt, és átkarolt a vállam felett. Körülbelül fél órát nézhettük így a filmet, mikor éreztem magamon Tomi tekintetét. Óvatosan ránéztem, jelezve, hogy befejezheti a bámulásomat, de ehelyett csak még egy centivel közelebb jött, és arcomat kezdte cirógatni. Mivel iszonyatosan jól esett, így nem ellenkeztem. Tomi nem habozott sokáig. Közeledni kezdett az arcom felé, én pedig lefagytam. Nem csináltam semmit, csak vártam. Nem volt biztos a dolgában, óráknak tűnő percek voltak, mire ajkai az enyémhez értek, és finoman kezdtek csókolni. Mikor nem viszonoztam, kicsit eltávolodott. Csalódottságot véltem felfedezni tekintetében, amikor azt rámemelte. Nyakát átkarolva húztam közelebb magamhoz, ezúttal én támadtam le őt. Lágyan, hosszan csókolóztunk. Ujjaival arcomhoz ért, amikor hirtelen szakította félbe csókunkat.
-Te sírsz? - tette fel a kérdést, és ekkor eszméltem rá, hogy arcomon katonasorban folynak le a könnyek, onnan pedig a kanapéra cseppentek, ami rögtön elnyelte azokat. Tomi lassan letörölt egy könnycseppet a szemem alól, majd megbánóan húzódott el.
-Ne haragudj - szólaltam meg, bár nem tudom, miért kértem elnézést. Azt sem tudtam, miért sírok. Már megszokásból jött. Arra vágytam, hogy Ő legyen itt, Ő csókoljon meg. Belefeledkeztem, és önző játékomnak Tomi volt az áldozata.
-Te ne haragudj. Nem lett volna szabad - szabadkozott, és lehajtotta a fejét. Nagyon bírtam ezt a srácot, és meglehetősen jól is nézett ki. De a barátom, és nem szabadott volna játszanom vele. Azt hittem, ezzel a kis afférral majd elfelejtem Őt, de képtelen vagyok rá. A testem is ellenkezik, csak elmémben teljes a zavar. Könnyeim még mindig záporoztak. Nem értettem, honnan van még ennyi? Lassan kiszáradok, és akkor már semmim se lesz. Se könnyek, se barátok. Se Ő.

Tomi teljesen kiakadt, hogy hogy lehet ilyen hülye, hogy megcsókolt, így hamar távozott is, én pedig újra kettesben maradtam a gondolataimmal. Jól esett és finom volt a csókja. Mikor hozzámért, bizsergést éreztem a gyomromban, de nem miatta. Még ilyenkor is Olivér járt a fejemben, éppen ezért nem szabad átvernem a barátomat. Félek, Tomi többet érez, és a megbocsátásomat egy új lehetőségnek vélte a kapcsolatunk építésében, de amíg nem történik valami csoda, és tűnik el a szőke örökre az emlékeimből, addig lehetetlen, hogy ránézzek másra.

 Kikapcsoltam a filmet, és aludni tértem, de előtte még körülnéztem egy kicsit a Facebookom-on, amit meglehetősen rég lestem meg. A hivatalos oldalamon immár 8 ezer lájk volt, ami előszőr soknak tűnt, de a ByTheWay majdnem kétszer ennyi lájk száma mellett elbújhattam. Ez a gondolat mosolyt csalt az arcomra. Válaszoltam pár rajongói üzenetre, és visszajelöltem párat a több száz jelölés közül. Ébresztőmet kikapcsoltam, hisz szombaton nem kell korán kelnem, elég délre bemennem a stúdíóba. Újabb élő show jött el, és az izgulás úrrá lett fáradtságom felett. Nehezen, de éjjel 2-kor végre elaludtam. Álmomban ismét a szőkeség járt, és megint sírtam. Már nem próbáltam küzdeni ellene. Utat engedtem a könnyeimnek, hogy holnap 'kitisztulva' léphessek fel a színpadra. Rossz előérzetem volt, ami teherként nehezedett a vállamra.

21. fejezet

Íme a 21. fejezet. Nagyon szépen köszönöm az előző részhez kapott pipákat és véleményeket, nagyon sokat jelentenek!:) Jó szórakozást ehhez a részhez is, remélem hasonló reakciókat vált ki, mint az előző.
xo Kinguu





-Mondtam, hogy vigyázzunk!

-Honnan tudhattam volna, hogy nem oda megy?

-Ennél feltűnőbben mi sem csinálhattuk volna!

-Szegény lánynak erre volt most legkevésbé szüksége. - hallottam halkan beszűrődni a mondatokat a szobámba, ahol órák óta fekhettem temérdek zsebkendő társaságában, amik már mind könnyeimtől voltak nedvesek. A délután látottak folyamatosan belülről emésztettek. Úgy éreztem, egy világ tört össze bennem.

Semmit sem akartam, csak feküdni az ágyamban, kizárni mindent és csak lenni. Meglenni egyedül, csendben és sírni. Kiadni magamból mindent, ami régen fájt, és ami éppen fáj. Jól esett a magány, meglenni magamban egy ideig. Csak néztem ki a fejemből, és voltam. Nem zavart senki és semmi. Egészen addig, amíg hideg kezek nem érintették az enyémet hirtelen, amitől összeugrottam. Benny ült az ágyam szélén, és nézett rám szánakozó képpel, amire most egyáltalán nem volt szükségem. Utoljára becsuktam a szemem, mély levegőt vettem, és végül kifújtam minden negatívumot a testemből. A most már édesen mosolygó fiúra néztem, és felültem az ágyamban.
-Sajnálom - mondta gyönyörű, magas hangján, én pedig csak vállamat vontam. Már nem tudtam mit
mondani, mintha belül üresség tátongott volna bennem. Nem voltam teljesen magamnál. Nem gondolkodtam, és engedtem be most semmit. Csak lassan odakúsztam Bence mellé, és átöleltem, amit rögtön viszonzott. Fejemet széles vállára fektettem, el tudtam volna aludni rajta. Légzése lassú és egyenletes volt, ami ellazított. Ismét csak lebegtem a világban, kizárva a külvilág félelmeit és gonoszságait. Szemeim maguktól csukódtak le, elmém pedig öntudatlanul vitt messzi helyekre. Furcsa képek villantak be. Először ismeretlen tájak, aztán egyre ismerősebbek. A régi otthonom, elhunyt nagyszüleim háza... majd a környék, ahol most élünk. A lurdy-ház, egy próbaterem, és egy ismerős színpad. Egy lakás, egy rendezett és belakott lakás. Emberek. Rengeteg ember, füst és alkohol. Borongoltam az embertömegben felfedezett kis folyosókon. Sok arc, rengeteg ismerős és ismeretlen figura. Majd hirtelen bevillan az egyetlen arc, ami az utóbbi időben életet lehelt belém. Ott volt, és mosolygott rám. Hozzámért, és mintha áramütést szenvedtem volna, azzal a lendülettel ki is oltott belőlem mindent...

*

Sötét volt, mikor takaróm alól kiemeltem a fejem. Telefonom után kezdtem tapogatózni, amit végül párnám alatt találtam meg. Zárgombot megnyomva a hirtelen éles fénytől percekig semmit sem láttam. Lassan kitisztulva a képernyő hajnali fél 3-at mutatott. Feloldottam a telefonom, és nézelődni kezdtem rajta, hátha rájövök, mi történt velem megint. Rengeteg üzenet és nem fogadott hívást jelzett a sarokban, amiknek a feladója nagyrészt Olivér volt. Ezt látva csak bezártam mindent és visszatettem telefonom oda, ahol találtam, majd elindultam a konyhába valami frissítőért.
Odakint a kanapén Benny barátom pihent halkan szuszogva. Lopakodva álltam mellé és terítettem rá egy lepedőt, majd visszasettenkedtem egy pohár vízzel a kezemben a szobámba. Azt elfogyasztva megint a magányba burkolóztam, és úgy láttam jónak, ha inkább visszamenekülök a takaró nyújtotta biztonságba és egyedüllétbe, ahol senki sem bánthat.
8 órakor keltem fel ismét, már szürkület volt. Telefonom kellemes dallamot hallatott fejem alól, amit még egy
ideig hallgattam, majd kinyomtam, és lassan mozogva a fürdőszobát vettem be úticélnak, de előtte egy gyors pillantást vetettem Benny felé, aki még mindig békésen aludt a kanapémon. A tükör ilyesztő képet mutatott, mintha nem is én lettem volna. Arcom sápadt és süllyedt volt. Szemeim alatt a rengeteg alvás ellenére hatalmas karikák jelentek meg, amiket a 10 kiló alapozó sem tüntetett el, amit a fejemre kentem. Hajamat megmostam és kiegyenesítettem. Miután már nem néztem ki úgy, mint egy zombi, valami csinos ruha után néztem, hogy eltereljem nem túl sok életkedvet sugárzó arcomról a figyelmet. Aznap csajosra vettem a figurát. Egy fehér farmer, kedvenc bézs színű felsőm és egy magastalpú bokacsizma mellett döntöttem, amit Louis Vuitton táskámmal és pár ékszerrel egészítettem ki. Viszonylag elégedetten léptem ki az ajtón, és indultam meg a próbára, amihez őszintén szólva semmi kedvem nem volt. James Arthur Roses című számát dolgoztuk fel a héten Gabival, ami most rendkívűl aktuálissá vált, és nem pont az a szám volt, ami most javítana a hangulatomon. Nehézkesen vittem végig minden sort, de végül Gabi meg volt velem elégedve, így csak másfél óráig kínzott a rengeteg megjegyzendő feladattal. Már a színpadon próbáltunk, hiszen utolsó nap volt az élő show előtt, aminek a súlya csak ekkor tudatosult bennem.
Próba után sietősen távoztam az épületből, mindenféle találkozást elkerülve. A közeli Starbucks-ba siettem, ugyanis barátnőmmel beszéltem meg találkozót. Odabent Lau már a szokásos White Mochámmal várt, amiért hálás voltam, és hamar el is fogyasztottam. A forró ital feltöltött, és nagyon jól esett.
-Mi újság?- kérdezte Lau az első korty kávé után, de láttam rajta, hogy pontosan tudja, mi újság.
-Semmi - adtam nem túl kielégítő választ, és nagyot kortyoltam a finom italból.
-Próbál elérni - szólalt meg pár perc néma csend után újra, de nem nézett rám.
-Tessék? Te beszéltél vele? - emeltem fel kicsit a hangom, amivel felhívtam magunkra a figyelmet.
-Vic, kérlek... - mondta halkan és könyörögve a velem szemben ülő lány, és alig láthatóan körülnézett. -Ő keresett meg, még tegnap. Aggódik érted. Mint mindenki. - szemembe ismét könnyek gyűltek, de visszafolytottam őket, mielőtt újra előtörnének.
-Talán ha nem lenne ilyen idióta, nem állna fenn ez a probléma - táskám és kabátom felkaptam a székről, ahová akasztottam őket, és kiviharzottam a kávézóból, egyenesen ki a már zuhogó esőbe, aminek hálás voltam, mert elmosta a szememből kifolydogáló sós folyadékot. Nagy léptekkel indultam meg hazafelé. Mire a Corvinra értem, úgy néztem ki, mint aki mindenestül csobbant egy vízzel teli medencébe. Vágytam egy habos forró fürdőre, egy vígjátékra, popcornra, és valakire, akivel ezt mind véghezvihetem. De a Corvin kongott az ürességtől ez idő tájt. Csak abban bíztam, hogy Bencét még megtalálom valahol, és megköszönhetem neki, hogy este velem maradt.
Csendben léptem be a lakásomba, én magam sem tudom, miért. Talán nem akartam felébreszteni Bennyt, bár kétlem, hogy délután 2 órakor még aludna. A lakásban viszont senki sem volt. Körülnéztem a szobákban, de semmi. Valószínűleg neki is próbája van a fiúkkal. Mit is gondoltam, majd itt fog rám várni és pátyolgatni egész nap? Rá kellett jönnöm, hogy nem csak az én problémám létezik ezen a világon. Csináltam magamnak egy kakaót, és a TV elé gubbasztottam, amin végül az Animal Planet csatorna mellett döntöttem. A bébielefánt nehézkes etetése közben csörrent meg a telefonom mellettem. Félve néztem a kijelzőre, amin legnagyobb meglepetésemre nem várt személy neve villódzott.

20. fejezet

Meghoztam a 20. részt Nektek, ugyanis többen mondtátok, hogy már várjátok, és világért sem akarlak váratni titeket, szóval tessék.:) Szerintem jó rész lett, bár kicsit rövid, és depi hangulat, de remélem tetszeni fog.:) Pipálni, véleményezni ér.
xo Kinguu





Délután 2-kor szabadultam a próbámról, ami mivel már csütörtök van és közeledik az újabb élő show, nagyon fárasztó volt. A büfénél Szikivel és Ya Ou-val futottam össze, akik a nevetgélésből rögtön visszavettek, amint megpillantottak.
-Sziasztok srácok. Mi ez a hirtelen csend? - utaltam a feltűnő elnémulásra érkezésemkor, és keresztbe tettem a kezem.
-Semmi - vágták rá szinte egyszerre, majd Sziki folytatta -Mi újság veled, Vic? Hogy vagy? - kérdezősködött, mire Ya Ou finoman homlokához csapta a tenyerét, és megrázta a fejét.
-Minden oké... mi van veletek? - meglehet, hogy ez a két srác amúgy is totál bolond, de most meglehetősen furcsán viselkedtek, és biztos voltam benne, hogy valamit elhallgatnak előlem, és ez nem tetszett.
-Semmi - mondták ismét egyszerre -Eljössz velünk ebédelni? - kérdezte Ya Ou és hosszasan nézett a szemembe válaszra várva. Eddig fel sem tűnt, mennyire jóképűek ezek a srácok.
-Persze, együnk valamit - adtam be a derekam, majd rögtön eszembejutott, hogy Olivért is el kéne hívnom, hátha lesz lehetőségem kettesben beszélgetni vele. -A többieket is hívjuk? - mutattam az öltözőjük felé, és abban a percben Bence jelent meg mellettünk, valószínűleg az ebéd szó ide vonzotta. -Vagyis akkor már csak egy negyed maradt.
-Őm... azt hiszem, azt mondta Olivér, hogy ma nem ér rá - vakargatta a fejét Benny, és a többiekre nézett, és valami furcsa kommunikációt folytattak le egymás közt, ugyanis csak sorban nézegettek egymásra, de egy szó sem jött ki a szájukon, majd Ya Ou aprót bólintott és végül rám nézett.
-Szerintem induljunk - barátságosan átkarolt, és elindultunk a kijárat felé, mikor egy gondolat suhant át az agyamon.
-Csak egy perc, elmegyek mosdóba - fordultam vissza -Tényleg csak egy perc - próbáltam oszlatni a kételyeket, amiket a fiúk szemébe véltem felfedezni, majd egyenesen a mosdó felé vettem az irányt, de mikor láttam, hogy hátat fordítanak, éles kanyart vettem a ByTheWay feliratú öltöző felé.
Halkan nyitottam be, remélve, hogy a szőkeséget itt találom, a szokásos pozíciójában hátradőlve a széken a telefonját nyomkodva, de legnagyobb megdöbbenésemre nem így történt. Amint megfelelő szögben bepillantottam a helyiségbe, a tükörben egy fekete hajú cicababát pillantottam meg - Olivér karjaiban.

Lábaim földbegyökereztek, és nem hittem el, amit látok. Még kellett pár másodperc, amíg felfogtam, hogy mi is történik előttem, és eljutott az elmémig, hogy Olivér csókjai most egy másik lány ajkait találják, és könnyek közt csaptam be magam mögött az ajtót, remélve, hogy ezzel elérem a kívánt hatást, és legalább egy pillanatra elszakadnak egymástól. Már szinte futva menekültem a helyszínről, és száguldottam a női mosdó felé, ahová belépve a tükörben egy szétesett, könnyektől ásztatott, karikás szemű lányt pillantottam meg, és ettől csak még jobban kétségbe estem. Rátámaszkodtam a mosdóra, és csak gondolkodtam. Nem bírtam végiggondolni semmit, az érzelmek és emlékek csak jöttek és mentek, villámgyorsan keresztül az agyamon, ezernyi érzést kiváltva belőlem. Akkor és ott lepörgött előttem az összes elmúlt hét, amit Vele töltöttem. Minden perc, minden pillantás, minden érintés, minden csók, minden beszélgetés. Eszembe jutott, amikor előszőr majdnem megcsókolt az esőben, aztán a számomra még mindig ismeretlen helyszínű randinkon. Pontosan lejátszódott bennem az első csók a konyhában, aztán a második a szobámban, amit mindkétszer megzavart valaki, akit most  homályos elmémből nem tudtam előhalászni, hogy ki volt. Eszembe jutott a buli, ahol láttam csókolózni Anikóval, és az utána eltöltött percek a teraszon. Éreztem karjának ölelését magamon, amint az első vele való ébredés járta át az elmémet. Eszem bejutott aggódó tekintete, mikor mellém feküdt, mikor kiütöttem magam, és megnyugtató hangja úgy hatolt az elmémbe, mintha most is itt állna mellettem. A tegnap este emlékei sokadszor babonáztak meg, és a vágy, hogy újra hozzám érjen, még mindig nem enyhült. Fájdalmas volt, ahogyan minden vele kapcsolatos dolog újra és újra lejátszódott bennem, és elképzelni sem tudtam eddig a pillanatig, milyen lehet őt más valakivel együtt látni. Itt volt ideje annak, hogy magamnak is be mertem vallani, hogy szerelmes vagyok Olivérbe, de amennyire szükségszerű volt ez már, annyira volt kínzó a tudat, és mintha ezernyi tű szurkálna belülről, minden erőm eldobva a földre rogytam, és vártam, hogy felébredjek ebből a rémálomból.
Reménykedésem alábbhagyott, mikor két karom erős kezek ragadták meg, és úgy állítottak talpra, mint akit 3 napra kiütöttek. Kinyitottam a szemem, és távolról még mindig láttam a kétségbeesett lányt a tükörben, és tudatosult bennem, hogy ez az egész nem egy álom. A két segítőmnek megpróbáltam könnyíteni a dolgát, és nagy nehezen lábaimra terhelni, de valahogy akárhányszor ezzel próbálkoztam, csak újra feltört bennem a zokogás, amit már nagyon untam, de nem bírtam tenni ellene. Így botladoztunk ki egy kocsiig, ahová félig kínai barátom lassan beültetett, majd ő maga beült mellém, Sziki pedig a kormány mögé ült, és erős gázt adva ott hagytuk az épületet, amire most úgy tekintettem, mint egy vesztes csata helyszínére, ahol én voltam a vesztes.

19. fejezet

És meg is hoztam nektek az új részt. Lehet egy kicsit mostantól szomorkásabb lesz a blog hangulata, de sajnálom, úgy írok, amilyen kedvem van éppen, és lesz pár fordulat a történetben.:) Mostantól pedig sokkal több képet, animációt hozok nektek a részekbe! Véleményezzetek, pipáljatok, kommenteljetek, kíváncsi vagyok a véleményetekre, hisz 'azokból élek'.:) Kérlek Titeket, ne csak annyit írjatok, hogy szuper és következőt, fejtsétek ki a mondandótokat nyugodtan. Köv. rész hamarosan.
xo Kinguu




Hangos csattanás hallatszott, és gyors léptek a konyha felől, miután Sziki becsukta maga mögött az ajtót, és Olivérrel ketten maradtunk a lakásban. Mosogatást színlelve várta, hogy eljöjjön ez a pillanat. Villámgyorsan telepedett rám a kanapén és kezdte falni ajkaim az övével. Erre várt, mióta a többiek betoppantak. Én sem kívántam őt kevésbé, így boldogan viszonoztam vad csókját. Mikor szó szerint letépte rólam a blúzom, és ő is félmeztelen volt, felkapott és a hálószoba irányába sietett velem a karjaiban. Amilyen heves volt az elején, most olyan finoman fektetett az ágyra, és került felém, lassú csókokkal záporozva. Éreztem, hogy pulzusom egyre magasabb, és fejemet elárasztja a rózsaszín köd, amitől semmit sem látok. Teljesen kikapcsoltam, és csak élveztem, amire hetek óta vártam...

*

Mikor szememet kinyitva az édesen szunyókáló fiút pillantottam meg, és szoros ölelését érzékeltem magamon, hivatalosan is a legszebb reggelnek tituláltam a szerdait. Fejem meztelen mellkasán pihent, karjaimmal pedig amennyire tudtam közrefogtam keskeny csípőjét. Hatalmas sóhaj hagyta el a testemet a múlt éjszaka emlékei hatására, és akárhányszor csak arra gondoltam, újra átjárta mindenemet az érintése, csókjai és a szenvedély, ami áradt belőle.
A pozíciómból nem engedve vártam, hogy felébredjen. Elmerülhettem csodálásában, ugyanis halkan
köszörülte meg a torkát, és arra lettem figyelmes, hogy ő is engem néz. Elmosolyodott, mikor csípőjéről felnéztem az arcára, és puszit nyomott a homlokomra, ami még mindig tűzforró volt az emlékektől. Ismerős érzés nyilalt belém, mikor hirtelen ötlettől vezérelve a gondolataimat babonázó fiú felém hajolt és hosszasan megcsókolt, miközben a takaró alá nyúlva meztelen testem érintette. Puha kezeivel végigsimított, amitől újra és újra rázott a hideg. Csókunk közben hajával játszadoztam, amitől halk nyögések hagyták el a száját. Nehézkesen szakadtunk el egymástól, majd egy utolsó puszit nyomva a számra, de testem nem elengedve feküdt vissza mellém. Szomorúan tudatosult mindkettőnkben, hogy el kell indulnunk, ha nem akarunk elkésni a próbáinkról. A fürdőszobát hamar befoglaltam, és még volt időm egy szolid sminket is feldobni magamra. Olivértől persze megkaptam, hogy totál felesleges, és minek egy lányra ennyi smink, de nem vártam, hogy megértse egy lány gondolkodását. Felkaptam egy csinos de laza cuccot, és már indulhattunk is.

Pont időben toppantunk be a hatalmas épületbe, ahol a próbák zajlottak, és rengeteg szempár meredt ránk, mikor Olivér teljesen hozzám simulva lépdelt mellettem, miközben zavaromat próbáltam leplezni minden jelenlévő előtt. Belül nagyon örültem, mikor végre egy kihalt folyosóra kanyarodtunk és már láttam a próbaterem ajtaját, de Olivér még visszatartott, mielőtt beronthattam volna.
-Csak egy utolsót - nézett rám kiskutyaszemekkel, majd ismét megcsókolt, és arcomat a kezei közé vette én pedig derekánál magamhoz húztam a fiút. A kilincs lenyomódásának hangos zajára rebbentünk szét, és Gabit pillantottam meg az ajtóban, aki felhúzott szemöldökkel vizslatott végig. Mire megint magam elé néztem, Olivér már a távolba sietett a csapatához, így végre mindketten nekiláthattunk a próbának.

*

-Kérsz valamit inni? - kínáltam meg barátnőmet, és válaszát nem megvárva már vettem is elő egy doboz almalevet és két poharat.
-Inkább mesélj már - pattogott Lau, és ledobta magát a sokat látott kanapéra.
-Mire vagy kíváncsi? - tettettem, mintha nem érteném miről beszél, persze világos volt, hogy feltűnt neki, ami Olivér és köztem van.
-Ez a srác valami hihetetlen. Jól hallottam mi történt tegnap? Ez  a srác elképesztő - hüledezett a lány, és nagyot kortyolt az italába.
-Mit hallottál? - néztem kérdőn barátnőmre, aki lelkesedéséből továbbra sem engedett.
-Hát hogy mikor átjöttek a többiek, Olivér félmeztelenül nyitott ajtót - húzogatni kezdte a szemöldökét, amitől elnevettem magam, majd folytatta -Mesélj csak, mi történt utána? - letette maga elé a poharát, és kezeivel állát megtámasztva várta a sztorit, én meg valószínűleg rákvörös lettem, mikor a srácok távozása utáni órákra gondoltam. -Jézusom, te totál szerelmes vagy! - szinte kiabálva mondta ki, amitől csak gyorsan szájára tapasztottam a kezem, mintha bárki meghallotta volna, pedig tudtam, hogy ez lehetetlen.
-Lau, kérlek... fogalmam sincs, hogy mi ez, oké? Csak azt tudom, hogy amióta megláttam, azt érzem, hogy muszáj közelebb kerülnöm hozzá. Nem egyszer kerültünk furcsa helyzetekbe, és mikor végre megcsókolt én... - könnyek szöktek a szemembe, ugyanis eszembe jutott az a bizonyos kép, a rajongó, aki puszilgatta Olit, és az is, mikor Benny legutóbb nem akart elmondani valamit a lépcsőházban. -Miután előszőr megcsókolt, másra sem vágytam, csak hogy újra megtegye, érted? És megtette, megtettük... - próbáltam folytatni, de erős bizsergést éreztem a gyomromban, és a sirógörcs kerülgetett, nem tudom, miért.
-Vic... szereted. - mondata furcsán hatott rám, és megráztam a fejem. Nem tudtam, mit mondjak, vagy mit tegyek most. Egy részem boldog volt, hogy itt van a barátnőm, akinek kiönthetem a szívem, és aki mindig belém lát, viszont egy részem csak Olivéren kattogott. Rám tört a hiánya.
-Mondd el neki - szavai mintha ólmot öntöttek volna rám. Képtelen lennék elmondani neki, hogy mit érzek.
Örülök, ha egy normális mondat kijön a számon, ha a közelemben van. Ismét megráztam a fejem. -Vic, muszáj elmondanod neki, mert ha ő is így érez, nem fog előszőr lépni. Viszont ha te sem, azt hiszi, csak játszol vele, és tovább fog lépni. Azt pedig gondolom nem akarod.. - már ő sem tudott mit mondani, pedig ha valaki, Lau jó tanácsokkal záporozza az embert, ha problémája van. -Csak... mondd el neki. Amint lehetőséged lesz rá. - alig láthatóan bólogattam, pedig fogalmam sem volt, hogy fogjak hozzá ehhez az egészhez.
Lau éjfél körül hazament, én pedig hamar aludni tértem az ágyamba, amin az ágynemű még mindig összegyűrve és rendetlenül hevert. Az illata még mindig ott volt, és mint egy kisgyerek az első plüssjátékát, úgy öleltem magamhoz a párnát, amin feküdt, és amiből puha bőrének aromája áradt.

18. fejezet

Meghoztam a következő részt. Nagyon örülök a pipáknak, és kommenteknek, amiket az előző részhez kaptam, várom most is őket, nagyon sokat jelent a szavatok.:)
xo Kinguu



Borzalmasan nehéz volt megállni, hogy ne érjek valamilyen módon hozzá minden percben, mikor mellettem volt. De a liftben mások is voltak, jelenetet pedig nem akartam rendezni. A felvonó lassú mozgása az idegeimen táncolt, és mikor végre elértük a 4. emeletet, szinte kisuhantam a liftajtón, és már a kulcsomat keresgéltem a táskám alján. Csak álltam az ajtóm előtt, és egyre kapkodósabban kutattam és már szinte a nyakamig benne voltam a táskámban, de a kulcs sehol sem volt. A velem nehézkesen lépést tartó srác lassan lépett mögém, és kezét hasamtól lefelé végighúzva, benyúlt a nadrágzsebembe és kihúzta belőle a keresett tárgyat. Halkan felnevettem a saját hülyeségemen, hogy itt van a közelemben, és már azt is elfelejtem, hová tettem a kulcsom. Megfordultam, Olivér pedig közelebb volt hozzám, mint gondoltam. Arcomhoz közelített, miközben hátam mögött a kulcslyukat keresgélte, és hamarosan meg is találta, majd elfordította a megfelelő irányba. A zár éppen fenékmagasságban volt, amit a fiú ki is használt, így mikor sikerült kinyitni az ajtót, belökte azt, majd kezét a kilincsről elvéve fenekemre helyezte, és ezzel egyidőben éreztem ajkait az enyémen. Ahogy a levegő forrt körülöttünk, úgy feledkeztünk egymásba, és lassan haladtunk befelé a lakásba. A táskámat már az előszobában ledobtam valamerre, így mindkét kezem szabaddá vált, és dús, szőke hajába túrtam, aminek hatására nyögött egyet. Lassú, de határozott mozdulatokkal húzta ki pólóm alsó szegélyét a nadrág fogságából, és az alá nyúlva csupasz bőrömet érintette, amitől kirázott a hideg, és a bizsergés a gyomromban intenzívebb volt, mint eddig bármikor. Erre reagálva én is pólója aljához nyúltam, és felfelé kezdtem húzni, de nem várva meg tevékenykedésem, egy pillanatra elszakadt tőlem, lekapta magáról a felsőt, majd villámgyorsan tért vissza csókcsatánkba. Felsőtestének látványa adrenalinként hatott. Egyre hevesebben csókolt, és közelítettünk a hálószoba felé.
Az ágyra döntött és végleg lehúzta rólam a felsőmet. Nyakamra záporozta tovább a csókokat, miközben nadrágom gombjával bíbelődött, én meg az övével. Végül sikert értünk el, de ezzel el is felejtkezett a nadrágról, és nyakamtól lefelé, melleim között és hasamat puszilgatta, ami hihetetlenül jól esett. Ám nem bírtam sokáig, és alá csúszva csókoltam meg újra. Hátam alá nyúlt mindkét kezével, és hosszú karjaival teljesen át tudott ölelni, így még közelebb húzott magához, szinte megemelt az ágyról. Hosszan csókolóztunk így. Egyre több boldogsághormon szabadult fel bennem az érzéstől, amiket már nem is tudtam mire vélni. Amit akkor éreztem, szebb volt mindennél, és boldogabb voltam, mint valaha. Nem volt bennem semmi kétely, feszültség, vagy szorongás. Ott voltam vele, és ez bőven elég volt, hogy minden bajt elfelejtsek, legalább egy kis időre.
Ennek a kis időnek vége is lett, mikor 10 perce tartó csókváltásunkat a csengő idegesítő hangja zavarta meg. Késve reagáltunk, és csak jó pár másodpercre rá engedett el, és szállt le rólam, és indult ajtót nyitni. Bárki is volt, már akkor roppant dühös voltam rá, de ez sem zavart sokáig. Csak visszagondoltam az iménti percekre, és elmosolyodtam.

Pár perc múlva hangos nevetés hallatszott kintről, ismerős nevetések. Pontosan tudtam, kik jöttek, és azt is, hogy pontosan levették mi történt (volna) itt, mivel Olivér félmeztelenül üdvözölte őket. Felöltöztem, megigazítottam összeborzolt hajamat, és kimentem, hogy csatlakozzak.

Két puszival üdvözöltem minden jelenlévőt, Ya Ou pedig egy huncut mosolyt és kacsintást küldött felém, én meg egy hülye szót formálva ajkaimmal, ölbe tett kézzel forgattam a szemeimet.
-Benny, mi van veled? Nem szoktál ilyen csöndben lenni - böktem meg a mellettem csendben üldögélő fiút, aki kezében tartott narancslével teli poharára bambult, és mikor hozzá szóltam, lassan nézett rám és vonta meg a vállát.
-Csak fáradt, sokat próbáltunk ma - szólalt meg a Bennynél jóval élénkebb Sziki, és töltött még magának narancslevet.
-Srácok én éhes vagyok - törte meg a kis időre beállt csendet Olivér, aki ezúttal kicsit távolabb ült tőlem, mint szokott. Mindenki helyeselt, csak Bence ült tovább unott fejjel, és közölte, hogy neki tök mindegy mikor és mit eszünk. Kipattant a fejemből egy finom és egyszerű ötlet, és a konyhába vettem az irányt, ahová természetesen Olivér is rögvest követett. Hátulról ölelt át, miközben a hűtőt méregettem, de percek múlva sem termett benne több hozzávaló, mint eddig.
-Mit csinálsz? - kérdeztem a fiútól, mikor látványosan kezdett puszilgatni teljesen közel magához húzva, de nem reagálva csak állát a vállamra helyezve vizslatta az előttem lévő hideget árasztó tárgyat.
-Akarlak. Most - szólalt meg ismét halkan, tagolva a szavakat. Mélyen szívtam be az illatát. Rettentő nehéz volt neki ellenállni.
-A többiek előtt? Biztos vagy benne? - fordultam vele szembe, és gyönyörűen csillogó szemeibe néztem, amiben hamar elveszek, ha nem hallok hangos krákogást Olivér háta mögül. Ő nem zavartatva magát egy lépést sem tántorított előlem, csak fejét fordította a hang irányába, ahol Bence állt.
-Akkor mi lesz azzal a vacsival?

Köszönet

Sziasztok! Ma reggel nagyon jó érzés volt feljönni a blogomra, ugyanis most rekordidőn belül jött annyi pipa és komment, ami általában szokott, és új olvasókkal is találkoztam, ami még nagyobb öröm!:) Illetve a tegnap esti 7000-es látogatottság mára 7700-ra nőtt, ami pedig... váó, tényleg nagyon nagyon boldog vagyok. Egy "írónak" tényleg rengeteget jelent a visszajelzés, és ha írtok pár sort, már szebbé teszitek a napomat, szóval köszönöm Nektek! Privátban is kaptam pár kedves, de sokszor már megdöbbentő szót a blogomról, és ááááá nagyon boldog vagyok, szóval ne okozzatok csalódást, pipa pipa komi pipa!:D Ígérem hét közepén jön az új rész, remélem az is elnyeri majd a tetszéseteket.

Addig is ezzel a képpel kívánok mindenkinek szép napot!;)

Kinguu

17. fejezet

Tadaaa, itt a következő rész, a véleményeket még mindig várom nagyon sok szeretettel, szóval ha tetszik, ha nem, ne sajnáljatok rá 2 percet, hogy dobjatok egy mondatot.:) Kövi rész hamarosan:)
xo Kinguu


Előző részből:
-Tomi, ne szórakozz velem - álltam fel, és egyre idegesebb lettem. Amilyen sok minden rémlett aznapról, ugyanannyi dolog ki is maradt. Pánikba estem, mikor a srác továbbra sem válaszolt semmit.

-Hát, végülis nem feküdtünk le... csak majdnem - szólalt meg hosszas idegtépő várakoztatás után, nekem pedig hatalmas kő esett le a szívemről.

-Akkor mit csináltunk? Csak azért kérdezem, mert a ruháim konkrétan szanaszét hevertek a lakásban.
-Mondom, csak majdnem... alsóneműig mentünk - beszéde közben mindketten zavarba jöttünk, ami ebben a helyzetben nem volt meglepő. -Csak csókolóztunk, nyugi - próbálkozott, de korán sem nyugtatott meg. -De... elég zaklatott voltál - nézett rám, majd gyorsan a talajt kezdte pásztázni.
-Hogy érted? - léptem közelebb hozzá.
-Az első 2 feles után nem tudtál leállni, komolyan féltem, hogy mentőt kell hívni. Folyton egy srácról  és valami képről beszéltél, és egyszer sírva is fakadtál... aztán megláttad a cuccot, és totál elvesztetted az irányítást. De nem tudtam mit tenni, én is totál ki voltam - magyarázkodott, én pedig csak próbáltam felfogni amit mondd. Egy hatalmas sóhaj után szó nélkül hagytam ott a Fat Phoenix énekesét, és a ByTheWay felkeresésére indultam, ám ők előbb találtak meg engem. Mikor megfordultam, Olivér és Ya Ou kérdő tekintete nézett vissza rám a folyosó végéről. Valószínűleg mindent hallottak, de nem igazán érdekelt. Egy baklövés volt, amit beláttunk, és túlléptünk rajta. Csak reménykedtem, hogy ezt Olivér is látja.
Homlokom a tenyerembe temettem, fejem tűz forró volt, és a sírógörcs kerülgetett. Olyan volt, mintha a drog hatása még mindig tartana, és az elmémet zavarja össze újra és újra, amint megértek valamit. Ahogy a srácok felé közeledtem, egyre jobban kivettem a szőkeség arcából az érzelmeket. Aggódó és zavarodott volt, akárcsak én. Ya Ou komolyan bámult maga elé, ő inkább dühös volt Tomira és rám is, amit meg is értettem. Mikor odaértem hozzájuk, kezem a számra tapasztottam, ezzel visszafojtva az eszement zokogást, ami most vulkánként tört volna ki belőlem. Nem vágytam másra, csak hogy Olivér most megöleljen, de ehelyett ő is átváltott haragosba, és egy kis puffogás mellett elsétált mellettem, egyenesen Tomi felé. Ilyedten néztem a két srác után, nem is ok nélkül. Olivér hadonászni és üvöltözni kezdett vele, és még a múltkori bulit is felhozta, amikor Tomival féltékennyé akartam tenni Olit. Komolyan féltem, hogy verekedni kezd vele. Ahogy a szőke még egy utolsó "Gratulálok" mondatot hozzá vágott a másikhoz, már nem bírtam tartani a sírást, és könnyeim záporozni kezdtek, mire Ya Ou nyugtatás képpen átkarolt. Olivér felhevültem sétált vissza felénk, Tomi pedig csak állt, és megbánó tekintettel nézett utánunk. Oli határozott mozdulattal fogott meg a derekamnál, és húzott, hogy menjek vele, aminek nem tudtam ellenállni. Ya Ou vette a lapot, és visszavonult, Olivér pedig a saját öltözőjükbe száguldott, velem az oldalán.
Mikor beértünk, becsukta és be is zárta mögöttünk az ajtót, én pedig még mindig könnyezve huppantam le egy székre, és arcomat a tenyerembe temettem. A srác leguggolt elém, és kezeimet lágyan megfogva elvette az arcomtól, hogy kisírt szemeimbe nézhessen. Lassan törölgette arcomról gyorsan potyogó könnyeimet, de látva, hogy a helyzet reménytelen, csak magához húzott, én pedig arcomat a vállába fúrtam, összevizezve ezzel az inget, amit viselt. Sokáig ölelt, amitől végül teljesen megnyugodtam, és könnyeim visszavonulót fújtak. Olivér eltávolodott tőlem, majd hirtelen felkapott és felültetett az asztalra, ahol a haj és smink cuccok foglalták a helyet. Két lábam épp annyira nyitotta szét, hogy szorosan elém tudjon állni. Kezeit összefogta a hátam mögött, így a hasunk szinte összeért. Nyaka körül fontam össze karjaimat, ezzel közelebb tudva őt. Nem sokat habozott, amiért mélyen belül hálás voltam neki. Gyomromban ezernyi pillangó repdesett, mikor szenvedélyesen megcsókolt, és minden testrészét az enyéimhez nyomta. Keze vadul járt a combomon, csípőmön és a mellemen, de egyáltalán nem zavart, sőt, csak még több pillangót szült. Elveszítettem az időérzékem, így fogalmam sincs mennyi idő után tudtunk elszakadni egymástól, de csak pár másodpercre. Ajkai csábításának hamar engedtem, és újra megcsókolt, de már sokkal lassabban és érzékibben adtuk át egymásnak mindenünket. Legalábbis én mindent odaadtam neki. Úgy éreztem, az életemet is rábíznám.

Nem tudom, hogyan és mikor, de sikerült fél percig meglenni a másik csókja nélkül, ami bevallom, borzalmas fél perc volt. Ránéztem Olivér háta mögött az órára, ami fél 8-at mutatott. A próbámnak 6 órakor lett vége, és mindent egybevéve körülbelül 40 perce vagyunk bent Olivérrel.
-Menjünk? - kérdezte Oli, mikor látta, hogy megakadtak gondolataim az időn.
-Aha - válaszoltam egyszerűen, ő pedig még egyszer végigsimítva felsőtestemtől a combomig, leemelt az asztaltól, ezzel megnagyobbítva köztünk a magasság különbséget. Felnéztem rá, ő pedig gyönyörű szemeivel ajkaimat nézte, és hamar rá is tapasztotta még egyszer az övéit.
-Felmegyünk hozzád? Ott egyedül vagyunk - súgta hátulról a fülembe a srác, mikor már kifelé indultunk, és hogy egy pillanatra se engedjen el, egyik kezével hátulról ért a hasamhoz, másik kezét pedig a fenekemre csúsztatta. Csak bólogattam, és tovább élveztem a fiú hűs leheletét a tarkómon.

16. fejezet

És itt is a kövi rész.:) Örülnék több kommentnek és pipának ha elolvastátok, mert az előzőnél nem voltatok túl aktívak. Így nem tudom, hogy várjátok-e egyáltalán a részeket és tetszik-e a mit csinálok. Mert akkor nem töröm magam feleslegesen.
Jó szórakozást!



Már dél volt, mikor felkeltem. Végtagjaim megmozdításakor rossz érzés nyilalt mindenembe. Nem tudtam milyen nap van, vagy a srác, aki mellett elaludtam, a közelemben van-e. Kinyújtóztattam merev izmaimat, és lassan ültem fel az ágyban. Már nem volt mellettem.
Kicsit csalódottan, de túllendülve ezen megint agyalni kezdtem. Szép lassan minden kitisztult, és emlékeztem nagyjából mindenre a vasárnap estéből. Ám ekkorra már azt kívántam, inkább merült volna feledésbe ez az egész. Az illetővel viszont, aki aznap meglátogatott, elhatároztam, hogy muszáj beszélnem, hisz miatta kerültem ilyen helyzetbe.
Megmosakodtam, és kicsoszogtam a konyháig, ahol legnagyobb meglepetésemre a pár órával ezelőtt még mellettem fekvő fél ínycsiklandó reggelit készített. Mikor meglátott, elmosolyodott, félbehagyta addigi tevékenykedését, és gyorsan elém száguldott. Tenyerét az arcomhoz érintette, és szemeimet fürkészte, amitől zavarba jöttem.
-Jól vagy? - kérdezte lágyan, amitől máris sokkal jobban éreztem magam.
-Igen - kezem a srác derekánál hátul összekulcsoltam, és magamhoz öleltem. Kezeit lassan csúsztatta le a derekamig, és még ennél is őrjítőbb lassúsággal húzott magához közelebb, majd egy csókot lehelt a nyakamba. A hideg villámgyorsan futott végig minden porcikámon, ahogy ezután még több puszival látott el ugyanott. Puha ajkainak érzete a nyakamon milliónyi érzelmet és gondolatot ébresztett bennem, és ez is egy amolyan "soha ne érjen véget" pillanat volt.
-Csináltam neked reggelit - súgta a fülembe a szavakat, miközben kezével végigsimított a hátamon, és éppen a fenekemet is érintette, majd elhúzódott tőlem, és visszatért az ételhez. Magasra kellett nyújtózkódnia, hogy tányérokat vegyen elő, ami folytán a pólója felhúzódott és ismét kivillant alsónadrágjának szegélye, ami a tegnap estét juttatta eszembe. Fogalmam sem volt, miért jár ennyit a fejemben, vagy miért történik bennem egyszerre ennyi minden. Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Idegesítő volt a tény, hogy itt van ez az ember, aki kitölti a mindennapjaimat és a gondolataimat, ilyen gesztusokat tesz, de még sincs köztünk semmivel több, mint egy barátság. Az ilyen helyzeteket sosem tudtam kezelni, így nem is beszéltem róla senkinek. Úgy voltam vele, hogy ezt a kis affért is megtartom magamnak, aztán lesz ahogy lesz. De jelen pillanatban a műsorra kell koncentrálnom, ha el akarok érni valamit.
Ahogy átfutott az agyamon az x-faktor, kezemet reflex szerűen csaptam a homlokomra.
-Basszus - szaladt ki a számon akaratlanul, mikor Olivér is csatlakozott hozzám a reggelinél.
-Baj van?
-A próba... mikor van egyáltalán próbám? Milyen nap van? - kérdezősködtem folyamatosan a mellettem ülőtől, akinek a tekintetéből azt tudtam kiszűrni, hogy habár jól vagyok, a fejemben teljes a zavar, de velem ellentétben ő ezt teljesen jól kezelte.
-Kedd van. 9-kor lett volna próbád, de mondtam Gabinak, hogy rosszul lettél, és áttettük délutánra. Szóval még van időd - olyan nyugodtan mondta, mintha a legtermészetesebb dolog lett volna mindaz, ami történt az elmúlt másfél napban. Hálás voltam neki, hogy ennyire törődik velem, és ezt egy mosollyal fejeztem ki neki, amit egy tőle megszokott sármos mosolyon kívűl egy kellemes érintéssel is viszonzott a combomon. Biztos voltam benne, hogy elpirultam, így gyorsan hajtottam le a fejem, és fogtam neki a reggelimnek.

Semmi hangom nem volt a próbán, így ma a koreografálással kezdtünk. Gabi aggódott, hogy megfáztam vagy ilyesmi, és szombatig nem lesz hangom, de megnyugtattam, hogy minden rendben lesz, bár még én magam sem hittem el, így nem vártam, hogy ő is ezt tegye. Fárasztó 2 óra után utamra engedett, és a lelkemre kötötte, hogy pihenjek. Én viszont csak egy valamire tudtam gondolni, és próba után rögtön a srác öltözője felé nyargaltam.
Egy kopogás után rögtön be is nyitottam, és már neki is kezdtem volna a mondandómnak, de elakadt a szavam, mikor bent nem csak a keresett személyt és társát találtam, hanem a többi 4 barátomat is. Boldogan köszöntöttek és mind hosszasan öleltek meg, és örvendeztek, hogy de jó végre nem hulla sápadtan látni. Olivér szokás szerint a telefonját nyomkodta, de mikor meglátott belépni, rögtön felpattant és puszit nyomott az arcomra, majd rám kacsintott.
-Khm... beszélhetnénk? - tértem végre a lényegre, amiért igazából jöttem, és láttam rajta, hogy tudja mit akarok mondani.
-Persze - vonta meg a vállát, mintha tök laza dologról lenne szó, én viszont továbbra is rajta tartottam szúrós tekintetem.
-Négy szem közt - nyitottam ki az ajtót, majd végre eleget téve a kérésemnek, kivánszorgott velem a Lurdy egyik csendes pontjába.

-Te teljesen hülye vagy?! - vágtam hozzá rögtön, amint kettesben maradtunk, ő pedig csak szemeit forgatta. -Mi a francot gondoltál? Egyáltalán hogy vehettél rá erre? - hangom egyre jobban felemeltem, annyira feldühített, hogy már az sem zavart, ha az egész épület visszhangzik.
-Figyelj, ne haragudj, oké? Tudom, hogy hülyeség volt, nem kellett volna. Látom, hogy össze vagy zavarodva, csak nehogy azt hidd, hogy rá kellett, hogy vegyelek! - magyarázkodott hadonászva, én pedig kezem a fejemhez kaptam, és csak egy "Mi van?" jött ki belőlem.
-Részeg voltál, oké? Nagyon részeg. Amint megláttad, már kértél, és nem tudtam megakadályozni.
-Nem tudtad megakadályozni? Ember, már azt sem kellett volna hagynod, hogy csontrészegre igyam magam! Te jó isten, azt hittem, normálisabb vagy - vetettem le magam egy közeli fotelre az aula hatalmas terében, a srác viszont továbbra is idegesen mászkált előttem.
-Emlékszel mindenre? - kérdezte már nyugodtabban, de szemében láttam a feszültséget, és a halvány reménysugarat megcsillanni, hátha nem emlékszem az estére.
-Nem mindenre. De emlékszem - tördelni kezdtem az ujjaim. Fogalmam sem volt, mit kéne tennem, vagy mondanom, csak azt tudtam, hogy ez az egész egy óriási nagy hülyeség volt. Ha valaki drogozik, az nem én vagyok, és ezzel világ életemben így voltam. -Szóval kérlek árulj el valamit - folytattam halkabban, és felnéztem a magas fiúra -Lefeküdtünk? - szemei kikerekedtek a kérdés hallatán, de mégsem tűnt meglepettnek. Ide-oda kezdett nézelődni, majd hozzám hasonlóan kezdte törögetni az ujját. -Tomi, ne szórakozz velem - álltam fel, és egyre idegesebb lettem. Amilyen sok minden rémlett aznapról, ugyanannyi dolog ki is maradt. Pánikba estem, mikor a srác továbbra sem válaszolt semmit.

15. fejezet

Ahogy ígértem, megjött az új rész!:) Remélem nagyon, hogy tetszeni fog nektek, nekem igen. Van benne egy kis idő ugrás, és szerintem érdemes elolvasni az előző, azaz 14. rész végét, hogy értsétek mi is történik.:) Már én sem emlékeztem mi volt a vége.:D
Jó szórakozást, véleményeket várok sok szeretettel, hogy tetszik-e vagy nem, mert ha nem, akkor még most változtatok, és nem ilyen stílusban viszem tovább a sztorit.:)
xo Kinguu



Szinte fájdalmas volt, ahogyan szememet lassan kinyitva az ablakon beszűrődő fény megzavarta az eddig uralkodó sötétet az elmémben. Hosszas nyújtózkodás után tekintettem körbe. Felmértem a környezetemet, ami meglehetősen rendetlen volt. Az ágyamban feküdtem, de a fejem nem a megszokott irányba volt. Tegnapi ruháim szanaszét hevertek a tágas szobában, rajtam pedig egy több számmal nagyobb fehér póló lógott. Félve, elzsibbadva, és emlékek után kutatva sétáltam ki a nappaliba. Feles poharak és piás üvegek látványa fogadott, viszonylag egy helyre rendezve. A kanapét befedő, általában kisimított pléd összegyűrve és félig a földön hevert. Zavarodottan kezdtem pakolgatni a lakásban, amit immár egyedül birtokoltam. Egy ruhadarabot felemelve a földről fehér por szállt a levegőbe, amitől levegővel együtt beszívva köhögni kezdtem. Az illat, amit éreztem, rendkívül ismerős volt. Egy hosszú este zavaros emlékeiből álló képsora futott át az agyamon, majd eddig is remegő vékony lábaim végleg cserbenhagytak, és kikapcsoltam.

*

Testembe kellemetlenül hasított végig egy éles hang. Kiabálás. Több hang együttes ordibálása zavarta meg a nyugalmat. Arcomon nedvességet éreztem. Sok sok vízcsepp folyt végig homlokomtól egészen az államig, onnan pedig a puha szőnyegre, amin feküdtem. Azt hiszem ugyanaz, amin utoljára álltam, már amennyire emlékszem. Szemem olyan nehezen tudtam kinyitni, mintha ólomból lennének a szemhéjaim. A világosság ismét zavaró volt, de kíváncsiságom felülkerekedett, és erőlködve, de végül láttam mindent. Négy ijedt arc volt felettem. Egyiküknek telefon volt a kezébe, de mikor látta, hogy magamhoz tértem, hirtelen vetett véget a beszélgetésnek. Nem akartam megszólalni, úgysem lett volna hangom. A négy srác egyszerre fogott meg és segített felállni, de egyensúlyom teljesen elhagyott, így rögtön vissza is zuhantam volna a padlóra, ha a 8 erős kéz nem tart még 5 percig és ültet a fotelra. Az eddigi kiabálást most kétségbeesett csend váltotta fel, és a 4 alak szorosan ült körém, és csak szugeráltak. Kicsit zavaró volt, de örültem, hogy itt vannak. Jelen pillanatban fogalmam sem volt, hogy mit kéne tennem, vagy mondanom. Így csak megköszörültem a torkom, és egyenként végignéztem rajtuk. Kétségbeesettség, zavarodottság, és szomorúság is visszapillantott rám. Egyedül a szőkeségbe nem láttam bele. Olyan volt, mintha félne, de közben bűntudatot ébresztett.
Hirtelen szólalt meg az egyik.
-Mi történt itt? - a kérdés hallatán erősen kezdtem gondolkozni, de az sem jutott eszembe, egyeltalán miért feküdtem a földön és parázik mindenki. Körbenéztem a szobában. Viszonylag rend volt. Pár ruhadarabom összehajtva feküdt a kanapé karfáján. A piás üvegek most a kukában voltak. Furcsa volt minden. Halvány de borzasztó emlékek csak akkor villantak be, mikor az asztalon fehér por nyomait láttam. Mikor a többiek látták, hogy szemem könnybe lábadt, Ya Ou gyorsan pattant fel, söpörte kezébe a cuccot és a mosogatóban öblítette le.
-Ki a franc adta ezt neked? - kérdezte már hangosabban és dühösebben az imént említett srác, és mivel nem tudtam a választ a kérdésre, csak megvontam a vállam és utat engedtem a könnyeimnek. Benny szorosan ült mellettem és keze nyugtatóan pihent a derekamon.
-Szerintem inkább aludnia kéne - szólt egész halkan Olivér a másik oldalamról, a többiek pedig csak bólogattak. Ismét segítőkezet nyújtottak, de most a sírástól és félelemtől hagyott el minden erőm. Végül Sziki kapott fel és vitt egészen a hálószobámig, ahol gondosan betakart, egy puszit adott a homlokomra, majd magamra hagyott. Aludni viszont képtelen voltam. Minden erőmmel azon voltam, hogy emlékeim a felszínre jussanak, és összerakhassam a képet, de akaratlanul is a számomra legfontosabb bandatag képe ugrott be a fejembe. Hallottam kintről bársonyos hangját. Tehát még mindig itt vannak. A tudat, hogy vigyáznak rám, picit megnyugtatott, de annyi kérdés cikázott a gondolataimban, hogy végül teljesen belefáradtam, és elaludtam.

Riadtan pattantak ki a szemeim, mikor mozgolódást éreztem magam mellett, és egy másik kéz ért az enyémhez.
-Sshh, nyugi, csak én vagyok - szólalt meg a fiú, pulzusom pedig hirtelen lassult le az előbbi magasságról. Hihetetlen, mire képes egy mondatával. Bőre érintésére a megszokott bizsergést éreztem a hasamban. Lassan felé fordultam, és mélyen a szemébe néztem. Békét és megértést sugárzott, ami nem tudom miért, de nagyon jól esett.
-Miért jöttél be? - kérdeztem kicsit rekettesen.
-A nevemet kiabáltad - simított ki egy hajszálat a szemem elől, majd folytatta -Szerintem álmodtál - mondata befejeztével halványan elmosolyodott, én pedig furcsálva néztem rá. Ilyet még sohasem tettem ezelőtt, legalábbis nem tudok róla. Nem emlékeztem, mit álmodtam, csak arra, hogy Olivér benne volt. Fejemet a srác mellkasára fektettem, és szorosan öleltem át a derekánál a hasa alatt. Ezt viszonozva egyik kezével karomnál ölelve, másikkal a derekam simogatva húzott magához. Egy ideig így voltunk, aztán teljesen egyenletesen kezdett lélegezni. Elaludt. Pólója alól egy kicsit kilátszott a csipője, és alsógatyájának szegélye. A látvány csábító volt, így olyan finoman, ahogy ő csinálná, végigsimítottam a kezemmel, ahogy engedtem az öleléséből, és pólója alá nyúltam. Lassan simogattam végig kockás felsőtestén, újra és újra. Éreztem, ahogy halkan nyög egyet, és a derekam kitartóan tartó kezével picit megszorítja. Pár perc után megpróbált még közelebb húzni magához, de még mindig aludt. Elálmosodtam, és kezemet megállítottam, de még mindig puha bőrén pihentettem. Száz százalékos biztonságban éreztem magam, így amint lehunytam a szemem, már el is szenderültem.

SOON

Sziasztok drága olvasóim. Ne haragudjatok, hogy elnyelt a föld, de élek és virulok. A nagy helyzet, hogy mostanában minden összejött, sok mindennel kell foglalkoznom, beteg is voltam, és elszállt az ihlet is, szóval egy "kicsit" késik az új rész. Jó részt szeretnék hozni nektek, amit most sok idő és energia összehoznom, nem akarok csalódást okozni nektek, hogy egy összecsapott valamit teszek ki. Gondolkozom, ötletelek, és reményeim szerint valami ütős részt hozok nektek legközelebb, remélhetőleg 2 héten belül. Tényleg sajnálom, hogy váratlak Titeket, de igyekszem és köszi a megértést!:)
Szóval ez egy BIG SOON:D

xo Kinguu

14. fejezet

Kis késéssel, de megjött az új rész. Remélem tetszik, elég sokat javítottam már rajta, de ennyire futott. Vélemények, pipák jöhetnek.:) Köv. részt nem ígérem a héten, talán a hétvégére.
Puszi



Semmit sem mertem tenni. Csak álltam, csendben, csukott szemekkel, és vártam. Vártam a reakciót az utolsó hang után.
Pár másodperc után tapsvihar és füttyögések, majd székek tolódása hallatszott a nézők felől. Lassan néztem ki a közönségre. A mentorok állva tapsoltak, csak Szikora Robi nem. A nézők nagy része is felállt a helyéről. Kinéztem oldalra, ahol Anikó, Tomi, Benny, Sziki és Ákos óriási vigyorral tapsoltak nekem, és ujjongtak. Szemeimmel Olit kerestem mögöttük, de nem láttam semerre. Ya Ou is feltűnt a többi srác mellett, és vállát vonta meg, jelezve, hogy nem tudja, hol van Olivér. Ya Out tényleg nem lehet átverni, teljesen világos volt számára, hogy ki után kutatok a szemeimmel. Visszanéztem magam elé, és a mentorok már leültek, majd Lilu lépett mellém.
-Váó! Nem is tudok mást mondani, fantasztikus voltál! Hallgassuk meg a zsűri véleményét is - adta át a szót előszőr Geszti Péternek, aki 3 percig dicsérgetett, majd a végére azért még tett egy megjegyzést az egyik dalrészletre, hogy azért mégse fényezzen annyira. A többi mentor is hasonlóan vélekedett, és mikor Szikora Robi azt mondta, félti tőlem a srácait, hatalmas pír ült ki az arcomra, és hátrasandítottam abba az irányba, ahol előbb a fiúk örültek nekem. Ya Ou és Sziki rögtön levágták, és hatalmas nevetésben törtek ki, majd hamar elkomolyodtak, mert a röhögés kihallatszott a nézőkhöz, és onnan is halk kuncogások hallatszódtak. Robi is elnevette magát. Gabi nagyon büszke volt rám, és természetesen sírva is fakadt, hogy mennyire meghozta a gyümölcsét a sok munka. Miután Lilu végszóként megdicsérte a ruhám, és bemondta a szavazási lehetőségeket, integettem a kamera felé, és kifutottam a színfalak mögé. Iszonyatosan boldog voltam, és próbáltam visszaidézni a színpadon töltött pillanataimat, de az izgatottság és kitörő örömöm ellepte az elmém, így másra sem tudtam gondolni, csak hogy életem első TV-s, komoly szereplését nem szúrtam el. Sok sikert kívántam az MDC-nek, ugyanis ők következtek. Örömkönnyeimmel küszködve haladtam lassan a színpad mögött, amikor valaki hátulról felkapott és megpörgetett, én pedig egy halk sikolyt eresztettem ki a számon. Az illető a talpamra helyezett, magával szembe fordított.  A haja még mindig tökéletesen állt, szeme reménysugárzóan csillogott. Mélyen a szemembe nézett, majd egy hosszú cuppanós puszit nyomott az arcomra.
-Hihetetlen vagy! - ámuldozott, én pedig köszönet képpen átöleltem, amit rögtön viszonzott. Benny ragadta meg ölelőm karját, és rángatta el.
-Ne haragudjatok, de Olivér, mindjárt mi jövünk! - pattogott Benny, én pedig csak legyintettem, hogy semmi baj, bár örültem volna még pár másodperc kellemes együttlétnek a szőkeséggel. Olivér bólogatott, és még egyszer hátranézett, mielőtt a sötét díszlet végleg elnyelte volna.

*

Szinte érezhető volt, ahogyan a feszültség izzó szikrái az összes döntőst megrázza. Volt aki a másikat figyelte, vagy maga elé bámult, más pedig a mentorába kapaszkodott erősen. Már csak 3 kiadó hely volt, és 5-en álltunk a színpadon. Anikó, az MDC, a Fat Phoneix, a ByTheWay  és én. Lilu csak tovább húzta az időt, amitől csak idegesebb lettem. A fiúk csapatnevére vártam. Becsuktam a szemem és megszorítottam Gabi kezét, mikor Lilu nagy levegőt vett és...
A BYTHEWAY!!! üvöltötte a mikrofonba, mire iszonyatosan megkönnyebbültem. A fiúk ugrálni kezdtek, Ya Ou lerogyott a földre és tenyerébe temette a kezét. A többiek Robi nyakába ugrottak, aki megköszönte a kamerába a szavazatokat. A fiúk gyorsan végigölelték a még színpadon várakozókat, köztük engem is. Olivér lassan és szorosan ölelt magához és halkan súgott valamit a fülembe: "Tudom, hogy neked is sikerült." Egy könnycsepp gurult végig az arcomon, amit gyorsan letöröltem, és visszaálltam eredeti pozíciómba. A srácok kifutottak és mikor már nem látta őket a kamera, megölelték egymást, és gratuláltak egymásnak. Csodálatos volt nézni az összetartásukat és a barátságukat. Valóban felnéztem rájuk, talán még sohasem találkoztam ilyen emberekkel, mint ezek a srácok.
Elmerültem a fiúkról formált gondolataimban, amikor egy hatalmas üvöltés és üdvrivalgás közepette Lilu az én nevemet üvöltötte a mikrofonba. Egy pillanatra lesokkoltam és fogalmam sem volt, hogy mi történik. Kellett pár másodperc, mire felfogtam, hogy mi is történt valójában, de ekkor már Gabi szorongatott és összetett kézzel és zuhogó könnyekkel köszöngetett a nézőknek. Szám elé kaptam a kezem és kitört belőlem is a zokogás, most már tényleg. Nem tudtam és nem is akartam visszafojtani. Hihetetlen volt, hogy tényleg megcsináltam. Kisírt szemekkel hagytuk el a színpadot, és a színfalak mögött Gabi mind 3 mentoráltjának gratulált, és közölte, hogy még keményebb munkára számíthatunk a következő héten, hogy a mai produkciónkat übereljük.
Odamentem a többi már bejutott döntőshöz, és szinte egyszerre ugrottak mind a nyakamba. Pár perc múlva levegőhöz jutottam, és eltávolodtak tőlem. Olivér velem szemben állt, a többiek gyűrűjén kívül, és zsebre tett kézzel nézett rám sármos mosolyával. Elmosolyodtam, ő pedig széttárta a kezeit, majd megszólalt.
-Megmondtam - lassan jött oda hozzám, majd magához húzott, és megölelt.
-Köszönöm - súgtam hozzá, és fejét a vállamba túrta, ami csikizett, de közben nagyon jól esett.
-Húúúú - hallottam a hátam mögül a többi döntős szájából egyszerre, és mindketten elnevettük magunkat.
-Jólvan srácok, elég lesz - mondta Olivér, és én is a többiek felé fordultam, akik a kezüket ökölben tartva a szájuk elé tartották, és hülye képeket vágtak. Olivér is bevágta magát a pózba, én viszont nem bírtam abbahagyni a röhögést.

Ekkor a Fat Phoenix 2 tagja rohant be közénk, és mindenki sikítozni, ujjongani kezdett. Miután lement az örvendés, megfagyott a levegő, ugyanis a két párbajhős, Anikó és az MDC pár percen belül talán az utolsó dalukat éneklik a műsorban.

*

"A műsortól búcsúzik... Eckert Anikó." hangzott a mondat Lilutól, és egy pillanatra drámai helyzet állt be, és mindenki a színpadra igyekezett elköszönni Anikótól. Lehetetlen volt, hogy kibírjam könnyek nélkül, hiszen a barátnőm és lakótársam esett ki a showból, amire senki sem számított.
Az After-X-ben Adél és Bence a kiesettel beszélgettek elsőként, és mikor Anikótól elköszöntek, már el is indult hazafelé. Mindenki más a háttérben ült unottan és fáradtan, arra várva, hogy végre hazamehessünk.
11 óra körül vége lett az adásnak, és valamennyien az öltözőinkbe indultunk összecuccolni. Nagyon boldog voltam, hiszen folytathattam a műsort, de az, hogy máris elveszítem a lakótársam, picit megtörte az örömömet, és a vigyor az arcomról már csak a szívem heves dobogásán érződött. Elköszöntem a többiektől, és sétálva indultam el a Corvin sétányra. Mint mindig, most is vágytam Olivér nyugodt, bársonyos hangjára és kezei bizalmat és biztonságot sugárzó fogására, de most ezt nem kaptam meg. A srácokkal volt elfoglalva, és valószínűleg már úton vannak, hogy megünnepeljék a továbbjutást.

Fáradtan és erőtlenül léptem be a liftbe, ami felszállított a megfelelő emeletre. Percekig szerencsétlenkedtem, mire sikerült kinyitnom az ajtót, és belépnem a lakásba. A lakást sötétség uralta, de Anikó bőrőndjeinek alakját kivettem a sötétségből. Halk motyogás és sírdogálás hallatszott a szoba felől, ahonnan halvány kis fény szűrődött ki az ajtó alatt. Benyitottam, és Anikó már a cuccait pakolta a költözéshez.
-Máris elmész? - kopogtam az ajtón, és karba tett kézzel dőltem neki az ajtófélfának.
-A szüleimhez megyek vissza Nyíregyházára - szipogta, és bedobott egy kupac alsóneműt a táskájába. -Csak ma este tudnak értem jönni - hangja elcsuklott a mondata végén, és az ágyra dőlve sírni kezdett. Odamentem hozzá, és átöleltem. Borzasztó volt ilyen letörtnek látni. Tudtam milyen érzés, mikor összetörik az ember álma, így teljesen átéreztem a fájdalmát.
Fél óra múlva csengettek, ami azt jelentette, hogy meg is jöttek Anikóért. Hosszas, szavak nélküli búcsúzkodás után kisétált az ajtón, és egyedül maradtam a hatalmas lakásban. Ide oda mászkáltam, próbáltam kicsit elrendezni a cuccaimat, szétszórni a lakásban, hogy ne tűnjön olyan üresnek. Nem sok idő után feladtam, és fürdeni indultam. A fürdőszobáig sem jutottam el, mikor kopogtak az ajtón. Hatalmas sóhaj hagyta el a testemet, és az ajtó felé indultam. A látvány, ami az ajtó kinyitásakor elém tárult, megmosolyogtatott, és már el is felejtettem, mit akartam az előbb.