Izgatottan kattintottam az új üzenetre. Reméltem, tudok beszélgetni Olivérrel, és még 1000-szer bocsánatot kérni az éttermi bakiért. A gyors internetem 3 perc múlva meg is nyitotta az üzenetet, ám ekkor lehervadt reményteli vigyorgásom az arcomról. Az üzenetek feladója közel sem a szőke adonisz volt - hanem legjobb barátnőm, Lau. Kicsit csalódottan, de elolvastam a rövid üzit, amit mint kiderül az üzenetből, azért facebook-on írta, mert tönkrement a telója. Azt kérte találkozzunk, mert óriási híre van. Nem akartam őt lerázni, így összeszedtem a maradék kis energiáimat, és megdumáltunk egy időpontot a szokásos Starbucks kávézónk előtt.
-Mondd már, mi olyan fontos - kezdtem faggatni, majd kinyitottam a nagy Starbucks logóval ellátott üveg ajtót, és sorba álltunk.
-Nem fogod elhinni, hogy hol kaptam állást! - lelkendezett.
-Várjál már, mi lett az előző melóddal? - csodálkoztam, ugyanis Lau nagyon rég óta dolgozott egy kozmetikai cégnél, mint "ötletgyáros". Én csak így hívtam. Ő találta ki a különböző mintákat, festékeket és módszereket a műkörmökhöz. Nem egy megeröltető munka, csak sok kreativitást ígényelt, de ha valaki kreatív, akkor az Lau barátnőm!
-Hát, valami újításra vágytam, és jelentkeztem pár állásra... és felvettek a legjobba, amit csak kinézhettem! - lelkendezett tovább, és közben elkészültek a kávéjaink, és leültünk egy kis fotel szerűségbe a kávézóba.
-Szóval, mi is ez az új álommeló? - kérdeztem már komolyan, mert inkább szerettem volna megtudni és hazamenni.
-Az RTL-nél fogok dolgozni! Stylistként! - mondta már visítva, mire pár ember oda-oda figyelt, de én egy kis mosollyal jeleztem nekik, hogy semmi probléma nincsen.
-Azta Lau! Ez tényleg... csodálatos - keresgéltem a szavakat, és ettől a hírtől tényleg kicsit én is lelkesebb lettem, mint a találkozó elején.
-Már az idei x-Faktorban is dolgozni fogok! Én fogom öltöztetni a versenyzőket, a zsűrit, a műsorvezetőket, mindenkit! El tudod hinni? - mesélt tovább, mire elhatároztam magamban, hogy ha már eddig sohasem, idén ha csak a ruhák miatt is, de nézni fogom az x-faktort.
-Gratulálok Lau! Tényleg. Büszke vagyok rád, hogy mindig megtalálod a legjobbat magadnak. Adhatnál pár tanácsot nekem is - mondtam, és az utolsó mondatnál picit lehajtottam a fejem, mert a reggeli malőr jutott eszembe a főnökömmel, aztán az elmémet megbabonázó Olivérrel.
-Hahó, hahó! Föld hívja Victoriát! - csettintgetett Lau, amiből arra véltem következtetni, hogy egy kis időre elbambultam Olivérről való ábrándozásom során.
-Tessék? Ne haragudj, mit mondtál?
-Azt, hogy szerintem indulnod kéne az versenyben. A hangoddal szerintem simán bejutnál, sokat lehetnénk együtt, és nem mellesleg jó adag önbizalom dopping lenne neked - mondta Lau, mintha természetes lenne, hogy belemegyek, és kiállok majd 500 ember elé, plusz 4 szigorúan fürkéző tekintet elé énekelni.
-Na ez az ami abszolúte ki van zárva - adtam Lau tudtára, majd lassan pakolászni kezdtem, jelezve neki ezzel, hogy menni szeretnék.
-Hát jó - állt fel Lau is a székéből - de azért kérlek gondolt meg! De komolyan! Nincs már sok időd jelentkezni.
Elbúcsúztunk, majd hazafelé vettem az irányt. A metrón hazafelé fülhallgatóval a fülemben hallgattam az egyik kedvenc számomat, a Read all about it-ot, és arról ábrándoztam, milyen jó lenne, ha lenne bátorságom kiállni a faktorban. Ha még lenne is, tuti elrontanám a szöveget, vagy elesnék a színpadon, vagy bármi amivel beégethetem magam. De végülis egy próbát megér, maximum lefizetem az RTL-t, hogy le ne merjék adni a TV-ben.
Hazaérve írtam egy sms-t Launak, hogy benne vagyok, de a döntés változtatás jogát fenntartom. Lau csak egy kacsintós smilet és egy szívet írt vissza, és már küldte is a válogató pontos időpontját. Első válogató: 2013. augusztus 1-e.
Remek. Pont a szülinapomon.
*
Teltek a hetek, és egyre közelebb voltam a válogatóhoz. Az idő múlásával én is egyre izgatottabb lettem, már végre én is akartam ezt az egészet. Nagyon komolyan készültem, Passanger Let Her Go című számát dolgoztam fel, és gyakoroltam éjjel nappal. Az egyetemen nyári szünet volt, ami sajnos nem túl hosszú. Ha bejutok a showba, és komolyan menni fog ez a dolog, akkor halaszthatok egy félévet, és semmi bonyodalommal vagy következménnyel nem jár. És ha tényleg menni fog, akkor megéri, hogy végre teljesítsem a vágyaimat.
A válogató előtt egy nappal aludni sem bírtam az izgalomtól. Folyamatosan a dalom járt a fejemben, amit már annyiszor hallgattam és énekeltem el, hogy szerintem életem végéig tudni fogom a szöveget. Éjjel 3-kor sikerült behunynom a szemem, de csak alig 5 órát tudtam aludni, aztán kipattant a szemem, és olyan magabiztosan ébredtem a kellemesen meleg nyári reggelen, mint még soha. Végre eljött a válogatás napja!
Jó lett kövit!:)
VálaszTörlésKöszi:))
TörlésMost kezdtem olvasni és marha jó
VálaszTörlés