Teltek a napok, hetek... én pedig végtelen boldogságban úsztam. Végre úgy éreztem, valami jó is történik velem, és végre a jó úton haladok. A zenében kiélhetem magam, és önmagam lehetek. Már nagyon hiányzott ez.
Valóra váltak az álmaim, és bejutottam az élő showba. Tóth Gabi lett a mentorom. Nagyon megszerettem őt, rengeteget segít. Elkezdődtek a próbák, és Lau barátnőm is belevágott a munkába az x-faktornál. Sokat tudunk találkozni, és ő rengeteg erőt ad nekem.
Megismertem az énektanáromat, és a "csapattársaimat". Péterffy Lilit és Eckert Anikót. Ők Tóth Gabi másik 2 mentoráltja. Mind a ketten nagyon aranyosak és tehetségesek, nem lesz könnyű dolgom mellettük. Már szinte az összes versenyzővel összehaverkodtam a showban, csak a ByTheWay-el nem. Tipikus én.Olivérrel azóta sem találkoztam. Hiányzott. Nem tudom hogyan, mikor és miért, de egyszer csak azt vettem észre magamon, hogy borzasztóan vágyom arra, hogy vele lehessek egy kis ideig. Nem tudom mikor történt ez bennem, de az iránta érzett hiány egyre csak nőtt. Erről viszont senkinek sem tudtam beszélni. Talán nem is kellene. Csak elfelejteni őt örökre. Végtére is, ha 2 szót beszéltünk egymással életünkben...
Reggel 8 óra, hűvöskés hétfői nap. Az őszi falevelek belepték az utcák járdáit, és kellemes szellő fújdogált.
Megismertem az énektanáromat, és a "csapattársaimat". Péterffy Lilit és Eckert Anikót. Ők Tóth Gabi másik 2 mentoráltja. Mind a ketten nagyon aranyosak és tehetségesek, nem lesz könnyű dolgom mellettük. Már szinte az összes versenyzővel összehaverkodtam a showban, csak a ByTheWay-el nem. Tipikus én.Olivérrel azóta sem találkoztam. Hiányzott. Nem tudom hogyan, mikor és miért, de egyszer csak azt vettem észre magamon, hogy borzasztóan vágyom arra, hogy vele lehessek egy kis ideig. Nem tudom mikor történt ez bennem, de az iránta érzett hiány egyre csak nőtt. Erről viszont senkinek sem tudtam beszélni. Talán nem is kellene. Csak elfelejteni őt örökre. Végtére is, ha 2 szót beszéltünk egymással életünkben...
Reggel 8 óra, hűvöskés hétfői nap. Az őszi falevelek belepték az utcák járdáit, és kellemes szellő fújdogált.
Beléptem a hatalmas Lurdy házba, és a próbaterem felé vettem az irányt, aminek a számát Gabi küldte el sms-ben előző este. Az utasításai szerint mentem végig a folyosókon, így röpke 10 perc alatt meg is találtam a megfelelő ajtót. Kopogtam, és beléptem. Gabi és Réka, az énektanárom ültek a szobában egy-egy fotelben, és örültek, hogy végre megérkeztem.
-Oké, akkor kezdjük előlről - hangzott Gabi utasítása a próba 2. órájába lépve, én pedig újra elkezdtem Adele Rolling in the deep című számának dallamára hadarni a szavakat. Már kicsit fáradt voltam, de megpróbáltam mindent beleadni.
-Az eleje szuper lesz, a végét pedig szerdán begyakoroljuk, van pár ötletem - adott végszót Gabi, mire pakolászni kezdtünk és indulni készültem. Köszöntem nekik, majd kiléptem az ajtón, közben a telefonom képernyőjét próbáltam letisztítani. Nem néztem az orrom elé, természetesen az első adódó alkalommal nekimentem valakinek. Sűrű bocsánatkérések közepette akartam tovább menni, de ekkor egy erős kéz ragadta meg a karom.
-Hé, hová sietsz? - hallottam egy ismerős hangot, ami valószínűleg a kézhez tartozott. Felnéztem, és a szőke srác vadító látványa tárult elém. Nem tudtam megszólalni. Nem tudtam, mit mondhatnék. Pillangók repdestek a gyomromban az örömtől, hogy újra láthatom.
-Nem.. mármint... sehová - nyögtem ki pár perc múlva, mikor befejeztem a fiú csodálását, és egy halk krákogással zökkentett ki az elmélkedésemből.
-Akkor nincs kedved leülni egy kicsit?
-De.. persze miért ne - próbáltam higgadtnak tűnni, de kétlem, hogy ez sikerült, mert éreztem, hogy ég az arcom, és Olivér is elnevette magát, mikor látta rajtam, hogy zavarba hozott.
-Láttam a válogatós fellépésed - kezdett bele rögtön, mikor leültünk egy fotelbe a Lurdy ház büféje környékén. -Nagyon tetszett - mosolyodott el, és egy kacsintással is megilletett. Úgy mosolygott rám folyamatosan, hogy azt hittem, menten leolvadok a székről, és úgy kell majd összekapargatni.
-Köszönöm - még vörösebb lettem, mint eddig, de ő ezt látszólag nagyon élvezte, hogy minden szavával zavarba hoz. Nem mertem a szemébe nézni, mert féltem, hogy világos szemei szépségétől még ennyit sem fogok tudni kimukkantani.
-Szeretnéd megismerni a srácokat? - kérdezte váratlanul.
-Persze - szívesen megismertem volna a ByTheWay többi tagját, de a találkozás miatt majdnem annyira izgultam, mint Olivér mellett.
-Nem.. mármint... sehová - nyögtem ki pár perc múlva, mikor befejeztem a fiú csodálását, és egy halk krákogással zökkentett ki az elmélkedésemből.
-Akkor nincs kedved leülni egy kicsit?
-De.. persze miért ne - próbáltam higgadtnak tűnni, de kétlem, hogy ez sikerült, mert éreztem, hogy ég az arcom, és Olivér is elnevette magát, mikor látta rajtam, hogy zavarba hozott.
-Láttam a válogatós fellépésed - kezdett bele rögtön, mikor leültünk egy fotelbe a Lurdy ház büféje környékén. -Nagyon tetszett - mosolyodott el, és egy kacsintással is megilletett. Úgy mosolygott rám folyamatosan, hogy azt hittem, menten leolvadok a székről, és úgy kell majd összekapargatni.
-Köszönöm - még vörösebb lettem, mint eddig, de ő ezt látszólag nagyon élvezte, hogy minden szavával zavarba hoz. Nem mertem a szemébe nézni, mert féltem, hogy világos szemei szépségétől még ennyit sem fogok tudni kimukkantani.
-Szeretnéd megismerni a srácokat? - kérdezte váratlanul.
-Persze - szívesen megismertem volna a ByTheWay többi tagját, de a találkozás miatt majdnem annyira izgultam, mint Olivér mellett.
Olivér felpattant, és egy irányba mutatott, hogy arra menjünk és kövessem. Pár lépés távolsággal mögötte haladtam, és nem messze az én öltözőmtől egy másikba nyitott be mindenféle kopogás nélkül a srác, és lepacsizott a bent lévőkkel. Lassan én is beléptem, és végignéztem rajtuk. 4 szimpatikus, jóképű, meglehetősen magas srácot pillantottam meg.
-Ő Vic - mutatott be Olivér a srácoknak. -Vic, ők Benny, Ya Ou és Sziki, a ByTheWay többi tagja - mutogatott sorban a többi fiúra, én pedig csak egy intéssel köszöntem nekik, de nem mertem megszólalni.
-Hogy hogy még nem találkoztunk? - tette fel a jó kérdést Benny.
-Fogalmam sincs - húztam fel a vállam, és a srácok egymásra néztek.
-Áhá - bólogattak a srácok, mire akaratlanul is elmosolyodtam. Áradt belőlük a jókedv, vidámság, bolondság, és nagyon jó érzés volt ott állni velük, ennyi pozitív energiájú ember között. Oliról pedig már ne is beszéljünk. Az ő közelsége mindig valami furcsa érzést váltott ki belőlem.
-Fogalmam sincs - húztam fel a vállam, és a srácok egymásra néztek.
-Áhá - bólogattak a srácok, mire akaratlanul is elmosolyodtam. Áradt belőlük a jókedv, vidámság, bolondság, és nagyon jó érzés volt ott állni velük, ennyi pozitív energiájú ember között. Oliról pedig már ne is beszéljünk. Az ő közelsége mindig valami furcsa érzést váltott ki belőlem.
-Énekeljünk valamit! - szólalt meg hirtelen Oli, és rám nézett, jelezve, hogy én is énekeljek velük.
-Mi? Nem - vágtam rá gyorsan, mire a fiúk halkan felnevettek.
-Miért nem? Csodálatos hangod van! Skacok hallottátok már énekelni? Állati jó! - áradozott rólam Bennynek, Szikinek és Ya Ounak.
Ya Ou felkapta gitárját a kezébe és pengetni kezdte. Nagyon ismerős volt a dallam, de nem ismertem föl a számot. Benny elkezdett dúdolni, amibe Sziki és nem sokkal később Olivér csatlakozott szájdobolással. Én csak hallgattam őket. Oli kezdett rappelni, és egyre ismerősebb volt a dal.
-Ismered? - kérdezte Ya Ou gitározás közben, mire csak bólogattam, és próbáltam feleleveníteni a szöveget.
Oli egyszer csak odajött, átkarolt, amitől kirázott a hideg, és halkan a fülembe súgta, hogy "Nyugi, nem harapunk". Odavezetett közelebb hozzájuk, hogy énekeljek velük. Végre felismertem a számot, ami nem volt más, mint a No Diggity. A fiúk a táborban énekelték ezt a dalt, és meg kell hagyni, nagyon jól nyomják.
A szám felénél én is bekapcsolódtam és a végére tök jó hangulatban énekeltünk el még vagy 3 számot. Teljesen megfeledkeztem a gátlásaimról, és arról, hogy a fiú, akire hosszú hetek óta várok, itt ül mellettem.
Mikor befejeztük Bozsek Márk dalát is, Ya Ou abbahagyta a gitározást és pár másodpercig kínos csend állt be. Mindenki várta, hogy a másik megszólaljon. A csendet végül (legnagyobb meglepetésemre) én törtem meg.
-Nekem mennem kéne - álltam fel a székemről és a kabátom után nyúltam.
-Mi? Nem - vágtam rá gyorsan, mire a fiúk halkan felnevettek.
-Miért nem? Csodálatos hangod van! Skacok hallottátok már énekelni? Állati jó! - áradozott rólam Bennynek, Szikinek és Ya Ounak.
Ya Ou felkapta gitárját a kezébe és pengetni kezdte. Nagyon ismerős volt a dallam, de nem ismertem föl a számot. Benny elkezdett dúdolni, amibe Sziki és nem sokkal később Olivér csatlakozott szájdobolással. Én csak hallgattam őket. Oli kezdett rappelni, és egyre ismerősebb volt a dal.
-Ismered? - kérdezte Ya Ou gitározás közben, mire csak bólogattam, és próbáltam feleleveníteni a szöveget.
Oli egyszer csak odajött, átkarolt, amitől kirázott a hideg, és halkan a fülembe súgta, hogy "Nyugi, nem harapunk". Odavezetett közelebb hozzájuk, hogy énekeljek velük. Végre felismertem a számot, ami nem volt más, mint a No Diggity. A fiúk a táborban énekelték ezt a dalt, és meg kell hagyni, nagyon jól nyomják.
A szám felénél én is bekapcsolódtam és a végére tök jó hangulatban énekeltünk el még vagy 3 számot. Teljesen megfeledkeztem a gátlásaimról, és arról, hogy a fiú, akire hosszú hetek óta várok, itt ül mellettem.
Mikor befejeztük Bozsek Márk dalát is, Ya Ou abbahagyta a gitározást és pár másodpercig kínos csend állt be. Mindenki várta, hogy a másik megszólaljon. A csendet végül (legnagyobb meglepetésemre) én törtem meg.
-Nekem mennem kéne - álltam fel a székemről és a kabátom után nyúltam.
-Kár - mondta halkan Ya Ou, és betette gitárját a tartójába.
-Még találkozunk - néztem Olira, és direkt azokat a szavakat használtam, amit ő az első találkozásunkkor. Láttam rajta, hogy megértette, mert rögtön elmosolyodott és lehajtotta a fejét. A többi srác csak egymásra nézett, egyedül Ya Ou tudta nagyjából, hogy miről is van szó, Sziki egyáltalán nem értette.
Ahogy kiléptem a folyosóra, Oli kapott utánam.
-Örülök, hogy itt vagy - ejtette ki a szavakat a száján, és végigsimított a vállamtól a könyökömig, amitől ismét a hideg rázott. Csak rámosolyogtam, nem telt tőlem többre. Ő is mosolygott, amit az a szívdöglesztő nézése kísért, ezután otthagyott az üres folyosón, és visszatért a többiekhez.
Ahogy kiléptem a folyosóra, Oli kapott utánam.
-Örülök, hogy itt vagy - ejtette ki a szavakat a száján, és végigsimított a vállamtól a könyökömig, amitől ismét a hideg rázott. Csak rámosolyogtam, nem telt tőlem többre. Ő is mosolygott, amit az a szívdöglesztő nézése kísért, ezután otthagyott az üres folyosón, és visszatért a többiekhez.
Kiléptem a Lurdy házból, és őrült lassan sétáltam hazafelé. Már nem is séta volt, csak botorkálás. Újra és újra lejátszottam a fejemben az előbbi pillanatokat, amiknek hatására akaratlanul is elmosolyodtam. Ma énekeltem a ByTheWay-el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése