13. fejezet

Hétvége van, tehát új rész!:) Ez a rész most szerintem nagyon jó lett, még nekem is tetszik, pedig nem szeretem magamat dícsérni.:) Örülnék még több pipának, kommentnek, ha tetszik a blog, terjesszétek, ajánljátok másoknak is!:)
Sok puszi, köv. rész hét közepe felé várható.



A reggeli Nap szikrázó sugarai, és a kintről érződő kellemes pirítós és rántotta illata reményteli napnak ígérte a mait. Elérkezett az első élő adás napja, és a percek gyors múlásával az este is egyre közelebb került minden izgatott döntőshöz.
Ébredéskor csodálatos érzés töltötte be minden apró porcikámat. Ismeretlen, de fantasztikus érzés volt, így hogy ne rontsam el a pillanatot, a lehető leglassabban nyitottam ki a szemem. Ismerős fallal találkozott a tekintetem. Az ágynemű és minden más is hasonlóan derengett az emlékeimben, annak ellenére, hogy ahogy ébredeztem, egyre jobban fájt a fejem.
Erős kar még erősebb fonódását éreztem a derekamon és a hasamnál, mintha egy kígyó kúszott volna a testemen. A kézhez egy izmos test is társult, ami nem sokkal később az enyémhez szorosan simult hozzá. Hűs ajkak meleg leheletét érzékeltem a nyakamon, majd egy finom csókot a hajamban. Eközben hosszú ujjak nyúltak a pólóm alá és nem engedve a karöltéséből, cirógatni kezdték a hasam és derekam környékét. Borzasztóan lüktető fejem rózsaszín köd lepte el, és a fellegekben jártam. Gondolni sem mertem rá, hogy nemsokára fel kell kelni, és nekilátni a munkának. A csöndet megtörő óra ketyegése az idegeimen táncolt, már már sürgetően kattogott minden másodpercnél.
-Maradj itt - hajolt még közelebb, ezzel megcsapva bőrének szédítő aromájával, majd lassan távolodott el apró, törékenynek érződő testemtől. Csak nagyot sóhajtottam, és attól a pillanattól kezdve, hogy már nem éreztem testét az enyémen, vártam, hogy visszatérjen. Minden perc szinte már kínszenvedés volt. Szerencsére nem váratott sokáig, pár perc múlva két bögre kávéval tért vissza, és bújt vissza mellém az ágyba. A tejhab tetejét méz és fahéj díszítette - épp, ahogyan szeretem. Halvány mosolyra húzta a száját, miután gyors ivászatom után letettem a bögrét, és egy kis hab maradt a szám szélén. Először ujjával ért hozzám, majd meggondolta magát, és inkább a szájával tisztította meg a területet. Őrítő lassúsággal ért ajkával az enyémhez, én pedig pólójánál fogva húztam közelebb magamhoz. Kezeivel megfogott a csípőmnél, hanyatt feküdt, és magára fektetett. Egyre jobban egymásba feledkeztünk, és nem vettem észre, hogy lassan a nadrág is lekerül rólam, ő pedig már félmeztelenül fekszik alattam.
-Mennünk kell - lihegtem nehézkesen két csók között, ő pedig nem törődve mondanivalómmal csókolt tovább, és teljesen magához húzott. Tökéletes felsőtestéhez simultam, amit mindketten nagyon élveztünk. El sem hittem, hogy én szakítom meg ezt.
-Tényleg mennünk kell - szálltam le róla, és feltápászkodtam. Hajam gyors mozdulatokkal kötöttem kontyba, majd magamra néztem, hogy mégis mi van rajtam. Legnagyobb meglepetésemre Olivér Mickey egeres pulcsija csüngött rajtam, onnantól lefele pedig a tegnapi szerelésem.
-Ez hogy került rám? - néztem a fiúra, aki majdnem annyira meglepődött mint én.
-Na látod, ez egy jó kérdés. De még mindig jól áll - mosolygott rám, én pedig nem bírtam ki, hogy ezt ne viszonozzam. Imádtam ezt a pulcsiját, pláne, hogy ebben láttam őt először, és illata is áradt belőle.
A fürdőszobában 10 perc alatt rendbe szedtem magam, és tegnapi sminkem lemosása, és arcom alapos hidratálása után egy halvány, szolid sminket vittem fel. Este úgyis fél kiló vakolatot rám fognak aggatni a show kedvéért.
A srácok igen nehezen engedtek utamra, de rengeteg dolgunk volt még mindannyiónknak az adás előtt, szóval sietve készülődtem tovább a saját lakásomban.

A közös produkció próbálása közben már mindenkin látszodótt az izgalom, és néhol a kétségbeesés is, de a tegnapi buliról való poénkodások, és felröppenő emlékeken röhögés oldották a hangulatot. A szőke sármőr rengetegszer le sem vette rólam a szemét, mégis sokszor volt olyan érzésem, hogy nem is érdeklem, amikor a többiekkel vagyunk. Furcsa és szokatlan volt számomra ez az egész, pláne hogy az estéről való emlékeim csak lassan tértek vissza, és azok is fájók voltak. Eszembe jutott a csók, amit Anikó és Olivér váltott, és eszembe jutottak az utána következő pillanatok is a teraszon. Az öltözőmben üldögélve lassan minden egyes kis részlet visszatért az emlékezetembe, és minden érzést, érintést és gondolatot, ami akkor volt bennem, át tudtam élni újra. A képet Olivérről és a lányról legszívesebben örökre kitöröltem volna a memóriámból, de sajnos újra és újra előtört. Lehetetlen volt kiűzni.

A nap folyamán a sok közös munka ellenére Olivérrel és a ByTheWayel egy szót sem váltottam. Olyan volt, mintha a feszültség szikrákat szórt volna mindenki között, ha csak valamilyen szándékkal hozzá akartam szólni valamelyikhez. Nem akartam semmi plusz terhet magamra este 8 óra előtt, szóval inkább a zenémre koncentráltam, ami akkor vált igazán nehézzé, mikor a szőkeségem belőtt hajával, trendi ruhájával és édes kalapjával a fején, teljes fellépő cuccában kilépett a sminkestől, és laza sétálással haladt el előttem a többi srác felé, egy félmosollyal és kacsintással megilletve. Azt hittem, mentem összeesem a gyönyörűségtől. Amúgy is tökéletesen hatott, de egy új ruha, belőtt haj és leheletnyi smink máris bebizonyította számomra, hogy igen, valóban tökéletes példánnyal van dolgom.
Már minden körülöttem lévőt zavaró bambulásomból Tóth Gabi zökkentett ki, hogy nekem is indulnom kell a sminkeshez és Lauhoz - aki ez esetben a stylistom, és nem a barátnőm szerepét töltötte be - ugyanis 3 órán belül kezdés.

3 óra. Ez a két szó úgy vágott a gondolataim kellős közepébe, mintha fejbevágtak volna. 3 óra, és több ezer ember fog látni a TV-n keresztül, és több százan a nézők sorai közt. Minden magamtól telhetőt megtettem izgulásom leplezésében, és elindultam az ajtó felé, ahol Lau már izgatottan várt, kezében az esti összeállításommal.

-Mi lesz ha elrontom? Ha leégek? - idegesítettem barátnőm már negyed órája, miközben még mindig a ruháimon végezte az utolsó utáni simításokat.
-Nyugi már, minden úgy fog menni, mint a karikacsapás! Én pedig ott fogok szurkolni neked a színfalak
mögül! - lelkesített és elégedett fejjel lépett el mellőlem, és nézett végig az alkotásán. -Tökéletes! - piros, de mégsem kihívó színű koktélruhámon pásztázta a tekintetét, amihez egy bőrszínű, kényelmes magassarkút társított. Én is elégedett voltam magammal, ami ritkán fordul elő. Két puszit nyomtam barátnőm arcára, és elindultam a sminkeshez, Lau pedig a következő döntős ruháit kezdte kutatni.
A sminkem majdnem olyan szép lett, mint az öltözékem. Már csak 35 perc volt kezdésig, engem pedig elárasztottak a rosszabbnál rosszabb gondolatok. Már a színpad mögött álltunk, és csak a jelzésre vártunk, hogy figyeljünk, mert indul a We own the night. Az idegtépő utolsó pillanatokat Olivér tette még őrjítőbbé, aki pár méterrel mellettem állt csapattársai társaságában, és csendben beszélgettek egymással, de látszott, hogy mindegyiküket az izgalom gyötri. A szőke bandatag elkapta a pillantásomat, és egy bíztató mosolyt küldött felém. Talán csak ennyi kellett, hogy kicsit jobban érezzem magam, ugyanis egy óriási kő zuhant le a szívemről, hogy még ilyenkor sem zár ki teljesen a gondolataiból.
Elsötétült minden, majd tapsvihar hallatszott. Elkezdődött. Mindenki egymásra nézegetett, és akaratlanul is egymásra vigyorgott mind a 12 döntős. Odajött Lilu és Istenes Bence, a mentorok, a főszerkesztők, az énektanáraink, a sminkes, Lau, és mindenki, aki fontos volt a mai este létrejöttében és látványában. Egy hangos x-faktor rivalgás után mindenki a helyére állt, majd pár másodperc múlva felhangzott az ismerős dallam, és szétnyílt előttünk a színpad hatalmas ajtaja.