18. fejezet

Meghoztam a következő részt. Nagyon örülök a pipáknak, és kommenteknek, amiket az előző részhez kaptam, várom most is őket, nagyon sokat jelent a szavatok.:)
xo Kinguu



Borzalmasan nehéz volt megállni, hogy ne érjek valamilyen módon hozzá minden percben, mikor mellettem volt. De a liftben mások is voltak, jelenetet pedig nem akartam rendezni. A felvonó lassú mozgása az idegeimen táncolt, és mikor végre elértük a 4. emeletet, szinte kisuhantam a liftajtón, és már a kulcsomat keresgéltem a táskám alján. Csak álltam az ajtóm előtt, és egyre kapkodósabban kutattam és már szinte a nyakamig benne voltam a táskámban, de a kulcs sehol sem volt. A velem nehézkesen lépést tartó srác lassan lépett mögém, és kezét hasamtól lefelé végighúzva, benyúlt a nadrágzsebembe és kihúzta belőle a keresett tárgyat. Halkan felnevettem a saját hülyeségemen, hogy itt van a közelemben, és már azt is elfelejtem, hová tettem a kulcsom. Megfordultam, Olivér pedig közelebb volt hozzám, mint gondoltam. Arcomhoz közelített, miközben hátam mögött a kulcslyukat keresgélte, és hamarosan meg is találta, majd elfordította a megfelelő irányba. A zár éppen fenékmagasságban volt, amit a fiú ki is használt, így mikor sikerült kinyitni az ajtót, belökte azt, majd kezét a kilincsről elvéve fenekemre helyezte, és ezzel egyidőben éreztem ajkait az enyémen. Ahogy a levegő forrt körülöttünk, úgy feledkeztünk egymásba, és lassan haladtunk befelé a lakásba. A táskámat már az előszobában ledobtam valamerre, így mindkét kezem szabaddá vált, és dús, szőke hajába túrtam, aminek hatására nyögött egyet. Lassú, de határozott mozdulatokkal húzta ki pólóm alsó szegélyét a nadrág fogságából, és az alá nyúlva csupasz bőrömet érintette, amitől kirázott a hideg, és a bizsergés a gyomromban intenzívebb volt, mint eddig bármikor. Erre reagálva én is pólója aljához nyúltam, és felfelé kezdtem húzni, de nem várva meg tevékenykedésem, egy pillanatra elszakadt tőlem, lekapta magáról a felsőt, majd villámgyorsan tért vissza csókcsatánkba. Felsőtestének látványa adrenalinként hatott. Egyre hevesebben csókolt, és közelítettünk a hálószoba felé.
Az ágyra döntött és végleg lehúzta rólam a felsőmet. Nyakamra záporozta tovább a csókokat, miközben nadrágom gombjával bíbelődött, én meg az övével. Végül sikert értünk el, de ezzel el is felejtkezett a nadrágról, és nyakamtól lefelé, melleim között és hasamat puszilgatta, ami hihetetlenül jól esett. Ám nem bírtam sokáig, és alá csúszva csókoltam meg újra. Hátam alá nyúlt mindkét kezével, és hosszú karjaival teljesen át tudott ölelni, így még közelebb húzott magához, szinte megemelt az ágyról. Hosszan csókolóztunk így. Egyre több boldogsághormon szabadult fel bennem az érzéstől, amiket már nem is tudtam mire vélni. Amit akkor éreztem, szebb volt mindennél, és boldogabb voltam, mint valaha. Nem volt bennem semmi kétely, feszültség, vagy szorongás. Ott voltam vele, és ez bőven elég volt, hogy minden bajt elfelejtsek, legalább egy kis időre.
Ennek a kis időnek vége is lett, mikor 10 perce tartó csókváltásunkat a csengő idegesítő hangja zavarta meg. Késve reagáltunk, és csak jó pár másodpercre rá engedett el, és szállt le rólam, és indult ajtót nyitni. Bárki is volt, már akkor roppant dühös voltam rá, de ez sem zavart sokáig. Csak visszagondoltam az iménti percekre, és elmosolyodtam.

Pár perc múlva hangos nevetés hallatszott kintről, ismerős nevetések. Pontosan tudtam, kik jöttek, és azt is, hogy pontosan levették mi történt (volna) itt, mivel Olivér félmeztelenül üdvözölte őket. Felöltöztem, megigazítottam összeborzolt hajamat, és kimentem, hogy csatlakozzak.

Két puszival üdvözöltem minden jelenlévőt, Ya Ou pedig egy huncut mosolyt és kacsintást küldött felém, én meg egy hülye szót formálva ajkaimmal, ölbe tett kézzel forgattam a szemeimet.
-Benny, mi van veled? Nem szoktál ilyen csöndben lenni - böktem meg a mellettem csendben üldögélő fiút, aki kezében tartott narancslével teli poharára bambult, és mikor hozzá szóltam, lassan nézett rám és vonta meg a vállát.
-Csak fáradt, sokat próbáltunk ma - szólalt meg a Bennynél jóval élénkebb Sziki, és töltött még magának narancslevet.
-Srácok én éhes vagyok - törte meg a kis időre beállt csendet Olivér, aki ezúttal kicsit távolabb ült tőlem, mint szokott. Mindenki helyeselt, csak Bence ült tovább unott fejjel, és közölte, hogy neki tök mindegy mikor és mit eszünk. Kipattant a fejemből egy finom és egyszerű ötlet, és a konyhába vettem az irányt, ahová természetesen Olivér is rögvest követett. Hátulról ölelt át, miközben a hűtőt méregettem, de percek múlva sem termett benne több hozzávaló, mint eddig.
-Mit csinálsz? - kérdeztem a fiútól, mikor látványosan kezdett puszilgatni teljesen közel magához húzva, de nem reagálva csak állát a vállamra helyezve vizslatta az előttem lévő hideget árasztó tárgyat.
-Akarlak. Most - szólalt meg ismét halkan, tagolva a szavakat. Mélyen szívtam be az illatát. Rettentő nehéz volt neki ellenállni.
-A többiek előtt? Biztos vagy benne? - fordultam vele szembe, és gyönyörűen csillogó szemeibe néztem, amiben hamar elveszek, ha nem hallok hangos krákogást Olivér háta mögül. Ő nem zavartatva magát egy lépést sem tántorított előlem, csak fejét fordította a hang irányába, ahol Bence állt.
-Akkor mi lesz azzal a vacsival?