16. fejezet

És itt is a kövi rész.:) Örülnék több kommentnek és pipának ha elolvastátok, mert az előzőnél nem voltatok túl aktívak. Így nem tudom, hogy várjátok-e egyáltalán a részeket és tetszik-e a mit csinálok. Mert akkor nem töröm magam feleslegesen.
Jó szórakozást!



Már dél volt, mikor felkeltem. Végtagjaim megmozdításakor rossz érzés nyilalt mindenembe. Nem tudtam milyen nap van, vagy a srác, aki mellett elaludtam, a közelemben van-e. Kinyújtóztattam merev izmaimat, és lassan ültem fel az ágyban. Már nem volt mellettem.
Kicsit csalódottan, de túllendülve ezen megint agyalni kezdtem. Szép lassan minden kitisztult, és emlékeztem nagyjából mindenre a vasárnap estéből. Ám ekkorra már azt kívántam, inkább merült volna feledésbe ez az egész. Az illetővel viszont, aki aznap meglátogatott, elhatároztam, hogy muszáj beszélnem, hisz miatta kerültem ilyen helyzetbe.
Megmosakodtam, és kicsoszogtam a konyháig, ahol legnagyobb meglepetésemre a pár órával ezelőtt még mellettem fekvő fél ínycsiklandó reggelit készített. Mikor meglátott, elmosolyodott, félbehagyta addigi tevékenykedését, és gyorsan elém száguldott. Tenyerét az arcomhoz érintette, és szemeimet fürkészte, amitől zavarba jöttem.
-Jól vagy? - kérdezte lágyan, amitől máris sokkal jobban éreztem magam.
-Igen - kezem a srác derekánál hátul összekulcsoltam, és magamhoz öleltem. Kezeit lassan csúsztatta le a derekamig, és még ennél is őrjítőbb lassúsággal húzott magához közelebb, majd egy csókot lehelt a nyakamba. A hideg villámgyorsan futott végig minden porcikámon, ahogy ezután még több puszival látott el ugyanott. Puha ajkainak érzete a nyakamon milliónyi érzelmet és gondolatot ébresztett bennem, és ez is egy amolyan "soha ne érjen véget" pillanat volt.
-Csináltam neked reggelit - súgta a fülembe a szavakat, miközben kezével végigsimított a hátamon, és éppen a fenekemet is érintette, majd elhúzódott tőlem, és visszatért az ételhez. Magasra kellett nyújtózkódnia, hogy tányérokat vegyen elő, ami folytán a pólója felhúzódott és ismét kivillant alsónadrágjának szegélye, ami a tegnap estét juttatta eszembe. Fogalmam sem volt, miért jár ennyit a fejemben, vagy miért történik bennem egyszerre ennyi minden. Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Idegesítő volt a tény, hogy itt van ez az ember, aki kitölti a mindennapjaimat és a gondolataimat, ilyen gesztusokat tesz, de még sincs köztünk semmivel több, mint egy barátság. Az ilyen helyzeteket sosem tudtam kezelni, így nem is beszéltem róla senkinek. Úgy voltam vele, hogy ezt a kis affért is megtartom magamnak, aztán lesz ahogy lesz. De jelen pillanatban a műsorra kell koncentrálnom, ha el akarok érni valamit.
Ahogy átfutott az agyamon az x-faktor, kezemet reflex szerűen csaptam a homlokomra.
-Basszus - szaladt ki a számon akaratlanul, mikor Olivér is csatlakozott hozzám a reggelinél.
-Baj van?
-A próba... mikor van egyáltalán próbám? Milyen nap van? - kérdezősködtem folyamatosan a mellettem ülőtől, akinek a tekintetéből azt tudtam kiszűrni, hogy habár jól vagyok, a fejemben teljes a zavar, de velem ellentétben ő ezt teljesen jól kezelte.
-Kedd van. 9-kor lett volna próbád, de mondtam Gabinak, hogy rosszul lettél, és áttettük délutánra. Szóval még van időd - olyan nyugodtan mondta, mintha a legtermészetesebb dolog lett volna mindaz, ami történt az elmúlt másfél napban. Hálás voltam neki, hogy ennyire törődik velem, és ezt egy mosollyal fejeztem ki neki, amit egy tőle megszokott sármos mosolyon kívűl egy kellemes érintéssel is viszonzott a combomon. Biztos voltam benne, hogy elpirultam, így gyorsan hajtottam le a fejem, és fogtam neki a reggelimnek.

Semmi hangom nem volt a próbán, így ma a koreografálással kezdtünk. Gabi aggódott, hogy megfáztam vagy ilyesmi, és szombatig nem lesz hangom, de megnyugtattam, hogy minden rendben lesz, bár még én magam sem hittem el, így nem vártam, hogy ő is ezt tegye. Fárasztó 2 óra után utamra engedett, és a lelkemre kötötte, hogy pihenjek. Én viszont csak egy valamire tudtam gondolni, és próba után rögtön a srác öltözője felé nyargaltam.
Egy kopogás után rögtön be is nyitottam, és már neki is kezdtem volna a mondandómnak, de elakadt a szavam, mikor bent nem csak a keresett személyt és társát találtam, hanem a többi 4 barátomat is. Boldogan köszöntöttek és mind hosszasan öleltek meg, és örvendeztek, hogy de jó végre nem hulla sápadtan látni. Olivér szokás szerint a telefonját nyomkodta, de mikor meglátott belépni, rögtön felpattant és puszit nyomott az arcomra, majd rám kacsintott.
-Khm... beszélhetnénk? - tértem végre a lényegre, amiért igazából jöttem, és láttam rajta, hogy tudja mit akarok mondani.
-Persze - vonta meg a vállát, mintha tök laza dologról lenne szó, én viszont továbbra is rajta tartottam szúrós tekintetem.
-Négy szem közt - nyitottam ki az ajtót, majd végre eleget téve a kérésemnek, kivánszorgott velem a Lurdy egyik csendes pontjába.

-Te teljesen hülye vagy?! - vágtam hozzá rögtön, amint kettesben maradtunk, ő pedig csak szemeit forgatta. -Mi a francot gondoltál? Egyáltalán hogy vehettél rá erre? - hangom egyre jobban felemeltem, annyira feldühített, hogy már az sem zavart, ha az egész épület visszhangzik.
-Figyelj, ne haragudj, oké? Tudom, hogy hülyeség volt, nem kellett volna. Látom, hogy össze vagy zavarodva, csak nehogy azt hidd, hogy rá kellett, hogy vegyelek! - magyarázkodott hadonászva, én pedig kezem a fejemhez kaptam, és csak egy "Mi van?" jött ki belőlem.
-Részeg voltál, oké? Nagyon részeg. Amint megláttad, már kértél, és nem tudtam megakadályozni.
-Nem tudtad megakadályozni? Ember, már azt sem kellett volna hagynod, hogy csontrészegre igyam magam! Te jó isten, azt hittem, normálisabb vagy - vetettem le magam egy közeli fotelre az aula hatalmas terében, a srác viszont továbbra is idegesen mászkált előttem.
-Emlékszel mindenre? - kérdezte már nyugodtabban, de szemében láttam a feszültséget, és a halvány reménysugarat megcsillanni, hátha nem emlékszem az estére.
-Nem mindenre. De emlékszem - tördelni kezdtem az ujjaim. Fogalmam sem volt, mit kéne tennem, vagy mondanom, csak azt tudtam, hogy ez az egész egy óriási nagy hülyeség volt. Ha valaki drogozik, az nem én vagyok, és ezzel világ életemben így voltam. -Szóval kérlek árulj el valamit - folytattam halkabban, és felnéztem a magas fiúra -Lefeküdtünk? - szemei kikerekedtek a kérdés hallatán, de mégsem tűnt meglepettnek. Ide-oda kezdett nézelődni, majd hozzám hasonlóan kezdte törögetni az ujját. -Tomi, ne szórakozz velem - álltam fel, és egyre idegesebb lettem. Amilyen sok minden rémlett aznapról, ugyanannyi dolog ki is maradt. Pánikba estem, mikor a srác továbbra sem válaszolt semmit.