19. fejezet

És meg is hoztam nektek az új részt. Lehet egy kicsit mostantól szomorkásabb lesz a blog hangulata, de sajnálom, úgy írok, amilyen kedvem van éppen, és lesz pár fordulat a történetben.:) Mostantól pedig sokkal több képet, animációt hozok nektek a részekbe! Véleményezzetek, pipáljatok, kommenteljetek, kíváncsi vagyok a véleményetekre, hisz 'azokból élek'.:) Kérlek Titeket, ne csak annyit írjatok, hogy szuper és következőt, fejtsétek ki a mondandótokat nyugodtan. Köv. rész hamarosan.
xo Kinguu




Hangos csattanás hallatszott, és gyors léptek a konyha felől, miután Sziki becsukta maga mögött az ajtót, és Olivérrel ketten maradtunk a lakásban. Mosogatást színlelve várta, hogy eljöjjön ez a pillanat. Villámgyorsan telepedett rám a kanapén és kezdte falni ajkaim az övével. Erre várt, mióta a többiek betoppantak. Én sem kívántam őt kevésbé, így boldogan viszonoztam vad csókját. Mikor szó szerint letépte rólam a blúzom, és ő is félmeztelen volt, felkapott és a hálószoba irányába sietett velem a karjaiban. Amilyen heves volt az elején, most olyan finoman fektetett az ágyra, és került felém, lassú csókokkal záporozva. Éreztem, hogy pulzusom egyre magasabb, és fejemet elárasztja a rózsaszín köd, amitől semmit sem látok. Teljesen kikapcsoltam, és csak élveztem, amire hetek óta vártam...

*

Mikor szememet kinyitva az édesen szunyókáló fiút pillantottam meg, és szoros ölelését érzékeltem magamon, hivatalosan is a legszebb reggelnek tituláltam a szerdait. Fejem meztelen mellkasán pihent, karjaimmal pedig amennyire tudtam közrefogtam keskeny csípőjét. Hatalmas sóhaj hagyta el a testemet a múlt éjszaka emlékei hatására, és akárhányszor csak arra gondoltam, újra átjárta mindenemet az érintése, csókjai és a szenvedély, ami áradt belőle.
A pozíciómból nem engedve vártam, hogy felébredjen. Elmerülhettem csodálásában, ugyanis halkan
köszörülte meg a torkát, és arra lettem figyelmes, hogy ő is engem néz. Elmosolyodott, mikor csípőjéről felnéztem az arcára, és puszit nyomott a homlokomra, ami még mindig tűzforró volt az emlékektől. Ismerős érzés nyilalt belém, mikor hirtelen ötlettől vezérelve a gondolataimat babonázó fiú felém hajolt és hosszasan megcsókolt, miközben a takaró alá nyúlva meztelen testem érintette. Puha kezeivel végigsimított, amitől újra és újra rázott a hideg. Csókunk közben hajával játszadoztam, amitől halk nyögések hagyták el a száját. Nehézkesen szakadtunk el egymástól, majd egy utolsó puszit nyomva a számra, de testem nem elengedve feküdt vissza mellém. Szomorúan tudatosult mindkettőnkben, hogy el kell indulnunk, ha nem akarunk elkésni a próbáinkról. A fürdőszobát hamar befoglaltam, és még volt időm egy szolid sminket is feldobni magamra. Olivértől persze megkaptam, hogy totál felesleges, és minek egy lányra ennyi smink, de nem vártam, hogy megértse egy lány gondolkodását. Felkaptam egy csinos de laza cuccot, és már indulhattunk is.

Pont időben toppantunk be a hatalmas épületbe, ahol a próbák zajlottak, és rengeteg szempár meredt ránk, mikor Olivér teljesen hozzám simulva lépdelt mellettem, miközben zavaromat próbáltam leplezni minden jelenlévő előtt. Belül nagyon örültem, mikor végre egy kihalt folyosóra kanyarodtunk és már láttam a próbaterem ajtaját, de Olivér még visszatartott, mielőtt beronthattam volna.
-Csak egy utolsót - nézett rám kiskutyaszemekkel, majd ismét megcsókolt, és arcomat a kezei közé vette én pedig derekánál magamhoz húztam a fiút. A kilincs lenyomódásának hangos zajára rebbentünk szét, és Gabit pillantottam meg az ajtóban, aki felhúzott szemöldökkel vizslatott végig. Mire megint magam elé néztem, Olivér már a távolba sietett a csapatához, így végre mindketten nekiláthattunk a próbának.

*

-Kérsz valamit inni? - kínáltam meg barátnőmet, és válaszát nem megvárva már vettem is elő egy doboz almalevet és két poharat.
-Inkább mesélj már - pattogott Lau, és ledobta magát a sokat látott kanapéra.
-Mire vagy kíváncsi? - tettettem, mintha nem érteném miről beszél, persze világos volt, hogy feltűnt neki, ami Olivér és köztem van.
-Ez a srác valami hihetetlen. Jól hallottam mi történt tegnap? Ez  a srác elképesztő - hüledezett a lány, és nagyot kortyolt az italába.
-Mit hallottál? - néztem kérdőn barátnőmre, aki lelkesedéséből továbbra sem engedett.
-Hát hogy mikor átjöttek a többiek, Olivér félmeztelenül nyitott ajtót - húzogatni kezdte a szemöldökét, amitől elnevettem magam, majd folytatta -Mesélj csak, mi történt utána? - letette maga elé a poharát, és kezeivel állát megtámasztva várta a sztorit, én meg valószínűleg rákvörös lettem, mikor a srácok távozása utáni órákra gondoltam. -Jézusom, te totál szerelmes vagy! - szinte kiabálva mondta ki, amitől csak gyorsan szájára tapasztottam a kezem, mintha bárki meghallotta volna, pedig tudtam, hogy ez lehetetlen.
-Lau, kérlek... fogalmam sincs, hogy mi ez, oké? Csak azt tudom, hogy amióta megláttam, azt érzem, hogy muszáj közelebb kerülnöm hozzá. Nem egyszer kerültünk furcsa helyzetekbe, és mikor végre megcsókolt én... - könnyek szöktek a szemembe, ugyanis eszembe jutott az a bizonyos kép, a rajongó, aki puszilgatta Olit, és az is, mikor Benny legutóbb nem akart elmondani valamit a lépcsőházban. -Miután előszőr megcsókolt, másra sem vágytam, csak hogy újra megtegye, érted? És megtette, megtettük... - próbáltam folytatni, de erős bizsergést éreztem a gyomromban, és a sirógörcs kerülgetett, nem tudom, miért.
-Vic... szereted. - mondata furcsán hatott rám, és megráztam a fejem. Nem tudtam, mit mondjak, vagy mit tegyek most. Egy részem boldog volt, hogy itt van a barátnőm, akinek kiönthetem a szívem, és aki mindig belém lát, viszont egy részem csak Olivéren kattogott. Rám tört a hiánya.
-Mondd el neki - szavai mintha ólmot öntöttek volna rám. Képtelen lennék elmondani neki, hogy mit érzek.
Örülök, ha egy normális mondat kijön a számon, ha a közelemben van. Ismét megráztam a fejem. -Vic, muszáj elmondanod neki, mert ha ő is így érez, nem fog előszőr lépni. Viszont ha te sem, azt hiszi, csak játszol vele, és tovább fog lépni. Azt pedig gondolom nem akarod.. - már ő sem tudott mit mondani, pedig ha valaki, Lau jó tanácsokkal záporozza az embert, ha problémája van. -Csak... mondd el neki. Amint lehetőséged lesz rá. - alig láthatóan bólogattam, pedig fogalmam sem volt, hogy fogjak hozzá ehhez az egészhez.
Lau éjfél körül hazament, én pedig hamar aludni tértem az ágyamba, amin az ágynemű még mindig összegyűrve és rendetlenül hevert. Az illata még mindig ott volt, és mint egy kisgyerek az első plüssjátékát, úgy öleltem magamhoz a párnát, amin feküdt, és amiből puha bőrének aromája áradt.