12. fejezet

Meghoztam a 12. részt annak örömére, hogy a Class fm ma lejátszotta a fiúk új számának, a You've Got It-nak a magyar verzóját, ami az Álmodj még címet kapta.:) Holnap 10-15 óráig kívánságműsor, szóval mindenki komizzon, hívjon, küldjön sms-t a Class Fm-nek, hogy minnél többször adják és mindenki hallhassa végre a várva várt soont!!!:)))
A részhez jó szórakozást, nagyon örültem a kicsivel több pipának az előző részhez, és a 2400 oldalmegjelenítést is köszönöm!:)
Sok komit pipát várok ehhez is ha tetszett^^



A lakás tele volt x-faktorosokkal, és piával. A fiúkon kívűl az összes döntős ott volt, és még Tóth Gabit is megtaláltam a tömegben. Lassan fürkésztem végig a Boneless című számra tomboló tömeget. Ákos, és Maykee őrültek módjára integettek, és Tomi is átverekedte magát a tömegen, hogy odajusson hozzám. Már egyikük sem volt szomjas, az biztos.

-Mi van itt? - üvöltöttem oda Tominak, mikor közelebb ért.

-Megünnepeljük az uccsó első show előtti estét - nyögte ki az értelmes mondatot, majd lehúzott még egy felest a torkán - vagy valami ilyesmi - fejezte be, majd kézen ragadott, és bevonszolt a tömegbe. Lerángatta rólam a kabátomat, és ledobta a kanapéra. Magához húzott és mozogni kezdett a zene ütemére.

-Öm... nekem ehhez sokat kell innom - toltam el magamtól röhögve, mert nagyon vicces volt egyedül józanul állni a részeg tömegben. Kimentem a konyhába, és válogatni kezdtem a sok pia közül. A Kalinka, Jack Daniels, Martini, Fütyülős, bor, pezsgő, sör és a mellé járó kóla, narancslé és sprite közül a vodkanarancsra esett a választásom. 3 pohár elfogyasztása után már éreztem a jót, és bementem a többiekhez táncolni és végre elfejteni minden rosszat, őrlődést, stresszt bennem. Úgy döntöttem, nem rontom el senki kedvét, és félre dobtam az ötletem a fürdőről, és az alvásról.

Ahogy zajlott a buli, lassan Sziki és Ya Ou is megérkeztek, és nem kellett 10 perc, hogy ők se legyenek józanok. Ya Ou-val hülyeségekről beszélgettünk, amibe egyre többen csatlakoztak be. A sok röhögés után mindenki táncolni kezdett, és együtt énekeltük Avicii Hey Brother című számát. Tomi egyre közelebb húzott magához, és a végére már elég erotikus mozdulatok közepette táncoltunk, de miután már egy-két sör, és egy pohár finom Martini is lecsúszott, már nem igazán érdekelt.
Egyszer csak Bennyt is észrevettem a táncoló emberek gyűrűjében, szóval már csak egy bandatag hiányzott, még pedig a szőkeségem. Nem kellett 3 perc, hogy őt is kiszúrjam a tömegben, amint Anikóval táncoltak igen csak összemelegedve. Akkor és ott egy pillanatra kijózanodtam, tisztában voltam vele, hogy ez az egész nem helyes. Keszekusza érzelmekkel és gondolatokkal vezérelve próbáltam Tomival együtt Olivérék közelébe kerülni, és mikor már Olivér is meglátott, folytattam a táncot Tomival. Ő nem tudta, mire megy ki a játék, de ezt kihasználva hagytam neki, hogy csinálja, amit szeretne. Néha puszilgatni kezdte a nyakam, és a keze is olykor lejjebb csúszott a kelleténél. Észrevétlenül nézegettem Olivért és partnerét, akik hasonló táncot jártak, mint mi, csak ők egy pillanatra sem haboztak: Anikó fél perc kihívó táncmozdulat sor után lekapta szőke táncpartnerét! Látszott, hogy a srácot meglepte a dolog, de egy pillanatra sem ellenkezett, és intenzíven csókolt vissza a lánynak. A lábam földbegyökerezett, szemeim azonnal könnybe lábadtak. Gyomrom görcsölni kezdett, amitől reflex szerűen raktam hasamra a kezem. Tudtam, hogy ez egy féltékenységi játszma, de nem gondoltam, hogy idáig fajulnak a dolgok. Az alkohol hatása miatt olykor megszédülve próbáltam kitörni a tömegből, friss levegő után esedezve. Az erkély felé sietve Benny és Ya Ou pillantását is elkaptam, amik arról árulkodtak, hogy végignézték az egészet.
Végre kiértem az erkélyre, és a korlátnak támaszkodva vettem mély levegőt. Próbáltam egyenesen megállni, de sehogyan sem bírtam. Sírva, mintha forogna körülöttem minden, rogytam a földre és temettem arcomat a tenyerembe. Fogalmam sem volt, hogy mit tegyek most, arra vágytam, hogy vége legyen ennek a rémálomnak, és felébredjek. Időérzékem nulla volt a jelen helyzetben, így nem tudom mennyi után emeltem fel a fejem, és a tömeg még mindig ugyanúgy táncolt, és nevetett, én pedig még mindig zuhogó könnyekkel ültem kint egyedül a teraszon.
Kis idő múlva mindkét karomat egy másik, erősebb kéz ragadta meg és állított a lábamra. Kábultan néztem fel Olivér szemeibe, aki szintén az alkohol hatásától csillogó szemekkel nézett vissza rám, de ő legalább tudott állni a lábán.
Mikor már biztosabban álltam a lábamon, elengedte a karomat, és letörölte a könnycseppeket az arcomról. Hajamat kezdte igazgatni, hogy ne lógjon az arcomba.
-Hagyjál már békén! - szó szerint kitéptem magam a karjai közül, amitől kicsit meginogtam, de a korlát megtartott a hátam mögött. Olivér nem értette a viselkedésemet, de ennek ellenére, mikor látta, hogy lábaimra nem számíthatok, egyik kezével közelebb húzott magához a derekamnál fogva, és megtartott, hogy ne szédüljek el.
-Miért csináljuk ezt egymással? - kérdezte arcomat simogatva, amivel nyugtatgatni próbált. Mélyen nézett a szemembe, amitől még jobban megzavarta az elmémet, mint amennyire már az alkohol tette.
-Nagyon fájt - nyögtem ki a szavakat a számon keservesen. Próbáltam zavart elmémből a gondolatokat értelmes mondatokká formálni, de nem igazán jött össze.
-Micsoda? - kérdezte halkan a tökéletesen belőtt sérójú álom.
-Az előbbi - utaltam az Anikóval váltott csókjukra, és ismét egy könnycsepp futott végig az arcomon. Hangom elcsuklott a végére.
-Sajnálom - szűrte ki halkan a szavakat a fogai közt. Őszintének tűnt, mégis sablonosnak. -Nekem is fájt, amit láttam - nézett hátra Tomira, aki most egyedül ült a kanapén, és telefonját nyomkodta, egy pohár whiskyvel a kezében.
Lehajtottam a fejem, és csak élveztem, hogy Olivér ott van velem. Élveztem keze biztonságot sugárzó fogását a derekamon, és az arcomat cirógató ujjainak érzetét. Egy pillanatra enyhített kezeinek tartásán, és olyan érzésem volt, hogy mindjárt megfordul és visszamegy a lakásba. Hirtelen kaptam keze után.
-Ne engedj el - kérleltem, és egy pillanatra 3-at láttam a szőkeségből, és hányingerem lett.
-Nem engedlek - mondta megnyugtató, bársonyos, mély hangján, és szorosan ölelt magához. Fejem a mellkasához szorítottam és mélyen szívtam be isteni illatát. Nem tudom, hogyan csinálja, de rögtön jobban lettem, és úgy éreztem, nem léteznek számomra problémák. Itt van ő, itt vagyok én, és az ölelése, és izmos felsőtestének érzése minden gondot elűz ebből a világból. Tökéletes pillanat volt. Az olyan pillanatok egyike, mikor azt kívánod, bárcsak sohasem érne véget.
Hálás voltam neki, mert ölelésének kellemes szorításából továbbra sem engedett. Mikor már egy ideje ugyan úgy álltunk, próbáltam őt még közelebb tudni magamhoz, és még szorosabban fűztem össze ujjaim a háta mögött, ezzel még közelebb húzva őt. Kezét a hátamon tartotta szorosan, néha pedig megsimogatta azt, vagy derekamon pihentette.
Régóta élvezhettem ölelését, amikor lassan kezdett engedni belőle. Én továbbra sem akartam őt elengedni, így kis küzdelem után tudta szétszedni ujjaim a háta mögött.
-Gyere, menjünk aludni - végleg kiszállt az ölelésünkből és egy puszit adott a homlokomra. Én csak bólogattam, mint egy kisgyerek, akinek az anyukája mondta, hogy ideje lefeküdni. Finoman kulcsolta össze ujjainkat, és elkezdett kivezetni az ajtó felé a nappalin át, a többi ember között. Ő már tudta irányítani mozdulatait, én viszont továbbra is az alkohol részegítő hatása alatt voltam. Ya Ou megállított minket az ajtó előtt, és rövid beszélgetést váltott Olival.
-Jól van? - kérdezte aggódóan Ya Ou.
-Persze, csak sokat ivott, és kimerült. Elmegyünk aludni - mondta Olivér, és egyik kezét még mindig az enyémmel kulcsolta össze, másikkal pedig derekamnál karolt át. Ettől minden egyes alkalommal a hideg rázott.

Olivér hívta a liftet, mert tudta, hogy nem lenne könnyű most elindulni velem felfelé, egy emeletet sem. Beértünk a lakásba, ahol már olyan fáradt voltam, hogy szemeim szinte magától csukódtak le. Annyit még észleltem, hogy Olivér a saját szobája felé sétál velem. Az ajtó előtt hirtelen szédültem meg, és egy pillanatra minden elsötétült, és a kép csak nagyon lassan tisztult ki. Akkor már Olivér karjaiban voltam, és a szobájában voltunk. Lefektetett az ágyra, és rám húzta a takarót.
-Szép álmokat - köszönt el és kifelé indult, de szerencsére még időben reagáltam, és pont elértem a kezét, és meg tudtam fogni.
-Ne menj - kérleltem ismét kisgyerek módjára, mire ő egy cuki félmosollyal nézett vissza.
-Aludjak veled?
-Igen - mosolyodtam el, de szemeim már nagyon nehezen bírtam nyitva tartani. Olivér lassan feküdt le mellém az ágyába.
-Holnap emlékezz erre - súgta fülembe a szavakat. Oldalt feküdt, és engem nézett. -Bújj ide - pózt váltott, és hanyatt feküdt, hogy oda tudjak feküdni. Szorosan húzódtam mellé, és fejem a mellkasán pihentettem, és szorosan öleltem át a derekánál. Ő egyik kezét a hátamra tette, másikkal pedig a kézfejemen rajzolgatott mintákat az ujjaival.
-Ez semmit sem jelent - mondtam halkan, és nem láttam, de éreztem, hogy Olivér elmosolyodik.
Pár másodperc múlva már mély álomba szenderültem.