5. rész

Itt is az 5. rész, ami elég hosszúra sikeredett, remélem, nem fogjátok megunni a felénél.:D Jó olvasgatást.

Másnap nem volt énekórám, csak tánc. Alig fél óra volt, mert csak párszor kell ide-oda mennem a szám közben. 4 nagyon helyes srác fog táncolni körülöttem, az egyik nem tudja levenni rólam a szemét. Oké, tényleg én is szívesen bámulnám őt egész nap, de még ilyenkor is csak Olivérre tudok gondolni. Azért nem mondom, hogy nem jó érzés, ha más srácoktól is jó visszajelzést kapok a külsőmet illetően, de azért a bámulásnak is van egy határa.

Délelőtt 11-kor már szabad is voltam, mint a madár. Lau délben végzett, szóval megbeszéltük, hogy megvárom, és együtt elmegyünk kávézni. Leültem egy fotelre, és olvasni kezdtem a Szürke 50 árnyalatát, amíg vártam a barátnőmet. Épp egy elég pikáns résznél tartottam, amikor valaki lehuppant mellém a kényelmes bútorra, mire felkaptam a fejem.
-Jézusom Benny, megilyesztettél.
-Bocsi nem állt szándékomban - nevetett és hátradőlt a kanapén. -Úú, ez jó könyv - nézett bele a kezemben tartott olvasmányba.
-Még a felénél tartok, de tényleg nem rossz - raktam be a könyvjelzőt a megfelelő oldalra, és becsúsztattam a könyvet a táskámba. -Próbátok van? - reméltem, hogy Olivér is az épületben tartózkodik. Titkon reménykedtem, hogy nemsokára a többi srác is megjelenik, de nem így történt.
-Az volt, de a többiek már elmentek, barátnőmet várom, megbeszéltük, hogy itt találkozunk. - kaptam a számomra nem túl kedvező választ.
-Én is... mármint, nem a te barátnődet... az enyémet - mire kimondtam, már mindketten nevettünk, mert tényleg óriási hülyeséget mondtam. Gondoltam, hogy nem telik el sok idő, és leégetem magam a fiúk előtt.
-Mit csinálsz ma? - kérdezte, és hirtelen nem is tudtam, hogy mit kéne válaszolnom. Ha azt mondom semmi, akkor...?
-Nos, barátnőmmel elmegyünk Starbucksba... aztán semmi különös. Hazamegyek, ülök a TV előtt egy tál popcornal a kezembe és sorozatokat nézek - mondtam, és ráeszméltem, hogy az x-faktor mellett állati unalmas életet élek.
-Tudok egy jobb programot estére. Átjössz hozzánk ma?
-Bulizni a ByTheWay-el? Ki nem hagynám! - halkan felnevettünk mindketten, majd mikor abbahagytuk, beállt megint a csönd. -És... kik lesznek még? - tettem fel a számomra igen fontos kérdést.
-Arra gondoltam csak te, én, a srácok. De ha gondolod, hívhatsz valakit. Mondjuk a barátod akire vársz.
-Nem hiszem, hogy ráér, de meglátjuk - nem volt teljesen igaz, amit mondtam. Biztos voltam benne, hogy Lau ráérne, sőt, repesne az örömtől, ha átjöhetne a ByTheWay-es fiúkhoz, de esélyt láttam több időt Olival tölteni, és semmilyen zavaró tényezőre, és legfőképp nem Lau fűrkésző tekintetére nem voltam most kiváncsi.
-Jólvan. Itt is van Panni, akkor én megyek - állt fel Benny a helyéről, és a kijárat felé indult egy szép barna hajú, vékony lányhoz. Egy puszit adott a lány arcára, majd integetett nekem. Visszaintegettem, és ekkor végre Lau is megjelent az ajtóban már felöltözve, és intett, hogy mehetünk mi is. Felöltöztem, és a kávézóba indultunk.

Gyorsan szürcsölgettem a White Mochámat, minnél előbb a fiúknál szerettem volna lenni. Igaz, hogy 1 emelettel laknak feljebb, de egész nap nem láttam Olivért, és úgy éreztem, minnél gyorsabban elfogy ez a kávé, annál előbb láthatom a szőkeséget. Lau a szokásos 10 percenként 1 korty tempójában itta a kávét, amit erős szugerálással próbáltam meg felgyorsítani. Persze nem ő lett volna, ha nem veszi észre a siettségemet.
-Mi van veled? - kérdezte és belekortyolt a kávéjába, de félrenyelt és köhintett párat.
-Semmi... fáradt vagyok és menni szeretnék haza ennyi - utáltam hazudni, na jó, ez nem akkora hazugság, csak füllentés, de akkor sem volt jó érzés.
-Csak egy táncórád volt ma, mi volt abban olyan megerőltető? Lefárasztottak a jó srácok? - húzogatta Lau a szemöldökét, mire én csak nevettem egyet és egy  "nem vagy normális" arckifejezéssel megráztam a fejem.

Lau végre befejezte az iszogatást, és próbáltam nem feltűnő gyorsasággal magamra kapni a kabátom. Elköszöntem Lautól, és végre hazaindulhattam. A Corvinon összefutottam Csordás Ákossal és az MDC-s Maykee-val is, akik jó kedvűen leálltak volna velem beszélgetni, és habár nagyon bírom őket, elég gyorsan lezártam a beszélgetést, és felfutottam a lakásomig. Eckert Anikóval laktam itt együtt, de ma ő is máshol bulizik, szóval enyém volt a lakás. Már délután 6 óra volt, és őszintén szólva fogalmam sem volt, hogy hány órára szólt Benny meghívása. Gyorsan lezuhanyoztam, és egy egyszerű de nagyszerű szettet húztam magamra: egy világos farmert, egy szegecses fekete inget és barna, szintén szegecses bakancsot kaptam fel. Fél 7-kor kiléptem a lakásból, és felsétáltam egy emeletet és bekopogtam. Benny nyitott ajtót.
-Sziaa - üdvözölt nagy vigyorral az arcán - már azt hittem nem jössz.
-Nem mondtál időpontot - léptem be az ajtón és levettem a kabátom, amit Benny elvett a kezemből és felakasztotta a többi óriási kabát közé, amik feltehetőleg a többi bandatagé voltak.
-Figyelj, csak mondom, hogy meglepetés vagy - állított meg Benny még mielőtt beljebb mehettem volna - De nagyon fognak örülni neked.
-Hát oké - picit meglepődtem, hogy Benny nem szólt az érkezésemről, de már nem volt visszaút. Kíváncsi voltam, hogy fognak reagálni a többiek az érkezésemre.

Beléptem a nappaliba, ahol Ya Ou ült a kanapén gitárral a kezében, de ahogy meglátott, 1000 wattos mosoly ült ki az arcára, mi nagyon jól esett.
-Vic! Szia! - üdvözöld, majd felpattant, odajött hozzám, és 2 puszival köszöntött. Ezután Sziki lépett be a helyiségbe.
-Szia Sziki - köszöntem, és vele is 2 puszival köszöntünk.
-Benny nem is mondta, hogy jössz - mondta Sziki, majd kérdőn nézett Bennyre.
-Igen, meglepetés voltam vagy mi - nevettünk fel, majd beinvitáltak, és leültünk az egyik kanapéra. Sziki, Ya Ou, és én: ez volt az ülésrend a zöld színű kanapén. Az egész lakás nagyon ízlésesen volt berendezve. A falakon már most csomó rajongói plakát volt, és a rengeteg ajándék zacskó és csoki sem kerülte el a figyelmemet. A tágas nappaliból egyterűen nyílt a konyha, ami szintén nagyon tetszetős volt. Innen majdnem az egész lakást be lehetett látni, kivéve a bezárt ajtókat. Lassan néztem körbe, és állapítottam meg, hogy Olivér nincs a közelünkben.

-Egy negyed hiányzik - utaltam a hiányzó bandatagra, akit még mindig nem láttam sehol sem.
-Fogalmam sincs hol lehet. Van kedvetek énekelni? Most a Troublemakert! - váltott témát Ya Ou szinte azonnal, és már el is kezdte pengetni a húrokat. Imádtam ezt a dalt, szóval rögtön elkezdtem énekelni, mire a többiek is bekapcsolódtak. Csak egy hang hiányzott mind közül.

Ekkor, mintha csak meghallotta volna a gondolataimat, az egyik szobából Olivér lépett ki egy tábla csokival a kezében, és meglepődött fejjel nézett ránk.
-Hé, komolyan elkezdtétek nélkülem? Úgy nem az igazi - mutatott a gitárra Ya Ou kezében, majd mikor feleszmélt, hogy én is itt vagyok, ledobta  az asztalra a csokit, és felém indult.
-Vic! Te hogy kerülsz ide? - odaért hozzám, és szintén 2 puszival köszönt, mint a többi srác, de vele valahogy tovább tartott az egész.
-Benny hívott - adtam egyszerű választ, közben pedig végignéztem rajta. Fekete szakadt farmer, és ugyanaz a Mickey egeres pulcsi volt rajta, amit az étteremben is viselt.
-Király - ennyit mondott. Ezután lehuppant a velünk szembe lévő kanapéra, és elterült rajta, de nem vette le rólam a szemét. Farkasszemet néztünk, amibe néha belenevettünk, mikor a másik pislogott egyet. Hosszasan fürkésztük egymást, mikor ráeszméltünk, hogy a többiek is jelen vannak.
-És... mit terveztetek? - zavartam meg a már fülsiketítő csendet, és végignéztem a srácokon, akik vállukat vonogatva, egymásra nézegetve adták tudtomra, hogy semmi ötletük nincs esti program gyanánt. -Komolyan? Ennyi?
-Mondjuk.. őő... hívjuk át a többieket, és csapjunk egy bulit - adta az ötletet Sziki, amire mindenki hevesen bólogatott. Végre Oli fején is láttam valami lelkesedést, ami nem a csoki iránt volt.
-Szikszai Péter, nem hittem, hogy megélem, hogy pont te fogod a buli ötletet felvetni - nevetett Ya Ou, mire mindannyian felnevettek, én pedig csak mosolyogtam rajtuk. Képesek minden percben valamin nevetni, valamiért jól érezni magukat. Ez az, ami nagyon tetszett bennük.
-Hívjuk át a többieket is - mondta Benny, és már tárcsázta is az alattunk lakó többi x-faktorost.

Pár percen belül Ákos, az MDC srácai, Péterffy Lili, és a Fat Phoneix tagjainak társaságát is élvezhettük. Ákos rögtön meg is jegyezte, hogy akkor ide siettem olyan nagyon, de nem baj, mert megérti. Ezen mind a ketten nevettünk, csak én szokás szerint belepirosodtam.
Ya Ou és Benny lementek valami piáért, hogy azért meg legyen az alap hangulat. Nem volt szokásom sokat inni, mindig csak annyit ittam, hogy jól érezzem magam. A fiúk nemsokára 2 Kalinkával, 1 Jack Danielsel, rengeteg sörrel és pár vodkás koktéllal tértek vissza. Ha belegondolunk, ennyi emberre ez nem is olyan sok.

Elkezdődött a buli, de fél óra múlva a vendéglátóim, és az MDC-s srácok sem voltak már szomjasak...