23. fejezet

Itt a várva-várt 23. rész, hát remélem tetszeni fog. Véleményeket várok.:)

xo

10 perc volt kezdésig, én pedig tiszta ideg voltam. A hajam, sminkem és ruhám tökéletes volt, hisz barátnőm állította össze, így amiatt izgultam, hogy ne felejtsem el a szöveget. És hogy lehetőleg ne bőgjem el magam a produkcióm közben a fél ország előtt, élő adásban. A feszültség szikrákat szórt a versenyzők között a backstage-ben. Senki sem szólt senkihez, mindenki a közös vagy egyéni produkcióját gyakorolta el még egyszer. Eddig minden szerencsétlen találkozást elkerültem, így viszonylag nyugodtan járkáltam hátul. Csak adás kezdete előtt 1 perccel pillantottam meg, teljes harci díszben a csapata társaságában. Ya Ou rögtön észrevette, hogy őket nézem, és egy bíztató 1000 wattos mosolyt küldött felém, ami kicsit feltöltött.

Ismét kinyílt előttünk a hatalmas ajtó, és elindult a közös produkció zenéje.

*

Minden a lehető legsimábban ment, amíg sorra nem kerültem. Felálltam a fél méter magas üveg emelvényre a színpadon, ami a produkciómhoz tartozott, majd énekelni kezdtem a Roses sorait. Másfél percig küzdöttem, aztán nem bírtam tovább, és a szám utolsó sorait remegő hangon, végül pedig bőgve fejeztem be. Akkor viszont cseppet sem érdekelt, vártam a zsűri véleményét. Gabi természetesen sírt, Geszti szemeivel fűrkészett és kereste a szavakat, míg Szikora Robi csak mosolygott, Alföldi arca pedig nem sugárzott túl sok érzelmet. Kis idő után végre megszólaltak, és csupa dicsérő szót hallottam a szájukból, ami nagyon jól esett. Mindannyiukat elkápráztatta az előadásom, és persze azt sem hagyták szó nélkül, hogy bizony mind a 2 és fél perc alatt látszott, hogy ez a dal most tényleg a szívemből szólt. Mondandójuk végén képtelen voltam megszólalni, csak intettem egyet a kamerába, majd kisétáltam a színfalak mögé, ahol Lau ugrott a nyakamba.

-Csodálatos voltál. Minden oké lesz, rendben? - súgta a fülembe, én pedig hálás voltam, hogy barátnőm mellettem van. Megigazította enyhén elfolyt sminkem, majd leültem az öltözőmbe, várva a műsor végét.

Halk kopogás után lassan nyílt az ajtó, és Bence lépett be rajta.

-Gyere, nemsokára döntés - nézett be az ajtón, én pedig gyorsan megtöröltem nedves arcom, és bólogattam.

-Mindjárt megyek - próbáltam meggyőzően stabilnak mutatni magam, de nem igazán ment. Mondatom végén elcsuklott a hangom, és nem bírtam tovább beszélni. Bence becsukta maga mögött az ajtót, majd szó nélkül szelte át közöttünk a távolságot, és ölelt át. Rettenetesen jól esett, és legszívesebben órákig ott álltam volna vele, de fél perc után újabb személy lépett be, méghozzá Lau, hogy ideje jönni, mert 2 perc és adás. Bence kézen fogott, és 3-an indultunk el a backstage felé. Odaérve rögtön megpillantottam Őt, ezúttal egy számomra ismeretlen lánnyal enyelegni. Ha jó láttam, valami RTL-es volt, de nem voltam benne biztos.

Bence még utoljára bíztatásul megszorította a kezem, elengedte, és csapata felé indult. Olivér arcára a lány egy hosszú puszit nyomott, mielőtt eltűnt a színfalak mögött, a srác pedig szokásos laza stílusával nézett még utána egy darabig, majd kifejezéstelen arccal fordult a többiekhez. Lepacsizott Bencével, akivel utána pár szót váltottak diszkréten, aminek hatására Olivér felém kapta a tekintetét. Egy ideig nézett, majd alig láthatóan legyintett a kezével, még egy utolsó szót súgott Bennynek, majd pár métert odébb állt. A jelenet még milliószor lejátszódott a fejemben, akkor is, mikor már a színpadon álltunk, és Lilu az én nevemet ordította a mikrofonba. Olivért kivéve mindenki vagy átölelt, vagy lepacsiztunk, és kisétáltam a színfalak mögé, és lerogytam egy székre, várva a többi továbbjutóra. Valahogy nem izgatott fel különösebben a gondolat, hogy ismét továbbjutottam, csak szimplán örültem neki, mert valahogy számítottam rá. Mikor a ByTheWay követett a színfalak mögé, annál inkább érdekelni kezdett a dolog, és rögtön Bence nyakába ugrottam, amint megláttam őket. Édesen nevetett a gesztusomon, majd Sziki és Ya Ou is megölelt, végül pedig a szőkeség is közeledni kezdett, de határozott arckifejezéssel jeleztem, hogy nem szükséges közelebb jönnie. Gyorsan vette az adást, és állt is tovább, ami annak ellenére, hogy én kényszerítettem ebbe a helyzetbe, hihetetlenül rosszul esett.

*

Ezúttal az MDC távozott a versenyből, ami sokakat megrendített, hiszen mindenkihez közel álltak, hozzám is. Egy hatalmas bulival köszöntek el egymástól a show hímnemű versenyzői, valószínűleg jó adag alkohol társaságában, ugyanis hajnali 1 órakor különös üzeneteket kaptam.

"Tudm elcsesztem de szertlek kerlek ne tolj el magdtol" Olvastam az első, meglehetősen hibásan írt üzenetet, amit természetesen Olivér telefonjáról küldtek. Nem reagálva rá csak tovább tekertem egy újabb üzenethez, amit már többször el kellett olvasnom, hogy rájöjjek az értelmére: "Vic veld akarok leni merr te isvelem tudom sak ne tedd ezt"

Kicsit kiakadtam, szóval inkább hosszan lenyomtam a lezárás gombot a telefonomon, ami erre kikapcsolt, majd elrejtettem a párnám alá, mintha ezzel a problémáim se lennének már. Fájt, amit tőle kaptam az elmúlt napokban, főleg, hogy mindig mással láttam flörtölni. Fájt, hogy ott volt előttem, de tudtam, hogy most már sosem lehet az enyém, és nem is volt soha. Csak játszadozott velem, de igazi érzelmekre ki tudja lesz e képes valaha bárki iránt. Irántam nem, és ez a gondolat kínzott a legjobban. Elhatároztam, hogy túllépek, bármi áron. Rettenetesen nehéz, de amíg én sírva nézem végig, ahogy újabb és újabb lányokat szed fel, addig ő a tudta nélkül tapos rám újra, és elégedett önmagával minden egyes akciója után, mikor sikerül elcsábítania valakit, akit aztán ugyan úgy eldob, mint egy rongyot. Nem akartam többé rongy lenni, habár nem éreztem magam másnak jelen pillanatban, csak egy széttépett, régi ruhadarabnak, ami már nem kellett neki. Neki ez csak egy játék volt, én pedig naiv, és érzelmeket kevertem abba, amibe nem lett volna szabad.

Volt egy ötletem, ami még mindig egy kicsit Róla szólt, de egy kicsit arról is, hogy boldog legyek valaki mással. Ám a tervemben volt egy óriási bökkenő, még pedig az illető barátnője, akit nem olyan lánynak ismertem meg, mint aki eltántorodik bármitől is. De muszáj volt tennem valamit, hogy többé ne Olivér töltse ki a mindennapjaim szenvedését. De lehet,hogy egy kicsit féltékennyé akartam tenni...