19. fejezet

És meg is hoztam nektek az új részt. Lehet egy kicsit mostantól szomorkásabb lesz a blog hangulata, de sajnálom, úgy írok, amilyen kedvem van éppen, és lesz pár fordulat a történetben.:) Mostantól pedig sokkal több képet, animációt hozok nektek a részekbe! Véleményezzetek, pipáljatok, kommenteljetek, kíváncsi vagyok a véleményetekre, hisz 'azokból élek'.:) Kérlek Titeket, ne csak annyit írjatok, hogy szuper és következőt, fejtsétek ki a mondandótokat nyugodtan. Köv. rész hamarosan.
xo Kinguu




Hangos csattanás hallatszott, és gyors léptek a konyha felől, miután Sziki becsukta maga mögött az ajtót, és Olivérrel ketten maradtunk a lakásban. Mosogatást színlelve várta, hogy eljöjjön ez a pillanat. Villámgyorsan telepedett rám a kanapén és kezdte falni ajkaim az övével. Erre várt, mióta a többiek betoppantak. Én sem kívántam őt kevésbé, így boldogan viszonoztam vad csókját. Mikor szó szerint letépte rólam a blúzom, és ő is félmeztelen volt, felkapott és a hálószoba irányába sietett velem a karjaiban. Amilyen heves volt az elején, most olyan finoman fektetett az ágyra, és került felém, lassú csókokkal záporozva. Éreztem, hogy pulzusom egyre magasabb, és fejemet elárasztja a rózsaszín köd, amitől semmit sem látok. Teljesen kikapcsoltam, és csak élveztem, amire hetek óta vártam...

*

Mikor szememet kinyitva az édesen szunyókáló fiút pillantottam meg, és szoros ölelését érzékeltem magamon, hivatalosan is a legszebb reggelnek tituláltam a szerdait. Fejem meztelen mellkasán pihent, karjaimmal pedig amennyire tudtam közrefogtam keskeny csípőjét. Hatalmas sóhaj hagyta el a testemet a múlt éjszaka emlékei hatására, és akárhányszor csak arra gondoltam, újra átjárta mindenemet az érintése, csókjai és a szenvedély, ami áradt belőle.
A pozíciómból nem engedve vártam, hogy felébredjen. Elmerülhettem csodálásában, ugyanis halkan
köszörülte meg a torkát, és arra lettem figyelmes, hogy ő is engem néz. Elmosolyodott, mikor csípőjéről felnéztem az arcára, és puszit nyomott a homlokomra, ami még mindig tűzforró volt az emlékektől. Ismerős érzés nyilalt belém, mikor hirtelen ötlettől vezérelve a gondolataimat babonázó fiú felém hajolt és hosszasan megcsókolt, miközben a takaró alá nyúlva meztelen testem érintette. Puha kezeivel végigsimított, amitől újra és újra rázott a hideg. Csókunk közben hajával játszadoztam, amitől halk nyögések hagyták el a száját. Nehézkesen szakadtunk el egymástól, majd egy utolsó puszit nyomva a számra, de testem nem elengedve feküdt vissza mellém. Szomorúan tudatosult mindkettőnkben, hogy el kell indulnunk, ha nem akarunk elkésni a próbáinkról. A fürdőszobát hamar befoglaltam, és még volt időm egy szolid sminket is feldobni magamra. Olivértől persze megkaptam, hogy totál felesleges, és minek egy lányra ennyi smink, de nem vártam, hogy megértse egy lány gondolkodását. Felkaptam egy csinos de laza cuccot, és már indulhattunk is.

Pont időben toppantunk be a hatalmas épületbe, ahol a próbák zajlottak, és rengeteg szempár meredt ránk, mikor Olivér teljesen hozzám simulva lépdelt mellettem, miközben zavaromat próbáltam leplezni minden jelenlévő előtt. Belül nagyon örültem, mikor végre egy kihalt folyosóra kanyarodtunk és már láttam a próbaterem ajtaját, de Olivér még visszatartott, mielőtt beronthattam volna.
-Csak egy utolsót - nézett rám kiskutyaszemekkel, majd ismét megcsókolt, és arcomat a kezei közé vette én pedig derekánál magamhoz húztam a fiút. A kilincs lenyomódásának hangos zajára rebbentünk szét, és Gabit pillantottam meg az ajtóban, aki felhúzott szemöldökkel vizslatott végig. Mire megint magam elé néztem, Olivér már a távolba sietett a csapatához, így végre mindketten nekiláthattunk a próbának.

*

-Kérsz valamit inni? - kínáltam meg barátnőmet, és válaszát nem megvárva már vettem is elő egy doboz almalevet és két poharat.
-Inkább mesélj már - pattogott Lau, és ledobta magát a sokat látott kanapéra.
-Mire vagy kíváncsi? - tettettem, mintha nem érteném miről beszél, persze világos volt, hogy feltűnt neki, ami Olivér és köztem van.
-Ez a srác valami hihetetlen. Jól hallottam mi történt tegnap? Ez  a srác elképesztő - hüledezett a lány, és nagyot kortyolt az italába.
-Mit hallottál? - néztem kérdőn barátnőmre, aki lelkesedéséből továbbra sem engedett.
-Hát hogy mikor átjöttek a többiek, Olivér félmeztelenül nyitott ajtót - húzogatni kezdte a szemöldökét, amitől elnevettem magam, majd folytatta -Mesélj csak, mi történt utána? - letette maga elé a poharát, és kezeivel állát megtámasztva várta a sztorit, én meg valószínűleg rákvörös lettem, mikor a srácok távozása utáni órákra gondoltam. -Jézusom, te totál szerelmes vagy! - szinte kiabálva mondta ki, amitől csak gyorsan szájára tapasztottam a kezem, mintha bárki meghallotta volna, pedig tudtam, hogy ez lehetetlen.
-Lau, kérlek... fogalmam sincs, hogy mi ez, oké? Csak azt tudom, hogy amióta megláttam, azt érzem, hogy muszáj közelebb kerülnöm hozzá. Nem egyszer kerültünk furcsa helyzetekbe, és mikor végre megcsókolt én... - könnyek szöktek a szemembe, ugyanis eszembe jutott az a bizonyos kép, a rajongó, aki puszilgatta Olit, és az is, mikor Benny legutóbb nem akart elmondani valamit a lépcsőházban. -Miután előszőr megcsókolt, másra sem vágytam, csak hogy újra megtegye, érted? És megtette, megtettük... - próbáltam folytatni, de erős bizsergést éreztem a gyomromban, és a sirógörcs kerülgetett, nem tudom, miért.
-Vic... szereted. - mondata furcsán hatott rám, és megráztam a fejem. Nem tudtam, mit mondjak, vagy mit tegyek most. Egy részem boldog volt, hogy itt van a barátnőm, akinek kiönthetem a szívem, és aki mindig belém lát, viszont egy részem csak Olivéren kattogott. Rám tört a hiánya.
-Mondd el neki - szavai mintha ólmot öntöttek volna rám. Képtelen lennék elmondani neki, hogy mit érzek.
Örülök, ha egy normális mondat kijön a számon, ha a közelemben van. Ismét megráztam a fejem. -Vic, muszáj elmondanod neki, mert ha ő is így érez, nem fog előszőr lépni. Viszont ha te sem, azt hiszi, csak játszol vele, és tovább fog lépni. Azt pedig gondolom nem akarod.. - már ő sem tudott mit mondani, pedig ha valaki, Lau jó tanácsokkal záporozza az embert, ha problémája van. -Csak... mondd el neki. Amint lehetőséged lesz rá. - alig láthatóan bólogattam, pedig fogalmam sem volt, hogy fogjak hozzá ehhez az egészhez.
Lau éjfél körül hazament, én pedig hamar aludni tértem az ágyamba, amin az ágynemű még mindig összegyűrve és rendetlenül hevert. Az illata még mindig ott volt, és mint egy kisgyerek az első plüssjátékát, úgy öleltem magamhoz a párnát, amin feküdt, és amiből puha bőrének aromája áradt.

18. fejezet

Meghoztam a következő részt. Nagyon örülök a pipáknak, és kommenteknek, amiket az előző részhez kaptam, várom most is őket, nagyon sokat jelent a szavatok.:)
xo Kinguu



Borzalmasan nehéz volt megállni, hogy ne érjek valamilyen módon hozzá minden percben, mikor mellettem volt. De a liftben mások is voltak, jelenetet pedig nem akartam rendezni. A felvonó lassú mozgása az idegeimen táncolt, és mikor végre elértük a 4. emeletet, szinte kisuhantam a liftajtón, és már a kulcsomat keresgéltem a táskám alján. Csak álltam az ajtóm előtt, és egyre kapkodósabban kutattam és már szinte a nyakamig benne voltam a táskámban, de a kulcs sehol sem volt. A velem nehézkesen lépést tartó srác lassan lépett mögém, és kezét hasamtól lefelé végighúzva, benyúlt a nadrágzsebembe és kihúzta belőle a keresett tárgyat. Halkan felnevettem a saját hülyeségemen, hogy itt van a közelemben, és már azt is elfelejtem, hová tettem a kulcsom. Megfordultam, Olivér pedig közelebb volt hozzám, mint gondoltam. Arcomhoz közelített, miközben hátam mögött a kulcslyukat keresgélte, és hamarosan meg is találta, majd elfordította a megfelelő irányba. A zár éppen fenékmagasságban volt, amit a fiú ki is használt, így mikor sikerült kinyitni az ajtót, belökte azt, majd kezét a kilincsről elvéve fenekemre helyezte, és ezzel egyidőben éreztem ajkait az enyémen. Ahogy a levegő forrt körülöttünk, úgy feledkeztünk egymásba, és lassan haladtunk befelé a lakásba. A táskámat már az előszobában ledobtam valamerre, így mindkét kezem szabaddá vált, és dús, szőke hajába túrtam, aminek hatására nyögött egyet. Lassú, de határozott mozdulatokkal húzta ki pólóm alsó szegélyét a nadrág fogságából, és az alá nyúlva csupasz bőrömet érintette, amitől kirázott a hideg, és a bizsergés a gyomromban intenzívebb volt, mint eddig bármikor. Erre reagálva én is pólója aljához nyúltam, és felfelé kezdtem húzni, de nem várva meg tevékenykedésem, egy pillanatra elszakadt tőlem, lekapta magáról a felsőt, majd villámgyorsan tért vissza csókcsatánkba. Felsőtestének látványa adrenalinként hatott. Egyre hevesebben csókolt, és közelítettünk a hálószoba felé.
Az ágyra döntött és végleg lehúzta rólam a felsőmet. Nyakamra záporozta tovább a csókokat, miközben nadrágom gombjával bíbelődött, én meg az övével. Végül sikert értünk el, de ezzel el is felejtkezett a nadrágról, és nyakamtól lefelé, melleim között és hasamat puszilgatta, ami hihetetlenül jól esett. Ám nem bírtam sokáig, és alá csúszva csókoltam meg újra. Hátam alá nyúlt mindkét kezével, és hosszú karjaival teljesen át tudott ölelni, így még közelebb húzott magához, szinte megemelt az ágyról. Hosszan csókolóztunk így. Egyre több boldogsághormon szabadult fel bennem az érzéstől, amiket már nem is tudtam mire vélni. Amit akkor éreztem, szebb volt mindennél, és boldogabb voltam, mint valaha. Nem volt bennem semmi kétely, feszültség, vagy szorongás. Ott voltam vele, és ez bőven elég volt, hogy minden bajt elfelejtsek, legalább egy kis időre.
Ennek a kis időnek vége is lett, mikor 10 perce tartó csókváltásunkat a csengő idegesítő hangja zavarta meg. Késve reagáltunk, és csak jó pár másodpercre rá engedett el, és szállt le rólam, és indult ajtót nyitni. Bárki is volt, már akkor roppant dühös voltam rá, de ez sem zavart sokáig. Csak visszagondoltam az iménti percekre, és elmosolyodtam.

Pár perc múlva hangos nevetés hallatszott kintről, ismerős nevetések. Pontosan tudtam, kik jöttek, és azt is, hogy pontosan levették mi történt (volna) itt, mivel Olivér félmeztelenül üdvözölte őket. Felöltöztem, megigazítottam összeborzolt hajamat, és kimentem, hogy csatlakozzak.

Két puszival üdvözöltem minden jelenlévőt, Ya Ou pedig egy huncut mosolyt és kacsintást küldött felém, én meg egy hülye szót formálva ajkaimmal, ölbe tett kézzel forgattam a szemeimet.
-Benny, mi van veled? Nem szoktál ilyen csöndben lenni - böktem meg a mellettem csendben üldögélő fiút, aki kezében tartott narancslével teli poharára bambult, és mikor hozzá szóltam, lassan nézett rám és vonta meg a vállát.
-Csak fáradt, sokat próbáltunk ma - szólalt meg a Bennynél jóval élénkebb Sziki, és töltött még magának narancslevet.
-Srácok én éhes vagyok - törte meg a kis időre beállt csendet Olivér, aki ezúttal kicsit távolabb ült tőlem, mint szokott. Mindenki helyeselt, csak Bence ült tovább unott fejjel, és közölte, hogy neki tök mindegy mikor és mit eszünk. Kipattant a fejemből egy finom és egyszerű ötlet, és a konyhába vettem az irányt, ahová természetesen Olivér is rögvest követett. Hátulról ölelt át, miközben a hűtőt méregettem, de percek múlva sem termett benne több hozzávaló, mint eddig.
-Mit csinálsz? - kérdeztem a fiútól, mikor látványosan kezdett puszilgatni teljesen közel magához húzva, de nem reagálva csak állát a vállamra helyezve vizslatta az előttem lévő hideget árasztó tárgyat.
-Akarlak. Most - szólalt meg ismét halkan, tagolva a szavakat. Mélyen szívtam be az illatát. Rettentő nehéz volt neki ellenállni.
-A többiek előtt? Biztos vagy benne? - fordultam vele szembe, és gyönyörűen csillogó szemeibe néztem, amiben hamar elveszek, ha nem hallok hangos krákogást Olivér háta mögül. Ő nem zavartatva magát egy lépést sem tántorított előlem, csak fejét fordította a hang irányába, ahol Bence állt.
-Akkor mi lesz azzal a vacsival?

Köszönet

Sziasztok! Ma reggel nagyon jó érzés volt feljönni a blogomra, ugyanis most rekordidőn belül jött annyi pipa és komment, ami általában szokott, és új olvasókkal is találkoztam, ami még nagyobb öröm!:) Illetve a tegnap esti 7000-es látogatottság mára 7700-ra nőtt, ami pedig... váó, tényleg nagyon nagyon boldog vagyok. Egy "írónak" tényleg rengeteget jelent a visszajelzés, és ha írtok pár sort, már szebbé teszitek a napomat, szóval köszönöm Nektek! Privátban is kaptam pár kedves, de sokszor már megdöbbentő szót a blogomról, és ááááá nagyon boldog vagyok, szóval ne okozzatok csalódást, pipa pipa komi pipa!:D Ígérem hét közepén jön az új rész, remélem az is elnyeri majd a tetszéseteket.

Addig is ezzel a képpel kívánok mindenkinek szép napot!;)

Kinguu

17. fejezet

Tadaaa, itt a következő rész, a véleményeket még mindig várom nagyon sok szeretettel, szóval ha tetszik, ha nem, ne sajnáljatok rá 2 percet, hogy dobjatok egy mondatot.:) Kövi rész hamarosan:)
xo Kinguu


Előző részből:
-Tomi, ne szórakozz velem - álltam fel, és egyre idegesebb lettem. Amilyen sok minden rémlett aznapról, ugyanannyi dolog ki is maradt. Pánikba estem, mikor a srác továbbra sem válaszolt semmit.

-Hát, végülis nem feküdtünk le... csak majdnem - szólalt meg hosszas idegtépő várakoztatás után, nekem pedig hatalmas kő esett le a szívemről.

-Akkor mit csináltunk? Csak azért kérdezem, mert a ruháim konkrétan szanaszét hevertek a lakásban.
-Mondom, csak majdnem... alsóneműig mentünk - beszéde közben mindketten zavarba jöttünk, ami ebben a helyzetben nem volt meglepő. -Csak csókolóztunk, nyugi - próbálkozott, de korán sem nyugtatott meg. -De... elég zaklatott voltál - nézett rám, majd gyorsan a talajt kezdte pásztázni.
-Hogy érted? - léptem közelebb hozzá.
-Az első 2 feles után nem tudtál leállni, komolyan féltem, hogy mentőt kell hívni. Folyton egy srácról  és valami képről beszéltél, és egyszer sírva is fakadtál... aztán megláttad a cuccot, és totál elvesztetted az irányítást. De nem tudtam mit tenni, én is totál ki voltam - magyarázkodott, én pedig csak próbáltam felfogni amit mondd. Egy hatalmas sóhaj után szó nélkül hagytam ott a Fat Phoenix énekesét, és a ByTheWay felkeresésére indultam, ám ők előbb találtak meg engem. Mikor megfordultam, Olivér és Ya Ou kérdő tekintete nézett vissza rám a folyosó végéről. Valószínűleg mindent hallottak, de nem igazán érdekelt. Egy baklövés volt, amit beláttunk, és túlléptünk rajta. Csak reménykedtem, hogy ezt Olivér is látja.
Homlokom a tenyerembe temettem, fejem tűz forró volt, és a sírógörcs kerülgetett. Olyan volt, mintha a drog hatása még mindig tartana, és az elmémet zavarja össze újra és újra, amint megértek valamit. Ahogy a srácok felé közeledtem, egyre jobban kivettem a szőkeség arcából az érzelmeket. Aggódó és zavarodott volt, akárcsak én. Ya Ou komolyan bámult maga elé, ő inkább dühös volt Tomira és rám is, amit meg is értettem. Mikor odaértem hozzájuk, kezem a számra tapasztottam, ezzel visszafojtva az eszement zokogást, ami most vulkánként tört volna ki belőlem. Nem vágytam másra, csak hogy Olivér most megöleljen, de ehelyett ő is átváltott haragosba, és egy kis puffogás mellett elsétált mellettem, egyenesen Tomi felé. Ilyedten néztem a két srác után, nem is ok nélkül. Olivér hadonászni és üvöltözni kezdett vele, és még a múltkori bulit is felhozta, amikor Tomival féltékennyé akartam tenni Olit. Komolyan féltem, hogy verekedni kezd vele. Ahogy a szőke még egy utolsó "Gratulálok" mondatot hozzá vágott a másikhoz, már nem bírtam tartani a sírást, és könnyeim záporozni kezdtek, mire Ya Ou nyugtatás képpen átkarolt. Olivér felhevültem sétált vissza felénk, Tomi pedig csak állt, és megbánó tekintettel nézett utánunk. Oli határozott mozdulattal fogott meg a derekamnál, és húzott, hogy menjek vele, aminek nem tudtam ellenállni. Ya Ou vette a lapot, és visszavonult, Olivér pedig a saját öltözőjükbe száguldott, velem az oldalán.
Mikor beértünk, becsukta és be is zárta mögöttünk az ajtót, én pedig még mindig könnyezve huppantam le egy székre, és arcomat a tenyerembe temettem. A srác leguggolt elém, és kezeimet lágyan megfogva elvette az arcomtól, hogy kisírt szemeimbe nézhessen. Lassan törölgette arcomról gyorsan potyogó könnyeimet, de látva, hogy a helyzet reménytelen, csak magához húzott, én pedig arcomat a vállába fúrtam, összevizezve ezzel az inget, amit viselt. Sokáig ölelt, amitől végül teljesen megnyugodtam, és könnyeim visszavonulót fújtak. Olivér eltávolodott tőlem, majd hirtelen felkapott és felültetett az asztalra, ahol a haj és smink cuccok foglalták a helyet. Két lábam épp annyira nyitotta szét, hogy szorosan elém tudjon állni. Kezeit összefogta a hátam mögött, így a hasunk szinte összeért. Nyaka körül fontam össze karjaimat, ezzel közelebb tudva őt. Nem sokat habozott, amiért mélyen belül hálás voltam neki. Gyomromban ezernyi pillangó repdesett, mikor szenvedélyesen megcsókolt, és minden testrészét az enyéimhez nyomta. Keze vadul járt a combomon, csípőmön és a mellemen, de egyáltalán nem zavart, sőt, csak még több pillangót szült. Elveszítettem az időérzékem, így fogalmam sincs mennyi idő után tudtunk elszakadni egymástól, de csak pár másodpercre. Ajkai csábításának hamar engedtem, és újra megcsókolt, de már sokkal lassabban és érzékibben adtuk át egymásnak mindenünket. Legalábbis én mindent odaadtam neki. Úgy éreztem, az életemet is rábíznám.

Nem tudom, hogyan és mikor, de sikerült fél percig meglenni a másik csókja nélkül, ami bevallom, borzalmas fél perc volt. Ránéztem Olivér háta mögött az órára, ami fél 8-at mutatott. A próbámnak 6 órakor lett vége, és mindent egybevéve körülbelül 40 perce vagyunk bent Olivérrel.
-Menjünk? - kérdezte Oli, mikor látta, hogy megakadtak gondolataim az időn.
-Aha - válaszoltam egyszerűen, ő pedig még egyszer végigsimítva felsőtestemtől a combomig, leemelt az asztaltól, ezzel megnagyobbítva köztünk a magasság különbséget. Felnéztem rá, ő pedig gyönyörű szemeivel ajkaimat nézte, és hamar rá is tapasztotta még egyszer az övéit.
-Felmegyünk hozzád? Ott egyedül vagyunk - súgta hátulról a fülembe a srác, mikor már kifelé indultunk, és hogy egy pillanatra se engedjen el, egyik kezével hátulról ért a hasamhoz, másik kezét pedig a fenekemre csúsztatta. Csak bólogattam, és tovább élveztem a fiú hűs leheletét a tarkómon.

16. fejezet

És itt is a kövi rész.:) Örülnék több kommentnek és pipának ha elolvastátok, mert az előzőnél nem voltatok túl aktívak. Így nem tudom, hogy várjátok-e egyáltalán a részeket és tetszik-e a mit csinálok. Mert akkor nem töröm magam feleslegesen.
Jó szórakozást!



Már dél volt, mikor felkeltem. Végtagjaim megmozdításakor rossz érzés nyilalt mindenembe. Nem tudtam milyen nap van, vagy a srác, aki mellett elaludtam, a közelemben van-e. Kinyújtóztattam merev izmaimat, és lassan ültem fel az ágyban. Már nem volt mellettem.
Kicsit csalódottan, de túllendülve ezen megint agyalni kezdtem. Szép lassan minden kitisztult, és emlékeztem nagyjából mindenre a vasárnap estéből. Ám ekkorra már azt kívántam, inkább merült volna feledésbe ez az egész. Az illetővel viszont, aki aznap meglátogatott, elhatároztam, hogy muszáj beszélnem, hisz miatta kerültem ilyen helyzetbe.
Megmosakodtam, és kicsoszogtam a konyháig, ahol legnagyobb meglepetésemre a pár órával ezelőtt még mellettem fekvő fél ínycsiklandó reggelit készített. Mikor meglátott, elmosolyodott, félbehagyta addigi tevékenykedését, és gyorsan elém száguldott. Tenyerét az arcomhoz érintette, és szemeimet fürkészte, amitől zavarba jöttem.
-Jól vagy? - kérdezte lágyan, amitől máris sokkal jobban éreztem magam.
-Igen - kezem a srác derekánál hátul összekulcsoltam, és magamhoz öleltem. Kezeit lassan csúsztatta le a derekamig, és még ennél is őrjítőbb lassúsággal húzott magához közelebb, majd egy csókot lehelt a nyakamba. A hideg villámgyorsan futott végig minden porcikámon, ahogy ezután még több puszival látott el ugyanott. Puha ajkainak érzete a nyakamon milliónyi érzelmet és gondolatot ébresztett bennem, és ez is egy amolyan "soha ne érjen véget" pillanat volt.
-Csináltam neked reggelit - súgta a fülembe a szavakat, miközben kezével végigsimított a hátamon, és éppen a fenekemet is érintette, majd elhúzódott tőlem, és visszatért az ételhez. Magasra kellett nyújtózkódnia, hogy tányérokat vegyen elő, ami folytán a pólója felhúzódott és ismét kivillant alsónadrágjának szegélye, ami a tegnap estét juttatta eszembe. Fogalmam sem volt, miért jár ennyit a fejemben, vagy miért történik bennem egyszerre ennyi minden. Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Idegesítő volt a tény, hogy itt van ez az ember, aki kitölti a mindennapjaimat és a gondolataimat, ilyen gesztusokat tesz, de még sincs köztünk semmivel több, mint egy barátság. Az ilyen helyzeteket sosem tudtam kezelni, így nem is beszéltem róla senkinek. Úgy voltam vele, hogy ezt a kis affért is megtartom magamnak, aztán lesz ahogy lesz. De jelen pillanatban a műsorra kell koncentrálnom, ha el akarok érni valamit.
Ahogy átfutott az agyamon az x-faktor, kezemet reflex szerűen csaptam a homlokomra.
-Basszus - szaladt ki a számon akaratlanul, mikor Olivér is csatlakozott hozzám a reggelinél.
-Baj van?
-A próba... mikor van egyáltalán próbám? Milyen nap van? - kérdezősködtem folyamatosan a mellettem ülőtől, akinek a tekintetéből azt tudtam kiszűrni, hogy habár jól vagyok, a fejemben teljes a zavar, de velem ellentétben ő ezt teljesen jól kezelte.
-Kedd van. 9-kor lett volna próbád, de mondtam Gabinak, hogy rosszul lettél, és áttettük délutánra. Szóval még van időd - olyan nyugodtan mondta, mintha a legtermészetesebb dolog lett volna mindaz, ami történt az elmúlt másfél napban. Hálás voltam neki, hogy ennyire törődik velem, és ezt egy mosollyal fejeztem ki neki, amit egy tőle megszokott sármos mosolyon kívűl egy kellemes érintéssel is viszonzott a combomon. Biztos voltam benne, hogy elpirultam, így gyorsan hajtottam le a fejem, és fogtam neki a reggelimnek.

Semmi hangom nem volt a próbán, így ma a koreografálással kezdtünk. Gabi aggódott, hogy megfáztam vagy ilyesmi, és szombatig nem lesz hangom, de megnyugtattam, hogy minden rendben lesz, bár még én magam sem hittem el, így nem vártam, hogy ő is ezt tegye. Fárasztó 2 óra után utamra engedett, és a lelkemre kötötte, hogy pihenjek. Én viszont csak egy valamire tudtam gondolni, és próba után rögtön a srác öltözője felé nyargaltam.
Egy kopogás után rögtön be is nyitottam, és már neki is kezdtem volna a mondandómnak, de elakadt a szavam, mikor bent nem csak a keresett személyt és társát találtam, hanem a többi 4 barátomat is. Boldogan köszöntöttek és mind hosszasan öleltek meg, és örvendeztek, hogy de jó végre nem hulla sápadtan látni. Olivér szokás szerint a telefonját nyomkodta, de mikor meglátott belépni, rögtön felpattant és puszit nyomott az arcomra, majd rám kacsintott.
-Khm... beszélhetnénk? - tértem végre a lényegre, amiért igazából jöttem, és láttam rajta, hogy tudja mit akarok mondani.
-Persze - vonta meg a vállát, mintha tök laza dologról lenne szó, én viszont továbbra is rajta tartottam szúrós tekintetem.
-Négy szem közt - nyitottam ki az ajtót, majd végre eleget téve a kérésemnek, kivánszorgott velem a Lurdy egyik csendes pontjába.

-Te teljesen hülye vagy?! - vágtam hozzá rögtön, amint kettesben maradtunk, ő pedig csak szemeit forgatta. -Mi a francot gondoltál? Egyáltalán hogy vehettél rá erre? - hangom egyre jobban felemeltem, annyira feldühített, hogy már az sem zavart, ha az egész épület visszhangzik.
-Figyelj, ne haragudj, oké? Tudom, hogy hülyeség volt, nem kellett volna. Látom, hogy össze vagy zavarodva, csak nehogy azt hidd, hogy rá kellett, hogy vegyelek! - magyarázkodott hadonászva, én pedig kezem a fejemhez kaptam, és csak egy "Mi van?" jött ki belőlem.
-Részeg voltál, oké? Nagyon részeg. Amint megláttad, már kértél, és nem tudtam megakadályozni.
-Nem tudtad megakadályozni? Ember, már azt sem kellett volna hagynod, hogy csontrészegre igyam magam! Te jó isten, azt hittem, normálisabb vagy - vetettem le magam egy közeli fotelre az aula hatalmas terében, a srác viszont továbbra is idegesen mászkált előttem.
-Emlékszel mindenre? - kérdezte már nyugodtabban, de szemében láttam a feszültséget, és a halvány reménysugarat megcsillanni, hátha nem emlékszem az estére.
-Nem mindenre. De emlékszem - tördelni kezdtem az ujjaim. Fogalmam sem volt, mit kéne tennem, vagy mondanom, csak azt tudtam, hogy ez az egész egy óriási nagy hülyeség volt. Ha valaki drogozik, az nem én vagyok, és ezzel világ életemben így voltam. -Szóval kérlek árulj el valamit - folytattam halkabban, és felnéztem a magas fiúra -Lefeküdtünk? - szemei kikerekedtek a kérdés hallatán, de mégsem tűnt meglepettnek. Ide-oda kezdett nézelődni, majd hozzám hasonlóan kezdte törögetni az ujját. -Tomi, ne szórakozz velem - álltam fel, és egyre idegesebb lettem. Amilyen sok minden rémlett aznapról, ugyanannyi dolog ki is maradt. Pánikba estem, mikor a srác továbbra sem válaszolt semmit.

15. fejezet

Ahogy ígértem, megjött az új rész!:) Remélem nagyon, hogy tetszeni fog nektek, nekem igen. Van benne egy kis idő ugrás, és szerintem érdemes elolvasni az előző, azaz 14. rész végét, hogy értsétek mi is történik.:) Már én sem emlékeztem mi volt a vége.:D
Jó szórakozást, véleményeket várok sok szeretettel, hogy tetszik-e vagy nem, mert ha nem, akkor még most változtatok, és nem ilyen stílusban viszem tovább a sztorit.:)
xo Kinguu



Szinte fájdalmas volt, ahogyan szememet lassan kinyitva az ablakon beszűrődő fény megzavarta az eddig uralkodó sötétet az elmémben. Hosszas nyújtózkodás után tekintettem körbe. Felmértem a környezetemet, ami meglehetősen rendetlen volt. Az ágyamban feküdtem, de a fejem nem a megszokott irányba volt. Tegnapi ruháim szanaszét hevertek a tágas szobában, rajtam pedig egy több számmal nagyobb fehér póló lógott. Félve, elzsibbadva, és emlékek után kutatva sétáltam ki a nappaliba. Feles poharak és piás üvegek látványa fogadott, viszonylag egy helyre rendezve. A kanapét befedő, általában kisimított pléd összegyűrve és félig a földön hevert. Zavarodottan kezdtem pakolgatni a lakásban, amit immár egyedül birtokoltam. Egy ruhadarabot felemelve a földről fehér por szállt a levegőbe, amitől levegővel együtt beszívva köhögni kezdtem. Az illat, amit éreztem, rendkívül ismerős volt. Egy hosszú este zavaros emlékeiből álló képsora futott át az agyamon, majd eddig is remegő vékony lábaim végleg cserbenhagytak, és kikapcsoltam.

*

Testembe kellemetlenül hasított végig egy éles hang. Kiabálás. Több hang együttes ordibálása zavarta meg a nyugalmat. Arcomon nedvességet éreztem. Sok sok vízcsepp folyt végig homlokomtól egészen az államig, onnan pedig a puha szőnyegre, amin feküdtem. Azt hiszem ugyanaz, amin utoljára álltam, már amennyire emlékszem. Szemem olyan nehezen tudtam kinyitni, mintha ólomból lennének a szemhéjaim. A világosság ismét zavaró volt, de kíváncsiságom felülkerekedett, és erőlködve, de végül láttam mindent. Négy ijedt arc volt felettem. Egyiküknek telefon volt a kezébe, de mikor látta, hogy magamhoz tértem, hirtelen vetett véget a beszélgetésnek. Nem akartam megszólalni, úgysem lett volna hangom. A négy srác egyszerre fogott meg és segített felállni, de egyensúlyom teljesen elhagyott, így rögtön vissza is zuhantam volna a padlóra, ha a 8 erős kéz nem tart még 5 percig és ültet a fotelra. Az eddigi kiabálást most kétségbeesett csend váltotta fel, és a 4 alak szorosan ült körém, és csak szugeráltak. Kicsit zavaró volt, de örültem, hogy itt vannak. Jelen pillanatban fogalmam sem volt, hogy mit kéne tennem, vagy mondanom. Így csak megköszörültem a torkom, és egyenként végignéztem rajtuk. Kétségbeesettség, zavarodottság, és szomorúság is visszapillantott rám. Egyedül a szőkeségbe nem láttam bele. Olyan volt, mintha félne, de közben bűntudatot ébresztett.
Hirtelen szólalt meg az egyik.
-Mi történt itt? - a kérdés hallatán erősen kezdtem gondolkozni, de az sem jutott eszembe, egyeltalán miért feküdtem a földön és parázik mindenki. Körbenéztem a szobában. Viszonylag rend volt. Pár ruhadarabom összehajtva feküdt a kanapé karfáján. A piás üvegek most a kukában voltak. Furcsa volt minden. Halvány de borzasztó emlékek csak akkor villantak be, mikor az asztalon fehér por nyomait láttam. Mikor a többiek látták, hogy szemem könnybe lábadt, Ya Ou gyorsan pattant fel, söpörte kezébe a cuccot és a mosogatóban öblítette le.
-Ki a franc adta ezt neked? - kérdezte már hangosabban és dühösebben az imént említett srác, és mivel nem tudtam a választ a kérdésre, csak megvontam a vállam és utat engedtem a könnyeimnek. Benny szorosan ült mellettem és keze nyugtatóan pihent a derekamon.
-Szerintem inkább aludnia kéne - szólt egész halkan Olivér a másik oldalamról, a többiek pedig csak bólogattak. Ismét segítőkezet nyújtottak, de most a sírástól és félelemtől hagyott el minden erőm. Végül Sziki kapott fel és vitt egészen a hálószobámig, ahol gondosan betakart, egy puszit adott a homlokomra, majd magamra hagyott. Aludni viszont képtelen voltam. Minden erőmmel azon voltam, hogy emlékeim a felszínre jussanak, és összerakhassam a képet, de akaratlanul is a számomra legfontosabb bandatag képe ugrott be a fejembe. Hallottam kintről bársonyos hangját. Tehát még mindig itt vannak. A tudat, hogy vigyáznak rám, picit megnyugtatott, de annyi kérdés cikázott a gondolataimban, hogy végül teljesen belefáradtam, és elaludtam.

Riadtan pattantak ki a szemeim, mikor mozgolódást éreztem magam mellett, és egy másik kéz ért az enyémhez.
-Sshh, nyugi, csak én vagyok - szólalt meg a fiú, pulzusom pedig hirtelen lassult le az előbbi magasságról. Hihetetlen, mire képes egy mondatával. Bőre érintésére a megszokott bizsergést éreztem a hasamban. Lassan felé fordultam, és mélyen a szemébe néztem. Békét és megértést sugárzott, ami nem tudom miért, de nagyon jól esett.
-Miért jöttél be? - kérdeztem kicsit rekettesen.
-A nevemet kiabáltad - simított ki egy hajszálat a szemem elől, majd folytatta -Szerintem álmodtál - mondata befejeztével halványan elmosolyodott, én pedig furcsálva néztem rá. Ilyet még sohasem tettem ezelőtt, legalábbis nem tudok róla. Nem emlékeztem, mit álmodtam, csak arra, hogy Olivér benne volt. Fejemet a srác mellkasára fektettem, és szorosan öleltem át a derekánál a hasa alatt. Ezt viszonozva egyik kezével karomnál ölelve, másikkal a derekam simogatva húzott magához. Egy ideig így voltunk, aztán teljesen egyenletesen kezdett lélegezni. Elaludt. Pólója alól egy kicsit kilátszott a csipője, és alsógatyájának szegélye. A látvány csábító volt, így olyan finoman, ahogy ő csinálná, végigsimítottam a kezemmel, ahogy engedtem az öleléséből, és pólója alá nyúltam. Lassan simogattam végig kockás felsőtestén, újra és újra. Éreztem, ahogy halkan nyög egyet, és a derekam kitartóan tartó kezével picit megszorítja. Pár perc után megpróbált még közelebb húzni magához, de még mindig aludt. Elálmosodtam, és kezemet megállítottam, de még mindig puha bőrén pihentettem. Száz százalékos biztonságban éreztem magam, így amint lehunytam a szemem, már el is szenderültem.