22. fejezet

Meghoztam nektek a 22. részt, sajnálom, hogy most kicsit többet kellett várni rá, de szinte alig voltam itthon, és az utolsó egy hónapban tanulásilag is bele kell húznom. Nagyon szépen köszönöm a 14 rendszeres olvasót, és a majdnem 13 ezer oldalmegjelenítést, kommenteket, pipákat, nagyon sokat jelent!:) Remélem tetszeni fog ez a rész is.
xo Kingu

-Mit akarsz? - szóltam bele a telefonba valószínűleg a másik félnek nem túl jóleső hangnemben, de nem igazán érdekelt. Csak le akartam rázni.

-Bocsánatot kérni - szólt bele kis idő után remegő hanggal a fiú.
-Megtetted. Szia - nem nyomtam le rögtön, vártam a reakcióját, ami lassan jött.
-Kérlek. Nem akarom elveszíteni a barátságodat - könyörgő hangján megesett a szívem. Gondolkodóba estem, és nagyot sóhajtottam a telefonba. Örülök, hogy végre ennyi barátra tettem szert a műsornak köszönhetően, és akármennyire hülyék voltunk, nem boríthat fel mindent egy ostoba este. És most tényleg jól jönne egy barát magam mellé.
-Átjössz? - tettem fel a kérdést, amivel még magamat is megleptem. Éreztem, hogy elmosolyodik.
-Köszönöm - kinyomta a telefont, én pedig nem tudtam, hogy jól tettem-e amit tettem. Kicsit rendbe szedtem bágyadt arcom, és elpakoltam, hogy mégse lelki válságom legnagyobb kupijába érkezzen. Nem kellett sok idő, hogy megérkezzen, ugyanis 5 perc múlva Tomi egy szál rózsával állt az ajtóban.
-Akkor szent a béke? - nyújtotta felém az ajándékot, aminek hatására hosszú idő óta újra elmosolyodtam. Jól esett a gesztusa. Kivettem a kezéből a szúrós növényt, és átöleltük egymást. Hosszan és szorosan ölelt, ami kis lelket öntött belém.
-Gyere beljebb és felejtsük el ezt az egészet - invitáltam be.
-Helyes - simított végig az arcomon, majd elsétált mellettem, és helyet foglalt a TV előtt. -Mit nézünk?
-Nekem mindegy. Van pár DVD-m - mutattam a könyvespolcra, ahol a sok érdekes olvasmány mellett CD-k és filmek tornyosultak. Tomi nem válogatott sokáig, rögtön elővette az egyiket, majd felém mutatta és kacsintott egyet. A barátság extrákkal a kedvenc filmjeim közé tartoztak, de éreztem némi perverzséget a srác megnyilvánulásában.
Csináltam egy tál popcornt, és leültem a DVD lejátszóval bíbelődő srác mellé. 10 perc múlva sikeresen elindította a filmet, majd hátradőlt, és átkarolt a vállam felett. Körülbelül fél órát nézhettük így a filmet, mikor éreztem magamon Tomi tekintetét. Óvatosan ránéztem, jelezve, hogy befejezheti a bámulásomat, de ehelyett csak még egy centivel közelebb jött, és arcomat kezdte cirógatni. Mivel iszonyatosan jól esett, így nem ellenkeztem. Tomi nem habozott sokáig. Közeledni kezdett az arcom felé, én pedig lefagytam. Nem csináltam semmit, csak vártam. Nem volt biztos a dolgában, óráknak tűnő percek voltak, mire ajkai az enyémhez értek, és finoman kezdtek csókolni. Mikor nem viszonoztam, kicsit eltávolodott. Csalódottságot véltem felfedezni tekintetében, amikor azt rámemelte. Nyakát átkarolva húztam közelebb magamhoz, ezúttal én támadtam le őt. Lágyan, hosszan csókolóztunk. Ujjaival arcomhoz ért, amikor hirtelen szakította félbe csókunkat.
-Te sírsz? - tette fel a kérdést, és ekkor eszméltem rá, hogy arcomon katonasorban folynak le a könnyek, onnan pedig a kanapéra cseppentek, ami rögtön elnyelte azokat. Tomi lassan letörölt egy könnycseppet a szemem alól, majd megbánóan húzódott el.
-Ne haragudj - szólaltam meg, bár nem tudom, miért kértem elnézést. Azt sem tudtam, miért sírok. Már megszokásból jött. Arra vágytam, hogy Ő legyen itt, Ő csókoljon meg. Belefeledkeztem, és önző játékomnak Tomi volt az áldozata.
-Te ne haragudj. Nem lett volna szabad - szabadkozott, és lehajtotta a fejét. Nagyon bírtam ezt a srácot, és meglehetősen jól is nézett ki. De a barátom, és nem szabadott volna játszanom vele. Azt hittem, ezzel a kis afférral majd elfelejtem Őt, de képtelen vagyok rá. A testem is ellenkezik, csak elmémben teljes a zavar. Könnyeim még mindig záporoztak. Nem értettem, honnan van még ennyi? Lassan kiszáradok, és akkor már semmim se lesz. Se könnyek, se barátok. Se Ő.

Tomi teljesen kiakadt, hogy hogy lehet ilyen hülye, hogy megcsókolt, így hamar távozott is, én pedig újra kettesben maradtam a gondolataimmal. Jól esett és finom volt a csókja. Mikor hozzámért, bizsergést éreztem a gyomromban, de nem miatta. Még ilyenkor is Olivér járt a fejemben, éppen ezért nem szabad átvernem a barátomat. Félek, Tomi többet érez, és a megbocsátásomat egy új lehetőségnek vélte a kapcsolatunk építésében, de amíg nem történik valami csoda, és tűnik el a szőke örökre az emlékeimből, addig lehetetlen, hogy ránézzek másra.

 Kikapcsoltam a filmet, és aludni tértem, de előtte még körülnéztem egy kicsit a Facebookom-on, amit meglehetősen rég lestem meg. A hivatalos oldalamon immár 8 ezer lájk volt, ami előszőr soknak tűnt, de a ByTheWay majdnem kétszer ennyi lájk száma mellett elbújhattam. Ez a gondolat mosolyt csalt az arcomra. Válaszoltam pár rajongói üzenetre, és visszajelöltem párat a több száz jelölés közül. Ébresztőmet kikapcsoltam, hisz szombaton nem kell korán kelnem, elég délre bemennem a stúdíóba. Újabb élő show jött el, és az izgulás úrrá lett fáradtságom felett. Nehezen, de éjjel 2-kor végre elaludtam. Álmomban ismét a szőkeség járt, és megint sírtam. Már nem próbáltam küzdeni ellene. Utat engedtem a könnyeimnek, hogy holnap 'kitisztulva' léphessek fel a színpadra. Rossz előérzetem volt, ami teherként nehezedett a vállamra.