Közérdekű

Sziasztok. Tudom, hogy hét közepére ígértem az új részt, és mindig ilyen tájban szokott jönni, de most sajnos ez elmarad. Talán hétvégén tudok új résszel szolgálni.

Az egyszerű oka ennek az, hogy mostanában nem vagyok jó hangulatomban, sok minden történik és ezek a dolgok lefoglalták a gondolataimat, nem tudtam normális új részt összehozni. Van új rész, csak nekem nem tetszik, még csiszolgatok rajta sok mindent.

Sietek ígérem!
xo Kinguu

13. fejezet

Hétvége van, tehát új rész!:) Ez a rész most szerintem nagyon jó lett, még nekem is tetszik, pedig nem szeretem magamat dícsérni.:) Örülnék még több pipának, kommentnek, ha tetszik a blog, terjesszétek, ajánljátok másoknak is!:)
Sok puszi, köv. rész hét közepe felé várható.



A reggeli Nap szikrázó sugarai, és a kintről érződő kellemes pirítós és rántotta illata reményteli napnak ígérte a mait. Elérkezett az első élő adás napja, és a percek gyors múlásával az este is egyre közelebb került minden izgatott döntőshöz.
Ébredéskor csodálatos érzés töltötte be minden apró porcikámat. Ismeretlen, de fantasztikus érzés volt, így hogy ne rontsam el a pillanatot, a lehető leglassabban nyitottam ki a szemem. Ismerős fallal találkozott a tekintetem. Az ágynemű és minden más is hasonlóan derengett az emlékeimben, annak ellenére, hogy ahogy ébredeztem, egyre jobban fájt a fejem.
Erős kar még erősebb fonódását éreztem a derekamon és a hasamnál, mintha egy kígyó kúszott volna a testemen. A kézhez egy izmos test is társult, ami nem sokkal később az enyémhez szorosan simult hozzá. Hűs ajkak meleg leheletét érzékeltem a nyakamon, majd egy finom csókot a hajamban. Eközben hosszú ujjak nyúltak a pólóm alá és nem engedve a karöltéséből, cirógatni kezdték a hasam és derekam környékét. Borzasztóan lüktető fejem rózsaszín köd lepte el, és a fellegekben jártam. Gondolni sem mertem rá, hogy nemsokára fel kell kelni, és nekilátni a munkának. A csöndet megtörő óra ketyegése az idegeimen táncolt, már már sürgetően kattogott minden másodpercnél.
-Maradj itt - hajolt még közelebb, ezzel megcsapva bőrének szédítő aromájával, majd lassan távolodott el apró, törékenynek érződő testemtől. Csak nagyot sóhajtottam, és attól a pillanattól kezdve, hogy már nem éreztem testét az enyémen, vártam, hogy visszatérjen. Minden perc szinte már kínszenvedés volt. Szerencsére nem váratott sokáig, pár perc múlva két bögre kávéval tért vissza, és bújt vissza mellém az ágyba. A tejhab tetejét méz és fahéj díszítette - épp, ahogyan szeretem. Halvány mosolyra húzta a száját, miután gyors ivászatom után letettem a bögrét, és egy kis hab maradt a szám szélén. Először ujjával ért hozzám, majd meggondolta magát, és inkább a szájával tisztította meg a területet. Őrítő lassúsággal ért ajkával az enyémhez, én pedig pólójánál fogva húztam közelebb magamhoz. Kezeivel megfogott a csípőmnél, hanyatt feküdt, és magára fektetett. Egyre jobban egymásba feledkeztünk, és nem vettem észre, hogy lassan a nadrág is lekerül rólam, ő pedig már félmeztelenül fekszik alattam.
-Mennünk kell - lihegtem nehézkesen két csók között, ő pedig nem törődve mondanivalómmal csókolt tovább, és teljesen magához húzott. Tökéletes felsőtestéhez simultam, amit mindketten nagyon élveztünk. El sem hittem, hogy én szakítom meg ezt.
-Tényleg mennünk kell - szálltam le róla, és feltápászkodtam. Hajam gyors mozdulatokkal kötöttem kontyba, majd magamra néztem, hogy mégis mi van rajtam. Legnagyobb meglepetésemre Olivér Mickey egeres pulcsija csüngött rajtam, onnantól lefele pedig a tegnapi szerelésem.
-Ez hogy került rám? - néztem a fiúra, aki majdnem annyira meglepődött mint én.
-Na látod, ez egy jó kérdés. De még mindig jól áll - mosolygott rám, én pedig nem bírtam ki, hogy ezt ne viszonozzam. Imádtam ezt a pulcsiját, pláne, hogy ebben láttam őt először, és illata is áradt belőle.
A fürdőszobában 10 perc alatt rendbe szedtem magam, és tegnapi sminkem lemosása, és arcom alapos hidratálása után egy halvány, szolid sminket vittem fel. Este úgyis fél kiló vakolatot rám fognak aggatni a show kedvéért.
A srácok igen nehezen engedtek utamra, de rengeteg dolgunk volt még mindannyiónknak az adás előtt, szóval sietve készülődtem tovább a saját lakásomban.

A közös produkció próbálása közben már mindenkin látszodótt az izgalom, és néhol a kétségbeesés is, de a tegnapi buliról való poénkodások, és felröppenő emlékeken röhögés oldották a hangulatot. A szőke sármőr rengetegszer le sem vette rólam a szemét, mégis sokszor volt olyan érzésem, hogy nem is érdeklem, amikor a többiekkel vagyunk. Furcsa és szokatlan volt számomra ez az egész, pláne hogy az estéről való emlékeim csak lassan tértek vissza, és azok is fájók voltak. Eszembe jutott a csók, amit Anikó és Olivér váltott, és eszembe jutottak az utána következő pillanatok is a teraszon. Az öltözőmben üldögélve lassan minden egyes kis részlet visszatért az emlékezetembe, és minden érzést, érintést és gondolatot, ami akkor volt bennem, át tudtam élni újra. A képet Olivérről és a lányról legszívesebben örökre kitöröltem volna a memóriámból, de sajnos újra és újra előtört. Lehetetlen volt kiűzni.

A nap folyamán a sok közös munka ellenére Olivérrel és a ByTheWayel egy szót sem váltottam. Olyan volt, mintha a feszültség szikrákat szórt volna mindenki között, ha csak valamilyen szándékkal hozzá akartam szólni valamelyikhez. Nem akartam semmi plusz terhet magamra este 8 óra előtt, szóval inkább a zenémre koncentráltam, ami akkor vált igazán nehézzé, mikor a szőkeségem belőtt hajával, trendi ruhájával és édes kalapjával a fején, teljes fellépő cuccában kilépett a sminkestől, és laza sétálással haladt el előttem a többi srác felé, egy félmosollyal és kacsintással megilletve. Azt hittem, mentem összeesem a gyönyörűségtől. Amúgy is tökéletesen hatott, de egy új ruha, belőtt haj és leheletnyi smink máris bebizonyította számomra, hogy igen, valóban tökéletes példánnyal van dolgom.
Már minden körülöttem lévőt zavaró bambulásomból Tóth Gabi zökkentett ki, hogy nekem is indulnom kell a sminkeshez és Lauhoz - aki ez esetben a stylistom, és nem a barátnőm szerepét töltötte be - ugyanis 3 órán belül kezdés.

3 óra. Ez a két szó úgy vágott a gondolataim kellős közepébe, mintha fejbevágtak volna. 3 óra, és több ezer ember fog látni a TV-n keresztül, és több százan a nézők sorai közt. Minden magamtól telhetőt megtettem izgulásom leplezésében, és elindultam az ajtó felé, ahol Lau már izgatottan várt, kezében az esti összeállításommal.

-Mi lesz ha elrontom? Ha leégek? - idegesítettem barátnőm már negyed órája, miközben még mindig a ruháimon végezte az utolsó utáni simításokat.
-Nyugi már, minden úgy fog menni, mint a karikacsapás! Én pedig ott fogok szurkolni neked a színfalak
mögül! - lelkesített és elégedett fejjel lépett el mellőlem, és nézett végig az alkotásán. -Tökéletes! - piros, de mégsem kihívó színű koktélruhámon pásztázta a tekintetét, amihez egy bőrszínű, kényelmes magassarkút társított. Én is elégedett voltam magammal, ami ritkán fordul elő. Két puszit nyomtam barátnőm arcára, és elindultam a sminkeshez, Lau pedig a következő döntős ruháit kezdte kutatni.
A sminkem majdnem olyan szép lett, mint az öltözékem. Már csak 35 perc volt kezdésig, engem pedig elárasztottak a rosszabbnál rosszabb gondolatok. Már a színpad mögött álltunk, és csak a jelzésre vártunk, hogy figyeljünk, mert indul a We own the night. Az idegtépő utolsó pillanatokat Olivér tette még őrjítőbbé, aki pár méterrel mellettem állt csapattársai társaságában, és csendben beszélgettek egymással, de látszott, hogy mindegyiküket az izgalom gyötri. A szőke bandatag elkapta a pillantásomat, és egy bíztató mosolyt küldött felém. Talán csak ennyi kellett, hogy kicsit jobban érezzem magam, ugyanis egy óriási kő zuhant le a szívemről, hogy még ilyenkor sem zár ki teljesen a gondolataiból.
Elsötétült minden, majd tapsvihar hallatszott. Elkezdődött. Mindenki egymásra nézegetett, és akaratlanul is egymásra vigyorgott mind a 12 döntős. Odajött Lilu és Istenes Bence, a mentorok, a főszerkesztők, az énektanáraink, a sminkes, Lau, és mindenki, aki fontos volt a mai este létrejöttében és látványában. Egy hangos x-faktor rivalgás után mindenki a helyére állt, majd pár másodperc múlva felhangzott az ismerős dallam, és szétnyílt előttünk a színpad hatalmas ajtaja.

12. fejezet

Meghoztam a 12. részt annak örömére, hogy a Class fm ma lejátszotta a fiúk új számának, a You've Got It-nak a magyar verzóját, ami az Álmodj még címet kapta.:) Holnap 10-15 óráig kívánságműsor, szóval mindenki komizzon, hívjon, küldjön sms-t a Class Fm-nek, hogy minnél többször adják és mindenki hallhassa végre a várva várt soont!!!:)))
A részhez jó szórakozást, nagyon örültem a kicsivel több pipának az előző részhez, és a 2400 oldalmegjelenítést is köszönöm!:)
Sok komit pipát várok ehhez is ha tetszett^^



A lakás tele volt x-faktorosokkal, és piával. A fiúkon kívűl az összes döntős ott volt, és még Tóth Gabit is megtaláltam a tömegben. Lassan fürkésztem végig a Boneless című számra tomboló tömeget. Ákos, és Maykee őrültek módjára integettek, és Tomi is átverekedte magát a tömegen, hogy odajusson hozzám. Már egyikük sem volt szomjas, az biztos.

-Mi van itt? - üvöltöttem oda Tominak, mikor közelebb ért.

-Megünnepeljük az uccsó első show előtti estét - nyögte ki az értelmes mondatot, majd lehúzott még egy felest a torkán - vagy valami ilyesmi - fejezte be, majd kézen ragadott, és bevonszolt a tömegbe. Lerángatta rólam a kabátomat, és ledobta a kanapéra. Magához húzott és mozogni kezdett a zene ütemére.

-Öm... nekem ehhez sokat kell innom - toltam el magamtól röhögve, mert nagyon vicces volt egyedül józanul állni a részeg tömegben. Kimentem a konyhába, és válogatni kezdtem a sok pia közül. A Kalinka, Jack Daniels, Martini, Fütyülős, bor, pezsgő, sör és a mellé járó kóla, narancslé és sprite közül a vodkanarancsra esett a választásom. 3 pohár elfogyasztása után már éreztem a jót, és bementem a többiekhez táncolni és végre elfejteni minden rosszat, őrlődést, stresszt bennem. Úgy döntöttem, nem rontom el senki kedvét, és félre dobtam az ötletem a fürdőről, és az alvásról.

Ahogy zajlott a buli, lassan Sziki és Ya Ou is megérkeztek, és nem kellett 10 perc, hogy ők se legyenek józanok. Ya Ou-val hülyeségekről beszélgettünk, amibe egyre többen csatlakoztak be. A sok röhögés után mindenki táncolni kezdett, és együtt énekeltük Avicii Hey Brother című számát. Tomi egyre közelebb húzott magához, és a végére már elég erotikus mozdulatok közepette táncoltunk, de miután már egy-két sör, és egy pohár finom Martini is lecsúszott, már nem igazán érdekelt.
Egyszer csak Bennyt is észrevettem a táncoló emberek gyűrűjében, szóval már csak egy bandatag hiányzott, még pedig a szőkeségem. Nem kellett 3 perc, hogy őt is kiszúrjam a tömegben, amint Anikóval táncoltak igen csak összemelegedve. Akkor és ott egy pillanatra kijózanodtam, tisztában voltam vele, hogy ez az egész nem helyes. Keszekusza érzelmekkel és gondolatokkal vezérelve próbáltam Tomival együtt Olivérék közelébe kerülni, és mikor már Olivér is meglátott, folytattam a táncot Tomival. Ő nem tudta, mire megy ki a játék, de ezt kihasználva hagytam neki, hogy csinálja, amit szeretne. Néha puszilgatni kezdte a nyakam, és a keze is olykor lejjebb csúszott a kelleténél. Észrevétlenül nézegettem Olivért és partnerét, akik hasonló táncot jártak, mint mi, csak ők egy pillanatra sem haboztak: Anikó fél perc kihívó táncmozdulat sor után lekapta szőke táncpartnerét! Látszott, hogy a srácot meglepte a dolog, de egy pillanatra sem ellenkezett, és intenzíven csókolt vissza a lánynak. A lábam földbegyökerezett, szemeim azonnal könnybe lábadtak. Gyomrom görcsölni kezdett, amitől reflex szerűen raktam hasamra a kezem. Tudtam, hogy ez egy féltékenységi játszma, de nem gondoltam, hogy idáig fajulnak a dolgok. Az alkohol hatása miatt olykor megszédülve próbáltam kitörni a tömegből, friss levegő után esedezve. Az erkély felé sietve Benny és Ya Ou pillantását is elkaptam, amik arról árulkodtak, hogy végignézték az egészet.
Végre kiértem az erkélyre, és a korlátnak támaszkodva vettem mély levegőt. Próbáltam egyenesen megállni, de sehogyan sem bírtam. Sírva, mintha forogna körülöttem minden, rogytam a földre és temettem arcomat a tenyerembe. Fogalmam sem volt, hogy mit tegyek most, arra vágytam, hogy vége legyen ennek a rémálomnak, és felébredjek. Időérzékem nulla volt a jelen helyzetben, így nem tudom mennyi után emeltem fel a fejem, és a tömeg még mindig ugyanúgy táncolt, és nevetett, én pedig még mindig zuhogó könnyekkel ültem kint egyedül a teraszon.
Kis idő múlva mindkét karomat egy másik, erősebb kéz ragadta meg és állított a lábamra. Kábultan néztem fel Olivér szemeibe, aki szintén az alkohol hatásától csillogó szemekkel nézett vissza rám, de ő legalább tudott állni a lábán.
Mikor már biztosabban álltam a lábamon, elengedte a karomat, és letörölte a könnycseppeket az arcomról. Hajamat kezdte igazgatni, hogy ne lógjon az arcomba.
-Hagyjál már békén! - szó szerint kitéptem magam a karjai közül, amitől kicsit meginogtam, de a korlát megtartott a hátam mögött. Olivér nem értette a viselkedésemet, de ennek ellenére, mikor látta, hogy lábaimra nem számíthatok, egyik kezével közelebb húzott magához a derekamnál fogva, és megtartott, hogy ne szédüljek el.
-Miért csináljuk ezt egymással? - kérdezte arcomat simogatva, amivel nyugtatgatni próbált. Mélyen nézett a szemembe, amitől még jobban megzavarta az elmémet, mint amennyire már az alkohol tette.
-Nagyon fájt - nyögtem ki a szavakat a számon keservesen. Próbáltam zavart elmémből a gondolatokat értelmes mondatokká formálni, de nem igazán jött össze.
-Micsoda? - kérdezte halkan a tökéletesen belőtt sérójú álom.
-Az előbbi - utaltam az Anikóval váltott csókjukra, és ismét egy könnycsepp futott végig az arcomon. Hangom elcsuklott a végére.
-Sajnálom - szűrte ki halkan a szavakat a fogai közt. Őszintének tűnt, mégis sablonosnak. -Nekem is fájt, amit láttam - nézett hátra Tomira, aki most egyedül ült a kanapén, és telefonját nyomkodta, egy pohár whiskyvel a kezében.
Lehajtottam a fejem, és csak élveztem, hogy Olivér ott van velem. Élveztem keze biztonságot sugárzó fogását a derekamon, és az arcomat cirógató ujjainak érzetét. Egy pillanatra enyhített kezeinek tartásán, és olyan érzésem volt, hogy mindjárt megfordul és visszamegy a lakásba. Hirtelen kaptam keze után.
-Ne engedj el - kérleltem, és egy pillanatra 3-at láttam a szőkeségből, és hányingerem lett.
-Nem engedlek - mondta megnyugtató, bársonyos, mély hangján, és szorosan ölelt magához. Fejem a mellkasához szorítottam és mélyen szívtam be isteni illatát. Nem tudom, hogyan csinálja, de rögtön jobban lettem, és úgy éreztem, nem léteznek számomra problémák. Itt van ő, itt vagyok én, és az ölelése, és izmos felsőtestének érzése minden gondot elűz ebből a világból. Tökéletes pillanat volt. Az olyan pillanatok egyike, mikor azt kívánod, bárcsak sohasem érne véget.
Hálás voltam neki, mert ölelésének kellemes szorításából továbbra sem engedett. Mikor már egy ideje ugyan úgy álltunk, próbáltam őt még közelebb tudni magamhoz, és még szorosabban fűztem össze ujjaim a háta mögött, ezzel még közelebb húzva őt. Kezét a hátamon tartotta szorosan, néha pedig megsimogatta azt, vagy derekamon pihentette.
Régóta élvezhettem ölelését, amikor lassan kezdett engedni belőle. Én továbbra sem akartam őt elengedni, így kis küzdelem után tudta szétszedni ujjaim a háta mögött.
-Gyere, menjünk aludni - végleg kiszállt az ölelésünkből és egy puszit adott a homlokomra. Én csak bólogattam, mint egy kisgyerek, akinek az anyukája mondta, hogy ideje lefeküdni. Finoman kulcsolta össze ujjainkat, és elkezdett kivezetni az ajtó felé a nappalin át, a többi ember között. Ő már tudta irányítani mozdulatait, én viszont továbbra is az alkohol részegítő hatása alatt voltam. Ya Ou megállított minket az ajtó előtt, és rövid beszélgetést váltott Olival.
-Jól van? - kérdezte aggódóan Ya Ou.
-Persze, csak sokat ivott, és kimerült. Elmegyünk aludni - mondta Olivér, és egyik kezét még mindig az enyémmel kulcsolta össze, másikkal pedig derekamnál karolt át. Ettől minden egyes alkalommal a hideg rázott.

Olivér hívta a liftet, mert tudta, hogy nem lenne könnyű most elindulni velem felfelé, egy emeletet sem. Beértünk a lakásba, ahol már olyan fáradt voltam, hogy szemeim szinte magától csukódtak le. Annyit még észleltem, hogy Olivér a saját szobája felé sétál velem. Az ajtó előtt hirtelen szédültem meg, és egy pillanatra minden elsötétült, és a kép csak nagyon lassan tisztult ki. Akkor már Olivér karjaiban voltam, és a szobájában voltunk. Lefektetett az ágyra, és rám húzta a takarót.
-Szép álmokat - köszönt el és kifelé indult, de szerencsére még időben reagáltam, és pont elértem a kezét, és meg tudtam fogni.
-Ne menj - kérleltem ismét kisgyerek módjára, mire ő egy cuki félmosollyal nézett vissza.
-Aludjak veled?
-Igen - mosolyodtam el, de szemeim már nagyon nehezen bírtam nyitva tartani. Olivér lassan feküdt le mellém az ágyába.
-Holnap emlékezz erre - súgta fülembe a szavakat. Oldalt feküdt, és engem nézett. -Bújj ide - pózt váltott, és hanyatt feküdt, hogy oda tudjak feküdni. Szorosan húzódtam mellé, és fejem a mellkasán pihentettem, és szorosan öleltem át a derekánál. Ő egyik kezét a hátamra tette, másikkal pedig a kézfejemen rajzolgatott mintákat az ujjaival.
-Ez semmit sem jelent - mondtam halkan, és nem láttam, de éreztem, hogy Olivér elmosolyodik.
Pár másodperc múlva már mély álomba szenderültem.

11. fejezet

Bocsi, picit késve, de itt a 11. rész.:) Péntek este Hartán voltam koncerten, nos nem fűznék hozzá semmit, jézusatyaúristen, legjobb koncert.:))) Aki kiváncsi az élménybeszámolómra, ITT elolvashatja.
A részről annyit, hogy lehet, picit rövidebb lett, mint az eddigiek, de a következő már hosszabb lesz. Sok pipát, komit várok szeretettel.



Benny állt az ajtóban olyan meglepett fejjel, mint aki még sohasem látott két embert csókolózni.

-Ő... bocs a... zavarásért - hebegte, amikor látta Olivéren, hogy a legrosszabb pillanatban sikerült betoppannia. Arca még furcsább lett, mikor a nappali felé nézve megpillantotta a 2 whiskys poharat is, és az üveg meglehetősen hiányos tartalmát. Láttam, hogy Oli kicsit ideges lett, én viszont finoman eltoltam magamtól és arrébb léptem. Elmentem mellettük a fürdő irányába. Nem akartam elmenni, de éreztem, hogy most kicsit egyedül kell hagynom őket, így a mosdó tűnt a legjobb döntésnek. Visszanéztem, és láttam hogy a két srác beszélgetni kezd, és Olivér hadonászva magyaráz a másiknak, de egyáltalán nem rá volt dühös, csak a helyzetre. Még figyeltem őket pár pillanatig, de hamar lerendezték, és le is pacsiztak egymással, és pár perc múlva már röhögtek is valamin.

Nem tudtam merre vannak vagy mit csinálnak a fiúk, de kíváncsiságom eluralkodott felettem, és Olivér szobája felé vettem az irányt. Pontosan tudtam, melyik az, hiszen volt szerencsém már az ágyában aludni. Beléptem, és habár nem számítottam semmi változásra, meglepően ugyan olyan volt a szoba, mint amilyenre emlékeztem. Pár plakátot, és képet kezdtem nézegetni, amikor hallottam, hogy nyílik mögöttem az ajtó. Gyorsan pördültem meg ilyettemben, de kellemeset csalódtam, és a szőke herceg állt az ajtóban. Becsukta maga mögött az ajtót, és elfordította a zárban a kulcsot. Nagy léptekkel indult meg felém, és ahogy közel ért hozzám, azzal a lendülettel kezdte falni ajkaim az övével. Egyre hevesebb csókolózásba kezdtünk, és a nyelve bebocsátásért esedezett, amit kisvártatva meg is adtam neki. Lassan kezdtünk a fal felé sétálni, majd mikor odaértünk, nekitolt a falnak és úgy folytattuk. Egyik keze biztonságot sugárzóan fogta a derekam, másik pedig az arcomat csiklandozta. Én előző mozdulataim ismételtem, és két karom átfontam a nyakán. A csókja érzéki volt, szenvedélyes, erőteljes, de közben mégis finom és lágy. Pontosan tudta, mikor mit kell csinálnia.
Csókváltásunk több percig is eltartott. Levegőhiány miatt megszakított csókcsatánk után a nyakamat kezdte érzéki csókokkal illetni, én pedig átadtam magam neki. Eddig derekamon tartott kezét most ismét lejjebb csúsztatta, és kellemes táncot járt a hátsómon, másik kezének ujjai pedig hajammal játszottak.

Egyszer csak kopogás hallatszott az ajtón, és Olivér belenevetett a nyakamba, amitől hűs lehelete elárasztotta az előbb még csókjaival ellepett területet, és végigfutott a hideg a hátamon.

-Az univerzum ennyit engedett - engedett el.
-Ya Ou?! - mondtuk egyszerre Olival, mikor ajtót nyitott. Mindketten Bennyre számítottunk.
-Bocs, csak azért jöttem, hogy kértek-e pizzát? Rendelünk valami vacsit Bennyvel - tette fel a kérdést, és egy pizza étlapot tartott maga előtt.
-Aha, persze - válaszolt Oli -Hawaii? - nézett rám, én pedig csak bólogattam.

Mire megjött a pizza, már minden bandatag hazajött, és együtt fogtunk a vacsorához. Olivér szemben ült velem, és evés közben többször akaratlanul is Olivérre néztem, aki ezt ugyanígy tette. Volt, hogy egymásra mosolyogtunk, vagy mindketten elnevettük magunkat.
-Oké, miről maradtunk le? - kérdezte Ya Ou kíváncsian. A velem szemben ülő adonisszal egymásra néztünk, és mindketten a másiktól vártunk választ. Haraptam egyet a pizzámból, így Olira hárult a feladat.
-Semmiről - adott egyszerű választ, és ő is harapott egyet.
-Arra jöttem haza, hogy smárolnak - közölte Benny, mire Olivér gyilkos pillantást vetett rá, én pedig majdnem félrenyeltem a falatot.
-Tesó, azt hiszem, megbeszéltünk valamit, nem? - vágta hozzá Olivér, és senki sem értette, miről beszélnek.
-Ne haragudj, azt hittem... ők már csak tudhatnak róla, nem? - mutatott körbe az összes jelenlévőre, Olivér pedig kezeibe temette az arcát egy "Ahj" kíséretében.
-Jó, tök mindegy - vágta be a durcát a szőke, én pedig nem mertem megmukkanni.

Nem értettem az egészet. Olivér megkérte Bennyt, hogy ne beszéljen a csókról? Titkolni akarta? Teljesen összezavarodtam, és hirtelen bevillant az agyamba a kép Oli szobájából is, amit még az első közös x-faktoros buli után láttam. Egyre idegesebb lettem. Úgy éreztem, ha még egy percig itt maradok, akkor kitör belőlem a hiszti és a sírógörcs. Hogy ezt megelőzzem, gyorsan felpattantam a helyemről, felkaptam a cuccom, és kiviharzottam a lakásból. Lefutottam a lépcsőn, és nyitottam volna be a lakásba, amikor Benny kiáltását hallottam az emeletről.
-Várj már meg! - futott le a lépcsőn, és mikor mellém ért, fújtatva támaszkodott meg a térdein.
-Váó, azért nem volt ekkora a távolság - böktem oda neki kicsit cinikusan. Nem tudtam most normálisan beszélni, és őszintén szólva sajnáltam, hogy ezt most Benny kapta meg.
-Mi volt ez az egész? - kérdezte már felegyenesedve.
-Ne tőlem kérdezd. A drága barátodnak fogalma sincs, hogy mit akar - tettem keresztbe a kezem.
-Figyelj, ne értsd félre. Nagyon kedvel téged. Csak azért kért meg, hogy ne mondjam el senkinek, amíg még nem biztos, hogy mi is van köztetek... ugye érted? - magyarázta, és a vállamra tette a kezét.
-Ezt ő mondta? - kérdeztem vissza, mert nehéz volt ezt elképzelni Olivér szájából.
-Igen. Tényleg nagyon bír téged... egyébként, hülye, aki nem látja, hogy forr köztetek a levegő - mosolyodott el Bence, én pedig halvány mosolyra húztam a szám, de nem tudtam mit reagálni. Elmondhatnám, hogy azóta vágyom Olivérre, mióta belépett az étterembe, és minden egyes érintése olyan, mint a drog... minden alkalom után egyre többre vágyom... de nem tudtam, megértené-e, vagy nekik ez csak egy "újabb csaja Olivérnek" dolog. A képre Olivér szobájában viszont nem mertem rákérdezni. Talán azért, mert féltem a választól. Féltem, hogy összetörnék belülről. Egyenlőre meghagytam magamnak a tudatlanság örömét.
-Szerinted működne? - tettem fel félve a kérdést, és még magamon is meglepődtem, hogy kimertem mondani. A magas fiúra néztem, aki csak a kisfiús tekintetével nézett le rám továbbra is.
-Őszintén?
-Még jó - boxoltam bele finoman a vállába, mire felnevetett.
-Még sosem láttam egy lányt sem, aki ilyen hatással lenne Oli Úrra... csak hát... - ilyedten néztem rá és vártam hogy befejezze a mondatát -Áh, semmi felejtsd el - legyintett, és elindult volna vissza, ha nem fogom vissza.
-Benny?!
-Semmi tényleg. Én drukkolok nektek - mutatta fel a hüvelykujját, majd kettesével lépkedve a lépcsőn száguldott felfelé az lakásukhoz. Nagyon furcsa érzésem támadt. Biztos voltam benne, hogy valamit elhallgat előlem, és fogalmam sem volt, hogy akarom-e tudni, vagy inkább lépjek túl ezen. Rosszul éreztem magam. Nem vágytam másra, csak egy forró fürdőre, és sok alvásra. Mindjárt itt az élő show, és muszáj összeszednem magam.

Beléptem a lakásomba, de odabent váratlan kép fogadott.

10. fejezet

Tádáá, mosolynap alkalmából itt is az új rész!:) Remélem tetszeni fog, és mindenki rengeteget mosolygott ma. Nekem átlagos napom volt, de rengeteget nevettem ma a barátaimmal.:) Jó szórakozást a részhez, a komik és pipák pedig nagyon jól estek az előző részhez, most még többet kérek!!!:) Köv. rész hétvégén, ha lesz sok pipa.



-Maguk mit keresnek itt fiatalok? Ez magánterület - világított egy nagy, piros betűs táblára az idős férfi, akihez a lámpa fénye tartozott.
-Sajnálom, már megyünk is - válaszolt Olivér, majd szokásához híven kézen fogott, és kivezetett a sötétségből a házak közül az utcalámpák által megvilágított útra, ahol leparkolt.

A hazaút meghitt csendben telt. Mikor a Corvin sétányra értünk, ugyan ilyen csendben sétáltunk fel a 3. emeletig, ahol útitársam egészen Anikóval közös lakásunkig kísért.
-Nagyon jól éreztem magam - mondatomon elmosolyodott, és egy lágy puszit lehelt az arcomra.
-Jó éjszakát - köszönt el, majd még egy szívtipró nézés után fordult meg, és hagyott magamra. A lépcsőfordulóban még visszanézett egyszer, én pedig próbáltam leerőltetni arcomról az idétlen vigyoromat, amit kiváltott belőlem.

Másnap ismét a napsugarak meleg érintésére ébredtem a puha ágyamban. Pár percig élveztem még a melengető Nap érzését, és a következő napon kezdtem agyalni. Már péntek volt. Az utolsó próbák, az utolsó nap az élő show előtt. Rettenetes izgalom fogott el, és a gyomrom percek alatt mogyorónyi méretűre zsugorodott. Több ezer ember fog látni. Nem ronthatom el, végre itt az esély, amire régóta várok. Ezekkel a gondolatokkal tápászkodtam fel, és készültem fel a mai napomra. Egy kényelmes, de csinos szettet húztam magamra, egy pár centi magas őszi bokacsizmával. Nem eredeti, de mégis kedvenc Louis Vuitton táskámba beledobtam a telefonom, a kulcsom, pár zsebkendőt, és pár sminkcuccot, amik nélkül nem lépek ki az utcára.

A Lurdy-ba érve már az összes x-faktoros lázas készülődése fogadott. Egyedül Tomi foglalkozott velem, mikor besétáltam, ugyanis rögtön felém sietett, és egy hatalmas baráti öleléssel köszöntött.
-Neked is szia. Mitől vagy ilyen vidám? - érdeklődtem.
-Nem tudom, de nagyon izgulok - lelkendezett, én pedig csak nevettem a srác viselkedésén.
-Én is - tördeltem az ujjaim.
-Mit fogsz énekelni? - kérdezte kiváncsian.
-Meglepetés - kacsintottam rá egy huncut mosollyal, majd mindketten nevetni kezdtünk a gesztusomon.
-Hát, kíváncsian várom. De most mennem kell - intett oda zenésztársának, majd egy gyors puszit nyomott az arcomra, és elsietett. Ahogy elment, kicsit távolabb a falnak dőlve, zsebre tett kézzel a szőke énekesemet véltem felfedezni, amint felém nézett. Nagy lendületet véve lökte el magát a faltól, mikor látta, hogy észrevettem, és közeledni kezdett. Én is tettem felé néhány lépést, de ekkor Gabi kiáltott, hogy menjek próbálni. Egy "Bocsi" jelzést adtam Olivérnek, aki egy kicsit csalódottan váltott irányt, és ment be egy próbaterembe, ahol Ya Ou-t láttam üldögélni egy puffon.

A próba egész jó hangulatban telt, Gabi elégedett volt velem, aminek nagyon örültem, pláne ezen a napon. A közös produkciót egyszer próbáltunk el, mind a 12-en egy teremben. Mondanom sem kell, a fiúkat nehéz volt összeszedni, hogy ne hülyéskedjék el az egészet, de végül azért csak sikerült elénekelni egyszer a We own the night című dalt.

Próba végén Lili, Anikó, én, és a ByTheWay szinte egyszerre vetődtünk le a Lurdy büféjénél lévő kanapékra. Olivér természetesen egyedül foglalt be egy ülőhelyet, amin fekvő pózban helyezkedett el.
-Gyerekek, én már most elfáradtam - szólalt meg, miközben csukva volt a szeme.
-Pedig még el sem kezdődött - nevetett Sziki, mi pedig bólogattunk. Hát igen, mindenkinek megterhelő volt ez az első komoly próbahét, de hamarosan biztosan belerázódunk.
-Én megyek, szükségem van egy jó hosszú habfürdőre - álltam fel, és a kabátom után nyúltam. Köszöntem és elindultam. Pár méter után Olivér ugrott elém.
-Várj! Nem jössz át hozzánk?
-Most? - kérdeztem meglepődötten. Váratlanul ért a kérdése.
-Igen. Nálunk is tudunk pihenni - hozódott szája arra az édes mosolyra, amit imádok.
-Hát jó, menjünk - Oli még jobban mosolygott, majd visszafutott a kabátjáért, és lepacsizott Ya Ou-val, aki utána rámnézett, és kacsintott egyet. Furcsa érzésem támadt, mintha ellenem szövetkeztek volna, de nem foglalkoztam vele, csak a következő órákon agyalva indultam Olivér után.

-Kérsz valamit inni? - kérdezte Olivér már náluk, amikor kinyitotta a hűtőt, ami tele volt mindenféle finomsággal, aminek gondolom a 90%-a az övé volt. Amíg az italokat készítette elő, én megint körülnéztem a lakásukban, ahol a poszter gyűjteményük azóta már több darabbal gazdagodott. Pár róluk készített rajzot is láttam a lakásban itt-ott.
-Már most nagy rajongótáborotok van - mondtam Olinak, mikor leült közel mellém a zöld garnitúrára, 2 whiskys pohárral a kezében.
-Ez mi? - néztem rá kérdően.
-Mindenki kikészült a próbától - kezdte, és kitöltött mindkét pohárba egy kis italt -Egy kis turbó - adta kezembe az egyiket, én pedig még mindig nem értettem, mit akar ezzel az egésszel.
-Te most akarsz inni? - tartottam felé a poharat, ő viszont meggyőzően bólogatott. Még egy ideig győzködött, majd végül együtt lehúztuk a piát.
A 3 pohár után már sokkal felszabadultabbak voltunk, de még egyáltalán nem részegek.
-Na jó, ideje enni valamit - állt fel Oli mellőlem, de megszédült egy picit, és imbolyogva tette meg az első lépéseket a konyha felé.
-Majd én - nevettem és megelőzve őt, a konyhába siettem, és kinyitottam pár szekrényt rágcsálnivaló után kutatva.
Még keresgéltem, mikor egyszer csak éreztem, hogy a srác besuhant a konyhába, és szorosan mögém állt. Kicsit oldalra fordítottam a fejem, hogy megnézzem, még is mennyi távolság van köztünk, de nem észleltem semennyit sem. Olivér idegtépő lassúsággal és gyengédséggel ért hozzám, és simította el nyakamtól a hajamat. Állát lassan helyezte a vállamra, és suttogva szólt hozzám.
-Találtál valamit? - feje még mindig az enyém mellett pihent, és az illata már megint az elmémet zavarta össze. Lassan fordultam meg és néztem a gyönyörű szemeibe. Ő egy tapodtat sem mozdult, így a távolság nem változott közöttünk. Közeledni kezdett, már amennyire még tudott. Arcom megint kezei közt volt, és úgy cirógatta a szám szélét a hüvelykujjával.
-Nem tudod, mióta várok erre - szólalt meg olyan halkan, hogy ha pár centivel távolabb áll, már én sem hallottam volna.
-Csak a pia miatt van - mondtam és továbbra is próbáltam megállni, hogy ne bámuljam hívogató ajkait.
-Nem vagyok részeg - mondta egyértelműen, és láttam rajta, hogy tényleg nem az. Pulzusom az egekbe, pillangók tömegével, testem úgy remegett, mint a nyárfalevél. Úgy éreztem, le tudnám élni az életemet így, ilyen közelségben Olivérrel. Mindennél jobban vágytam rá, és hihetetlen, hogy ezt csak most vallottam be magamnak.
Oli egyik kezét lassan csúsztatta le a derekamig, ahol erős kezével még közelebb húzott magához, amit már nem is értettem, hogyan lehetséges. Levegővételnyi hely sem volt már az ő teste és az én testem között. Minden porcikáját éreztem, ahogyan egymásnak tapadtunk, és huncut mosolyra húzta a száját. Ettől nekem is mosolyognom kellett, erre reagálva pedig kicsit erősebben szorított magához.
A szőkeségem hangyányit eldöntötte a fejét, és ajkainak puha, minimális érintését már éreztem az enyémen. Éreztem, hogy tétovázik, így szemébe néztem, és ő is engem figyelt. Biztos jelet adtam neki, hogy tegye meg, és értette a célzást. Ajkának egyre nagyobb részét éreztem a számon, és az érzés, ami ekkor elárasztott, mindennél jobb volt. Olyan volt, mintha egyszerre minden vágyam teljesült volna, és akkor semmi másra nem vágytam, csak rá.


Lassú, de érzelmes csókot váltottunk. Testünk még mindig kitartóan egymáséhoz tapadt. Átkaroltam Olivér nyakát, és szőke, puha hajába túrtam, és egy halk nyögést engedett a száján, majd kezeit a fenekemre csúsztatta. Isteni pillanatunkat ismét egy ajtó hangos csukódása zavart meg.
-Ez nem lehet igaz - mondta Olivér halkan magában dühöngve, és mindketten a hang irányába kaptuk a fejünket.

9. fejezet

Íme, a 9. fejezet, amit már most meg is hoztam, hála a srácoknak, ugyanis nagyon fel vagyok pörögve!:D Nemrég értem haza a fóti Auchan-os koncertől, hát gyerekek, valami fantasztikus volt!<3 Beszélgettem velük, kép, 1 sor, minden...:)
Jó szórakozást, örültem nagyon a komiknak, és több, mint 1100 oldalmegjelenítésnek! Wow, eszméletlen jó érzés!:) Még több komit és pipát várok szeretettel jó szórakozást:)



Másnap szerencsére csak 10-re kellett próbára mennem, szóval 8 órakor viszonylag kellemesen és könnyen ébredeztem. Reméltem, hogy a tegnap délután történteket csak álmodtam, ám ez a reménykedésem szertefoszlott, mikor kijjebb hajolva megpillantottam az erkélyen száradó vizes ruháimat.

Főztem magamnak egy kávét, amit fahéjjal és mézzel is ízesítettem. Reggeli gyanánt zabkását készítettem, amibe gyümölcsöt aprítottam, aminek tetejére szintén fahéjat szórtam. Reggelimmel a kezemben ültem le az asztalhoz, majd telefonomon a mai időjárásnak néztem utána. Több, mint 15 fokot írt napközben, szóval egy laza, de csinos őszi szettet dobtam magamra.

A Lurdy házba érve Fat Phoneix Tomival futottam össze, akivel kellemesen el is beszélgettünk a múltkori buliról, és még sok minden másról. Bírtam ezt a srácot, sok mindenről elbeszélgettünk, komoly és kevésbé komoly dolgokról is. A buliban is tök jó fej volt, végre egy srác, aki jól néz ki, normális, és nem mozdul rád rögtön, ha iszik két kortyot.

10 percet beszélhettünk, mikor el kellett indulnom, mert kezdődött a próbám, és nem akartam megint bajba kerülni. Épp a próbaterem kilincséhez nyúltam, mikor valaki kezemnél fogva arrébb rántott a folyosó sarkába, a számat pedig egy halk sikoly hagyta el.

-Nyugi már, csak én vagyok - szólalt meg Ya Ou, én pedig a szívemhez kaptam a kezem az ilyettségtől.

-Ya Ou, most nem érek rá, kezdődik a próbám, és Gabi állati pipa lesz, ha megint elkések!

-Csak ezt akartam átadni - nyomott a kezembe egy kis cetlit.

-Oké, de tényleg mennem kell - köszöntem el tőle, és sietősen mentem vissza a próbatermem felé, miközben a cetlire firkantott rövidke üzenetet olvasgattam: "Találkozzunk próba után a kijáratnál. Olivér"
Kicsit furcsáltam ezt a Ya Ou-val üzengetős dolgot, mintha nem létezne telefon és sms, de végülis a lényeg ugyan az volt: találkozni akar velem.

A próbám végén szélsebesen kaptam magamra a kabátom, és siettem a kijárat felé, ahol már óramű pontossággal várt rám a cetli feladója. Köszönés nélkül fogta meg a kezem, és kezdett húzni maga után Sziki kocsija felé. Kinyitotta nekem az anyós ülés ajtaját, én pedig kicsit nyugtalanul, de beszálltam az autóba. Gyorsan pattant be, és indította a motort, majd erős gázt adva, a kocsi kerekei által keletkezett hangos nyikorgással hagytuk el az épületet.
-Van neked egyáltalán jogosítványod? - kérdeztem meg még utunk elején a sofőrömet kicsit idegesen, de csak egy vállvonást kaptam válaszként. -Remek - zártam le a dolgot, és habár jobban érdekelt, hogy vajon hová tartunk, azért nem jött volna jól, ha most elkapják gyorshajtásért, pláne jogsi nélkül.

Alig 15 perc kocsikázás után megérkeztünk egy kissé elhagyatott helyre, ahol régi panel épületek álltak. Nehéz volt eldönteni, hogy laknak-e még itt egyáltalán emberek, de mikor 2 idős néni totyogott el a kis udvarok felől, választ kaptam a bennem lappangó kérdésekre.
Olivér megint csak kézen ragadott, és most kicsit lassabb tempóban vezetett a házak között, és még mindig nem szólt egy szót sem. Nem akartam elrontani a tervét, és a pillanatot, szóval rábíztam magam, és hagytam, hogy vezessen., miközben mélyen magamban rettentően élveztem, hogy együtt vagyunk.
Olivér egyszer csak megtorpant egy pad mellett, és mutatta, hogy üljünk le. Lassan ültem le, és néztem körül. A két ház között végig egy kitaposott kis földút vezetett, mentén pár ülőhellyel, és a házak alapjának szélén volt csak vékonyka betonréteg járda gyanánt. A házak közül az út végén egy szökőkutat pillantottam meg, ami végül kiderült, egy parkhoz tartozott. Csendes volt, nyugodt és egy kicsit meghitt. Nem sok ember járt erre, csak néha sétált el tőlünk pár méterre pár itt lakó, de mind idős volt már. Legtöbben kutyát sétáltattak, vagy a párjukkal kézenfogva beszélgettek halkan. Szerettem az idős házaspárokat. Olyan békések, kedvesek. Ha valakik, ők tudják, mi az élet, és a szerelem.
Elmélkedésem Olivér érintése zavarta meg. Lassan kezdte cirógatni a kézfejem, ugyanis a kezem azóta sem engedte el. Lassan ránéztem, mire ő is felnézett rám.
-Hallottam egy részt a próbádból - szólalt meg hirtelen. -Nagyon durván jó vagy - tette hozzá, én pedig belevörösödtem bókjába.
-Köszönöm. Ti sem vagytok olyan rosszak - kacsintottam rá, mire halkan felnevetett, és én is elmosolyodtam. Hihetetlen érzés volt ott ülni vele, egy helyen, amit még túlságosan romantikusnak sem neveznék, de vele, úgy éreztem, bárhol jó lenne.
Ismét önfeledt beszélgetésbe kezdtünk, és a családjáról is mesélt. Elmesélte, hogy szegény körülmények között nőtt fel, és Angliában dolgozott szakácsként. A zenéről is faggattam, ami gyerek kora óta az élete része, és mindig is az volt az álma, hogy elérjen valamit a zene terén. Elmondta, hogy már többször jelentkezett az x-faktorba, de az élő show előtt eddig mindig kiesett. 10 perc könyörgés után rákereshettem, és együtt megnéztük a régi faktoros fellépéseit, amin akaratlanul is mosolyognom kellett, mire ő sértődöttséget színlelt, de természetesen ő is nevetett.
-Nem hiszem el, hogy senki nem tudta mondani, hogy ne azt a gatyát vegyem fel! - fogta a fejét, és én nem bírtam ki egy nagy nevetés nélkül a helyzetet, mert meg kell hagyni tényleg nem öltözködött valami divatosan. Bezzeg most... nem láttam még embert ekkora változáson átmenni, mindössze 1-2 év alatt. Miből lesz a cserebogár? Egy szerencsét próbáló kisfiúból egy tökéletes, érett férfi lett, ami nem csak a külsőjén, de az életszemléletén is meglátszik. A hangjáról pedig már ne is beszéljünk!

-Már ennyi az idő? - kiáltottam fel, amikor elővettem a telefonomat, és már délután fél 6-ot mutatott. Közben be is sötétedett, amit egyikünk sem észlelt, úgy belefeledkeztünk egymásba. Legalábbis az biztos, hogy engem csak a csodálása kötött le több, mint 4 órán keresztül.
-Menjünk?
-Nem azért mondtam... csak meglepődtem. Olyan gyorsan telik az idő. - vágtam elégedetlen grimaszt az arcomra.
-Ha jól érzi magát az ember - egészített ki, majd rám mosolygott, én pedig vissza, de biztos vagyok benne, hogy pirosabb voltam, mint egy paradicsom.
Hűvösebb lett az idő, engem pedig kellemetlen érzéssel töltött el, ahogyan a hideg szellő átjárta a testemet. Olivér rögtön intézkedett, és a hátamra terítette isteni illatát sugárzó kabátját, amit halkan megköszöntem, és észrevétlenül közelebb húzódtam hozzá.
-Talán tényleg mennünk kéne - állt fel hirtelen. Én is felálltam, de előtte megigazítottam magamon a kabátját, hogy ne essen le a földre. Ahogy álltam fel, a mozdulat és igazgatás közben megszédültem és megbotlottam - nem is én lettem volna -, de a mellettem álldogáló szőkeség nem hagyta, hogy elessek, és karomnál fogva tartott meg. Megköszönve segítségét, néztem fel, és olyan közel voltunk egymáshoz, mint a múltkori esetnél. Elképzelhetetlen deja vu érzésem támadt, de nem mertem kitérni előle. Pulzusom megugrott, és ismét csak álltam előtte, mintha tehetetlen lennék, és vártam. Vártam, hogy vajon most mit fog tenni.
Kezeivel végig simított az arcomon, és egyszer az ajkaimra, majd szemeimbe nézett. Pár millimétert kezdett közeledni, de ekkor egy zseblámpa éles fénye vakított el mindkettőnket.