26. fejezet

Ismét, sokadszorra kérek elnézést a várakoztatásért. Szeretném hamarabb hozni a részeket, de ahhoz, hogy ne csapjam össze, és elnyerje a tetszéseteket, amit írok, több idő kell mostanában. Nem jön úgy az ihlet, és millió más dolog leköt, és semmi kedvem az íráshoz. De rávettem magam, és hoztam nektek egy részt, remélem nem lett olyan rossz.:) A következő részre lehet ismét várni kell majd egy kicsit, mert valószínűleg itthon sem leszek következő héten, és továbbra sincs ötletem, hogy mi legyen a folytatás. Remélem megértitek, jó szórakozást ehhez a részhez is, ne feledjétek itt hagyni a véleményeteket.:)
xo Kinguu

Épp időben értem a Lurdyba, hogy megkezdjük Gabival a hét első próbáját. Még volt 5 szabad percem, így vettem magamnak egy croassont reggeli gyanánt, amire otthon nem volt időm. A büfében kellemes meglepetés ért, mikor a szőke fiú meglátott, elém lépett, és egy hosszú csókkal köszöntött. Az illata még mindig csábító volt, a kedvenc parfümjét éreztem rajta. A csók után a szemembe nézett, édesen elmosolyodott, majd hamar távozott is, hisz neki is próbái kezdődtek. Az idilli pillanatok után egész nap mosolyogtam, nem tudtam tenni ellene. Olivér még mindig ezt hozta ki belőlem, bár titkon bennem volt az a bizonytalanság, hogy félreléphet újra, ha már egyszer megtette. Vagy kétszer. Mindegy is.

Gabival nehezen jutottunk dűlőre, hogy melyik számot is énekeljem szombaton. Végül egy Burlesque számra esett a választásunk, Christina Aguilerától. A gyakorlás könnyen és gördülékenyen ment, és miután szabadultam, még rengeteg időm volt a napból. Legszívesebben Olivért tárcsáztam volna, de nem akartam, hogy nyomulásnak tűnjön, így gyorsan vissza is csúsztattam a telefont a táskám mélyére, és a Corvin felé vettem az irányt. Lassan sétáltam hazafelé, hátha időközben kapok egy üzenet vagy bármit a szőkétől. De nem jött. Kissé csalódottan, mégis elégedetten sétáltam fel a megfelelő emeltre, hiszen tudtam, hogy Olivértől nem szabad többet várnom, és teret kell hagynom neki.
Ám mikor befordultam a lakásomhoz vezető folyosóra, nem bírtam visszatartani a mosolygást, ugyanis ott várt rám. Odasétáltam hozzá, és rögtön szorosan magához ölelt, ami a legjobb érzés volt a világon. Miután elengedett, felém nyújtott valamit.
-Ezt elhagytad - a bérlet és személyi tartóm volt nála, benne minden fontos kártyámmal és igazolványommal.
-Úristen! Köszönöm. Észre sem vettem - egy pillanatra elszörnyülködtem magamon, hogy egészen hazáig nem vettem észre, hogy eltűnt körülbelül az életem, de mint mindig, Olivér megmenti a helyzetet.
-Nem is jár érte semmi? - nézett rám kiskutyaszemekkel a megtaláló, és még mielőtt reagálni tudtam volna, lassan és hosszan megcsókolt. Jó ideig csak álltunk az ajtó előtt, egymás ajkaira tapadva, és csak néha éreztem kicsit erősebb fogást a derekamon, majd puha ujjak simítását a hajamban. Halk krákogás zavarta meg filmbe illő pillanatainkat. Bence volt az. Olivér a zavaró személy felbukkanásakor sem engedett el, csak lassan felnézett csókunkból a fejem felett az illetőre.
-Én csak őő... gondoltam lóghatnánk együtt vagy mi. De akkor nem zavarok, látom dolgotok van - kezdett habogni Bence, mire Olivér adott egy érzéki csókot az arcomra, de láttam Bencén, hogy valami nagyon nem tetszik neki. Imádtam volna Olivérrel tölteni az egész napot, de nem bírtam volna hagyni csak így elmenni az árva fiút.
-Lógjunk 3-an. Menjünk együnk valamit, éhen halok - csaptam fel az ötletet, és Bennyn valamiféle megkönnyebbülést láttam. Olivér közel hajolt, és alig hallhatóan súgott valamit a fülembe.
-Reméltem, hogy főzhetek neked valami finomat, aztán ketten elütjük az időt - a mondat végén újabb puszit adott az arcomra, de a helyzet egyre kínosabbá vált, így kiváltam még mindig szoros öleléséből és mélyen a szemébe néztem.
-Bepótoljuk, megígérem - majd Bence elé álltam. -Indulhatunk?
-Felőlem - vont vállat a barátomnál is magasabb fiú, majd a másik kézen fogott, és hárman elindultunk a közeli plázába. A hasam már hangokkal jelezte ürességét, így rögtön a KFC felé vettük az irányt, ami még mindig a kedvencem volt. Nem értünk be az ajtón sem, mikor két rajongó lány sikitozva futott felénk. Az egyikük már kapta is elő az iPhone-ját, hogy Bencével selfiezzen, míg a másik Olivér nyakába ugrott és hosszú másodpercekig el sem engedte. Mindketten aláiratták a ByTheWay feliratú pólójukat, majd az egyikük tőlem is kért egy közös képet. Örömmel teljesítettem a kérését, habár a másik előző akciója Olivérrel nagyon nem tetszett, de nagyot nyeltem, és eltemettem magamban a féltékenykedést.

*

Kellemesen eltöltött 2 óra múlva Bence, Olivér és én tele hassal indultunk vissza  a lakásokhoz, most már jóval gyorsabb tempóban, hogy a Corvin előtt várakozó tinilányok minél kevesebbjére hívjuk fel a figyelmet. Bence bírja ezt a rajongás dolgot a legkevésbé, így mikor már messziről futottak felénk, Bence odaintett nekik, és szó szerint befutott az épületbe. Olivér és én még a bejárat közvetlen közelében sem jártunk, és kénytelenek voltunk mind aláírni egy csomó lapot, amit vagy 10-15 lány nyújtogatott oda nekünk sorba. Csodálkoztam, hogy eddig egyik sem kérdezte meg, hogy együtt vagyunk-e, de örültem, hogy tapintatos rajongóink vannak. Mikor arrébb vonultak a lányok, végre beléphettünk a csöndes házba, és megint ketten voltunk a szőkeségemmel.
-Kettesben akartam ma lenni veled, de úgy tűnik ehhez nem szabad elhagynunk a lakást - szólalt meg Olivér, miközben a liftre várakoztunk. Hátranéztem, és az üvegajtón keresztül még mindig láttam pár leskelődőt, akik a telefonjukat nyomkodták.
-Hozzá kell szoknunk - válaszoltam, mire Olivér csak magához húzott, és megcsókolt. Egymásba feledkeztünk, így csak a lift hangjára váltunk el egymástól.
Hozzám mentünk, mivel ott végre kettesben lehettünk Olivérrel. Amíg ő innivalót keresett, addig én felnyitottam a laptopomat és meglestem a Facebook-om, ami hemzsegett az értesítőktől és üzenektől. Az értesítésekre kattintva a legtöbb azt jelezte, hogy megjelöltek képeken pár perccel ezelőtt. Rámentem az egyikre, és nem hittem a szememnek. Egy lány lefotózott minket Olivérrel a lépcsőházban, amikor csókolóztunk. A felirat "Oli és Vic ma a corvinon. eléggé úgy tűnik hogy kavarnak" A kommenteket is olvasgatni kezdtem, amig nagyjából a következők voltak:
"Juj akkor most járnak? A plázában is együtt voltak ma. Már sokan látták őket együtt. De Olinak nem barátnője van?"
Kicsit ideges lettem, és mielőtt bármit tettem volna, jobbnak láttam, ha Olivér is megnézni a dolgokat az ő profilján. Nála kétszer annyi jelölés és üzenet volt, mind az új barátnőjéről, az az rólam szólt. Láttam a fiún, hogy kicsit ideges lett, így a rengeteg üzenet és komment helyett egy egyszerű kiirással reagált, hogy nagyon örülne, ha meghagynák a magánéletét neki, és engem és őt se zaklassák ilyen kérésekkel, különben nem fog visszajelölni és válaszolni senkinek. Ezután nem sokkal már a bocsánatkérő és megértő üzenetek hadával árasztották el. Mindkettőnknek elege lett, így lecsuktam a gépemet, Olivér pedig kikapcsolta a telefonját.
-Ne foglalkozz velük - szavai után rögtön megcsókolt újra, majd ledöntött a kanapéra...