24. fejezet

Sajnálom, hogy ennyit kellett ismét várni, de meghoztam a 24. részt.:) Kicsit rövid lett, de remélem azért tetszeni fog, pipákat, véleményeket továbbra is várok.:)
Kinguu

Magányosan pakolgattam be pár cuccot a táskámba, és raktam egy kis rendet a lakásba. Újabb élő show előtti hét kezdődött, de ezúttal egy kis pihenővel, így egy kis vásárlást terveztem magamnak a napra. Lau nem ért rá, mást pedig nem igazán szerettem volna hívni, így egyedül vágtam neki az útnak. Egy kényelmes őszi cuccot vettem fel, ami egy világos farmerből, zöld kötött pulcsimból és egy fehér converseből állt, majd kevés smink feldobása után vettem célba az Aréna Plázát. Nem sokáig jutottam, ugyanis amint kiléptem az ajtón, és bezártam azt, menetiránynak fordulva beleütköztem valakibe. Ez még nem is lett volna gáz, de igazán ideges akkor lettem, mikor megpillantottam, kinek is mentem neki. Próbáltam kikerülni az illetőt, de minden irányból állta az utam, és megbánó tekintettel nézett rám. Nagyon sóhajtottam, és próbáltam viszonylag higgadtad hozzászólni.
-Mit akarsz? - tettem keresztbe a kezem sértődést színlelve, habár nem is kellett annyira megjátszanom magam. Rettentő dühös voltam rá, és nem értettem, mit keresett itt az ajtóm előtt.
-Szerinted? - lépett közelebb, és csúsztatta a kezét lassan a derekamra. Hirtelen nem is tudtam mire vélni mozdulatait. Legszívesebben engedtem volna neki, de összekapargattam a maradék büszkeségemet és határozottan szedtem le magamról hatalmas kezeit.
-Most ezt komolyan gondoltad? - emeltem fel kicsit a hangom. Nem gondolhatta komolyan, hogy ezek után még ide jön, és úgy tesz, mintha semmi sem történt volna.
-Mire gondolsz? - tettette a hülyét, amivel csak még jobban felhúzott. Hiába hiányzott már ennyire, ha ilyen idiótaként viselkedik, nem tudtam vele jófej lenni.
-Komolyan azt hiszed, hogy bármit megtehetsz? Hogy minden lányt kedvedre ugráltathatsz? Mert velem nem fogod ezt csinálni - a mondandóm végére ismét könnyek gyűltek a szemembe, de óriásit nyeltem, hogy visszatartsam őket. Ám a sós folyadék akaratom ellenére kicsordult, de nem mertem pislogni, nehogy még több kiszökjön. Olivér egy lépést közelebb jött, és halkan felnevetett.
-Miért hazudsz magadnak? - törölte le a könnycseppet az arcomról, én pedig nem bírtam megszólalni. Igaza volt, de idegesített, hogy ekkora tapló. Pontosan tudja, hogy nem lehet neki ellenállni, és eddig azt hittem, egy normális srác, de ugyan olyan mint a többi, és kihasználja a jó hírét, na meg a kinézetét.
-Elegem van belőled - szűrtem ki nehézkesen a szavakat a számon. Furcsán nézett rám, így folytattam. -Most az egyszer légy őszinte. Aztán zárjuk le - szívverésem üteme emelkedett, és türelmetlenül vártam a válaszára.
-Nem volt jó érzés, ahogy tegnap nem hagytad, hogy megöleljelek - nem éppen ilyen válaszra számítottam, de ez is valami. Belül örültem, hogy sikerült valamiféle érzelmet kiváltanom belőle. De ugyanakkor még idegesebbé tett, és nem bírtam tovább magamban tartani a gondolataimat.

-Tényleg? Nem volt jó érzés? És szerinted nekem jó érzés volt valaki mással látni? Ja, várj! Nem is egy valakivel - üvöltöttem szinte a fejébe, mire lefagyott, és láttam rajta, hogy tudja, hogy igazam van. Mégsem éreztem a megbánást, sem semmi mást a levegőben. Ismét csak reakcióra vártam.

-Tudom - adott egyszerű választ, ami megint kiakasztott. Hogy tudja ilyen lazán kezelni ezt az egészet?
-Jó tudod mit felejtsd el - húzódtam el tőle, és kerültem ki egy gyors mozdulattal, de hamar elkapta a karom, és visszarántott magához, egészen közel. Mélyen néztünk egymás szemeibe, amitől gombóc keletkezett a torkomban, és ismét lenyeltem a könnyeim.
-Miért volt rossz? - kérdezte, én viszont nem értettem, és kérdőn néztem rá. -Mással látni. Miért volt rossz mással látni? - agyamban ezer meg ezer gondolat ment át hirtelen, és nem tudtam mit feleljek. Egyetlen szó járt a fejembe, amit többször is meggondoltam, hogy vajon biztos hallania kell-e. Úgy voltam vele, hogy csak egyszer kell kimondanom, aztán túl leszek rajta. Mély levegőt vettem, és minden bátorságom magamba szívtam arra az egy másodpercre. -Mert szeretlek - talán kicsit hangosabban mondtam ki, mint ahogy szerettem volna, de mintha egy szikla omlott volna le a szívemről. Nagyon megkönnyebbültem, de a fiú tekintetéből nem tudtam kivenni semmi reakciót. Mielőtt bármit is tehettem volna, hogy kilépjek az egy 10-es skálán 20-ra értékelt kínos helyzetből, Olivér erőteljesen tolt a falnak, és annak két kezével támaszkodva alig pár milliméter helyet hagyott köztünk. Mutatóujjával végigsimított állkapcsom vonalán, és ezzel elérte, hogy még jobban kívánjam őt, mint eddig. Halvány csókokkal lepte el az előbb említett területet, miközben kezével finoman tartotta az állam, majd a megfelelő helyre érve ajkai már az én ajkaimon voltak. Finom csókot váltottunk, ami olyan érzés volt, mintha 2 hét után végre vízhez jutottam volna. Irtózatosan hiányzott már ez, de fogalmam sem volt, hogy mi lesz ezután, de nem érdekelt. Nem akartam ezzel foglalkozni. Élveztem, hogy végre egy kis életet lehel belém, és belül abban bíztam, hogy ezután nem szívja el megint valami hülyeséggel, hogy összetörjek, mint egy üveg pohár. Most már pontosan tudja, mit jelent nekem egy csókja. Annyira még ő sem lehet kegyetlen, hogy szerelmi vallomásom után ismét magamra hagyjon.
Eközben egyre hevesebben csókolt, én pedig frissen mosott dús, szőke hajába túrtam, ugyanúgy, mint régen. Ilyenkor érzem, hogy van miért élnem.