17. fejezet

Tadaaa, itt a következő rész, a véleményeket még mindig várom nagyon sok szeretettel, szóval ha tetszik, ha nem, ne sajnáljatok rá 2 percet, hogy dobjatok egy mondatot.:) Kövi rész hamarosan:)
xo Kinguu


Előző részből:
-Tomi, ne szórakozz velem - álltam fel, és egyre idegesebb lettem. Amilyen sok minden rémlett aznapról, ugyanannyi dolog ki is maradt. Pánikba estem, mikor a srác továbbra sem válaszolt semmit.

-Hát, végülis nem feküdtünk le... csak majdnem - szólalt meg hosszas idegtépő várakoztatás után, nekem pedig hatalmas kő esett le a szívemről.

-Akkor mit csináltunk? Csak azért kérdezem, mert a ruháim konkrétan szanaszét hevertek a lakásban.
-Mondom, csak majdnem... alsóneműig mentünk - beszéde közben mindketten zavarba jöttünk, ami ebben a helyzetben nem volt meglepő. -Csak csókolóztunk, nyugi - próbálkozott, de korán sem nyugtatott meg. -De... elég zaklatott voltál - nézett rám, majd gyorsan a talajt kezdte pásztázni.
-Hogy érted? - léptem közelebb hozzá.
-Az első 2 feles után nem tudtál leállni, komolyan féltem, hogy mentőt kell hívni. Folyton egy srácról  és valami képről beszéltél, és egyszer sírva is fakadtál... aztán megláttad a cuccot, és totál elvesztetted az irányítást. De nem tudtam mit tenni, én is totál ki voltam - magyarázkodott, én pedig csak próbáltam felfogni amit mondd. Egy hatalmas sóhaj után szó nélkül hagytam ott a Fat Phoenix énekesét, és a ByTheWay felkeresésére indultam, ám ők előbb találtak meg engem. Mikor megfordultam, Olivér és Ya Ou kérdő tekintete nézett vissza rám a folyosó végéről. Valószínűleg mindent hallottak, de nem igazán érdekelt. Egy baklövés volt, amit beláttunk, és túlléptünk rajta. Csak reménykedtem, hogy ezt Olivér is látja.
Homlokom a tenyerembe temettem, fejem tűz forró volt, és a sírógörcs kerülgetett. Olyan volt, mintha a drog hatása még mindig tartana, és az elmémet zavarja össze újra és újra, amint megértek valamit. Ahogy a srácok felé közeledtem, egyre jobban kivettem a szőkeség arcából az érzelmeket. Aggódó és zavarodott volt, akárcsak én. Ya Ou komolyan bámult maga elé, ő inkább dühös volt Tomira és rám is, amit meg is értettem. Mikor odaértem hozzájuk, kezem a számra tapasztottam, ezzel visszafojtva az eszement zokogást, ami most vulkánként tört volna ki belőlem. Nem vágytam másra, csak hogy Olivér most megöleljen, de ehelyett ő is átváltott haragosba, és egy kis puffogás mellett elsétált mellettem, egyenesen Tomi felé. Ilyedten néztem a két srác után, nem is ok nélkül. Olivér hadonászni és üvöltözni kezdett vele, és még a múltkori bulit is felhozta, amikor Tomival féltékennyé akartam tenni Olit. Komolyan féltem, hogy verekedni kezd vele. Ahogy a szőke még egy utolsó "Gratulálok" mondatot hozzá vágott a másikhoz, már nem bírtam tartani a sírást, és könnyeim záporozni kezdtek, mire Ya Ou nyugtatás képpen átkarolt. Olivér felhevültem sétált vissza felénk, Tomi pedig csak állt, és megbánó tekintettel nézett utánunk. Oli határozott mozdulattal fogott meg a derekamnál, és húzott, hogy menjek vele, aminek nem tudtam ellenállni. Ya Ou vette a lapot, és visszavonult, Olivér pedig a saját öltözőjükbe száguldott, velem az oldalán.
Mikor beértünk, becsukta és be is zárta mögöttünk az ajtót, én pedig még mindig könnyezve huppantam le egy székre, és arcomat a tenyerembe temettem. A srác leguggolt elém, és kezeimet lágyan megfogva elvette az arcomtól, hogy kisírt szemeimbe nézhessen. Lassan törölgette arcomról gyorsan potyogó könnyeimet, de látva, hogy a helyzet reménytelen, csak magához húzott, én pedig arcomat a vállába fúrtam, összevizezve ezzel az inget, amit viselt. Sokáig ölelt, amitől végül teljesen megnyugodtam, és könnyeim visszavonulót fújtak. Olivér eltávolodott tőlem, majd hirtelen felkapott és felültetett az asztalra, ahol a haj és smink cuccok foglalták a helyet. Két lábam épp annyira nyitotta szét, hogy szorosan elém tudjon állni. Kezeit összefogta a hátam mögött, így a hasunk szinte összeért. Nyaka körül fontam össze karjaimat, ezzel közelebb tudva őt. Nem sokat habozott, amiért mélyen belül hálás voltam neki. Gyomromban ezernyi pillangó repdesett, mikor szenvedélyesen megcsókolt, és minden testrészét az enyéimhez nyomta. Keze vadul járt a combomon, csípőmön és a mellemen, de egyáltalán nem zavart, sőt, csak még több pillangót szült. Elveszítettem az időérzékem, így fogalmam sincs mennyi idő után tudtunk elszakadni egymástól, de csak pár másodpercre. Ajkai csábításának hamar engedtem, és újra megcsókolt, de már sokkal lassabban és érzékibben adtuk át egymásnak mindenünket. Legalábbis én mindent odaadtam neki. Úgy éreztem, az életemet is rábíznám.

Nem tudom, hogyan és mikor, de sikerült fél percig meglenni a másik csókja nélkül, ami bevallom, borzalmas fél perc volt. Ránéztem Olivér háta mögött az órára, ami fél 8-at mutatott. A próbámnak 6 órakor lett vége, és mindent egybevéve körülbelül 40 perce vagyunk bent Olivérrel.
-Menjünk? - kérdezte Oli, mikor látta, hogy megakadtak gondolataim az időn.
-Aha - válaszoltam egyszerűen, ő pedig még egyszer végigsimítva felsőtestemtől a combomig, leemelt az asztaltól, ezzel megnagyobbítva köztünk a magasság különbséget. Felnéztem rá, ő pedig gyönyörű szemeivel ajkaimat nézte, és hamar rá is tapasztotta még egyszer az övéit.
-Felmegyünk hozzád? Ott egyedül vagyunk - súgta hátulról a fülembe a srác, mikor már kifelé indultunk, és hogy egy pillanatra se engedjen el, egyik kezével hátulról ért a hasamhoz, másik kezét pedig a fenekemre csúsztatta. Csak bólogattam, és tovább élveztem a fiú hűs leheletét a tarkómon.