6. rész

6. rész, végree történik valami Oli és Vic között.:) Remélem tetszeni fog, jó szórakozást!:))




Benny és Ya Ou valami hülyeségről beszéltek a nappali közepén, amit természetesen Ákos sem hagyhatott ki. A fiúk mondtak egy poént, Ákos pedig hülye képeket vágva eljátszotta. Messziről figyeltem őket egy ideig, és habár nem tudtam miről beszélnek, nem bírtam ki nevetés nélkül a jelenetet.
Egy ideig a Fat Phoenix Tomijával táncoltam. Nagyon jó fej srác, jól éreztem magam vele. Ugyan olyan őrült, mint a többiek, szóval hálás voltam neki, mert rengeteget nevettem mellette.
Mikor kellőképpen elfáradtam, a konyha ajtónak dőltem, ahonnan beláttam az egész lakást, és végig pásztáztam a helyet Olivér után kutatva de sehol sem láttam, ami aggasztott. A keresésére indultam.
A konyhában Lili és MDC Dani beszélgettek, a nappaliban az imént említett trió hülyült, Sziki és a többiek pedig a kanapén ültek, és egymás fülébe üvöltve beszélgettek, ugyanis a zenétől nem lehetett hallani a másikat. Benyitottam pár szobába, de Olivért egyikben sem találtam. Már csak az erkélyen nem jártam. Kisétáltam a tágas erkélyre, és a hűvös levegő hirtelen érintett, amibe beleremegtem. Nagyon megörültem, mikor Olivért pillantottam meg nekem háttal, az erkély szélére támaszkodva, egy doboz sörrel a kezében. Csak nézett ki a fejéből, néha sóhajtott egyet. Halkan lépkedtem felé. Nem tudtam mi fog most következni, mit fogunk mondani egymásnak, vagy csak csendben állunk egymás mellett. Csak az számított, hogy itt vagyok vele, és végre elértem, amiért igazából idejöttem.

Mellé léptem, és halkan szóltam hozzá.
-Milyen a buli?
-Egész jó - válaszolta monoton hangon. - Neked?
-Egész jó - vágtam rá ugyan azt a választ, majd én is az erkély korlátjára támaszkodtam és a kilátást kezdtem kémlelni. Pár perc után szólaltunk csak meg ismét.
-Honnan tudtad, hogy találkozunk még? - tettem fel neki a kérdést, amit már azóta szeretnék megkérdezni tőle, mióta előszőr belébotlottam a Lurdyban. Szó szerint.

-Csak reméltem - nézett felém egy halvány mosollyal, majd vissza a városra.
-És ha nem jelentkezem az x-faktorba, akkor lehet, hogy nem is találkoztunk volna soha többet?
-Nos, az igazán kár lett volna, nem? - fordult felém mostmár teljes testével. -De jelentkeztél és itt vagy. És jó lenne megismerni téged- közelebb jött egy lépést. Olyan gyorsan kezdett verni a szívem, hogy attól féltem, kiugrik a bőrőm alól. A pillangók is előjöttek, és nem tudtam, mit kezdjek most magammal.
Egyre közelebb jött, majd egyszer csak fogta magát, és leült, nekidőlve a korlátnak. Leültem mellé, és beszélgetni kezdtünk. Olyan volt, mintha évek óta ismernénk egymást. Mindenről lehetett vele beszélni, persze a poénkodások és a röhögőgörcsök sem maradhattak el. Olyan volt, mint amilyennek elképzeltem. Szinte tökéletes.
Kis idő után fázni kezdtem, és a hideg is rázott, bár az utóbbit Olivér közelsége váltotta ki belőlem. Oli ahogy észrevette, hogy vacogok, lekapta magáról a pulcsiját, és rámadta. Így most ő volt egy szál pólóban, én pedig élvezhettem a meleg pulcsiját, amiből isteni illata áradt, egy kis whiskeyvel fűszerezve.
-Nem megyünk be? Most te fogsz fázni - ajánlottam fel, és már feltápászkodtam volna, de megfogott, és visszahúzott maga mellé a földre.
-Nem baj - mondta halkan és vizslatni kezdett, amitől természetesen zavarba jöttem. -Jól áll a pulcsim - állapította meg, majd hirtelen kapta el rólam a fejét, és nézett maga elé.
-Miért voltál itt kint egyedül?
-Téged kerestelek... aztán itt ragadtam - akaratlanul is mosolyogtam a mondatain. -De örülök, hogy megtaláltál.
Csend állt be köztünk, de ez most nem olyan kínos csend volt. 2 barát közti csend volt, amikor már kiveséztek mindent, és csak ültek egymás mellett, élvezve egymás társaságát. Mély levegőt szippantottam be, és kiélveztem minden pillanatát az ittlétünknek.

*

Reggel egy számomra ismeretlen ágyban ébredtem. Kimásztam az ágyból, és körbenéztem a szobában. Rengeteg rajongói poszter és plakát volt a falon, illetve pár kép a szekrények tetején. Közelebbről is megnéztem egyet, és Olivért láttam rajta egy lánnyal. Olyan érzés volt őt valaki mással együtt látni, mintha valaki gyomorszájon rúgott volna.
2 dologban voltam teljesen biztos: hogy ez Olivér szobája, és korán sem szingli.
Ezekkel a remek gondolatokkal sétáltam ki a konyhába, ahol Ya Ou készített egy seregre való reggelit.
-Ki eszik ennyit? - léptem mellé, és beszívtam az étel finom illatát.
-Olivér - mondta ki a nevet Ya Ou, mire felsóhajtottam, de talán túl hangosan és fájdalmasan, mert Ya Ou rögtön aggódó tekintettel nézett rám.
-Minden oké? Várj, ez Oli pulcsija rajtad?
-Persze minden... mi? - néztem magamra, mert el is felejtettem, hogy Oli tegnap kölcsönadta. -Ó... igen. Fáztam. Hogy kerültem én oda? - mutattam a szoba írányába, ahol ébredtem.
-Elaludtál Oli vállán, és bevitt - mesélte Ya Ou. Nem tudtam mit gondoljak erről. Csak azt tudtam, hogy az illata, amit az ágyában is éreztem, még mindig az elmémet bolondítja, és nem mászik ki a fejemből. Ha csak a tegnapi esti közelségére, és az önfeledt beszélgetésünkre gondolok, a hideg is kiráz, és nem bírok betelni vele.

-És a többiek? - kérdeztem, és körbenéztem a lakásban, de csak én és Ya Ou voltunk a tágas térben.
-Mind otthon vannak, a srácok meg még alszanak - bökött fejével a többiek szobája felé.
-És Olivér? - ekkor ugrott be, hogy ha én aludtam Oli ágyában, akkor hol aludt a szőke herceg?
-Ott van a kanapén. Garantálom, hogy 5 percen belül felébred, mert megérzi az omlett illatot - mosolyodott el Ya Ou a saját beszólásán, és ezen már nekem is nevetnem kellett. A kanapé irányába néztem, és ekkor pillantottam meg az ott édesen szunyókáló fiút. Eddig hogy nem vettem észre?
Megterítettem az asztalt, hogy ha már itt vagyok, valami hasznomat is vegyék. Ya Ou-val összemosolyogtunk, mikor Oli 3 percen belül álmos fejjel levetette magát az egyik székre, és várta, hogy az asztalra tegyük a reggelit.

Csendben kezdtünk falatozni. A többi bandatag is lassan csatlakozott hozzánk, és a csöndet csak pár "Jó reggelt" mondat zavarta meg, majd ismét csönd lett, és csak a villa és a tányér érintkezésével keletkezett csikorgás hallatszott, amitől többször átfutott a hideg a hátamon. Már jó 20 perce üldögélhettünk az asztalnál, amikor már csak megszokásból is, de az órára pillantottam. Megfagyott bennem a vér, amikor megláttam, hogy már fél órája elkezdődtek a próbáink.
-Őő... srácok... - szólaltam meg még mindig az órát bámulva.
-Mi az? - kérdezték mind a négyen szinte egyszerre, majd ugyan ilyen harmóniában ők is az óra felé néztek. Pár másodpercig mindenki lesokkolt, majd egyszerre pattantunk fel a székünkről, és 5 késésben lévő idiótaként "Vigyázz már!", "Enyém a fürdő!", "Hol a gatyám?", "Meg fogunk halni!" és hasonló mondatok kíséretében kezdtünk el rohangálni a lakásban.