7. fejezet

Megjött a 7. rész! Örültem a pipáknak, és kommenteknek, de örülnék még többnek.:))
Jó szórakozást hozzá, remélem tetszeni fog.




-Lent találkozzunk! Siessetek! - ordítottam vissza a lakásba, majd kirohantam az ajtón, és lerohantam egy emeletet az én lakásomhoz. Őrült módjára törtem be, és öltöztem át. Szerintem világrekordot döntöttem, olyan gyorsasággal kaptam magamra egy másik pólót és farmert, majd a legkönnyebben felhúzható UGG csizmámat. Már csak a kabátomat kerestem idegesen az egész lakásban, amikor rájöttem, hogy fent hagytam a fiúknál. Csak reménykedtem, hogy valamelyikük lehozza nekem, de már ezzel foglalkozni sem volt időm. Felkaptam az asztalról a lakáskulcsot, és hívtam a liftet, ami szerencsémre az én emeletemen volt. Leértem a kijárathoz, de a fiúk még sehol sem voltak, de úgy voltam vele, hogy semmi nincs, ha várok rájuk még pár percet, már így is vagy 30 perces késésben vagyunk.

Úgy 2 perc múlva, mintha egy elefántcsorda jönne le a lépcsőn, olyan hangok visszhangzottak a lépcsőházban. Igen, a fiúk rohantak le a lépcsőn fejvesztve, de úgy, hogy mintha észre sem vettek volna, elrohantak előttem, ki az ajtón. Előszőr Benny, majd Ya Ou, és végül Sziki száguldott el előttem, de olyan gyorsan, hogy a légáramlat, amit okoztak, még a hajam is meglebegtette. Olivér utolsóként ugrált le a lépcsőn, kezében a kabátommal.
-Gyere! - mondta, miközben megfogta a kezem és maga után rántott, közben egy pillanatra sem állt meg. Így, kézen fogva futottunk a többiek után Sziki kocsija felé. Szó szerint bevetődtünk a kocsiba.
-Enyém az anyós ülés! - üvöltötte Benny és beugrott előre, mintha nem lenne teljesen mindegy ebben a helyzetben, hogy ki ül oda. Hátul Oli és Ya Ou között kaptam helyet. Sziki már indította is a motort, és a megengedettnél sokkal gyorsabban igyekeztünk a Lurdy ház felé.

Az indulás után pár perccel mind az ötünkből orbitális nevetés tört ki az előbb történtek hatására.
-Ezért tuti kinyírnak minket - szólalt meg Ya Ou még mindig fújtatva mellettem a rohanástól.
-Szerintem tök jó volt - mondta széles mosollyal az arcán Oli, és mind felnevettünk ismét.

Kivettem a telefonom a táskámból, és 10 nem fogadott hívás volt Gabitól, 3 pedig Rékától, de még Lili is írt vagy 5 üzenetet, hogy merre vagyunk. Már befordultunk a megfelelő utcába, szóval felesleges volt visszaírnom. Amikor megérkeztünk, olyan gyorsasággal, mint az induláskor, ugrottunk ki a kocsiból, és törtettünk be az épületbe, aminek mi vertük fel a csendjét.

-Majd számolj be mit kaptál - kiabált utánam Oli, amikor már elváltunk és külön irányba kellett tovább mennem a fiúktól, és a saját próbatermem felé futottam. Visszanéztem Olira, és az ujjam a nyakamnál húztam végig, mutatva, hogy végem lesz. A srác csak nevetett, és ő is a ByTheWay többi tagja után rohant.

Ahogy berontottam a szobába, 3 dühös szempár méregetett, én pedig szégyellve magam lehajtottam a fejem, és rögtön magyarázkodni kezdtem, aminek Tóth Gabi mérges kézfeltartása vetett véget.
-Még egyszer. elő. ne. forduljon. ilyesmi - taglalta a szavakat Gabi, és komolyan megilyedtem tőle. Lilire néztem, akinek utánam lett volna a próbája, de gondolom, mivel nem jöttem, előbb berángatták helyettem.
-Ne haragudjatok, ígérem, nem lesz több ilyen - néztem mindannyiukra, majd letettem a táskám, és nekiláttunk a próbának.

*

A szokásosnál sokkal később végeztem, mert Gabi nem volt megelégedve az éneklésemmel sem, nem hogy a késésemmel. A próba 2 órával tovább tartott, mint szokott, és a végére úgy kiszáradt a torkom, hogy még beszélni is alig bírtam. Lili nem haragudott rám annyira, és a végén megnyugtatott, hogy nagyon jól énekeltem, csak Gabi akart kicsit megleckéztetni. Nos, nem nyugtatott meg túlságosan.
A kijáratnál Szikivel és Ya Ou-val futottam össze.
-Hát te még élsz? - viccelődött Ya Ou, mire sóhajtottam egyet és a szememet forgattam.
-Igen... de nem sokon múlott - mondtam, és leírtam Gabi lézert lövöldöző tekintetének érzését az egész, egyébként állati hosszú próba alatt.
-Robi sem örült jobban - kezdte Sziki - de szerencsére ő nem olyan szőrösszívű mint Gabi. Csak egy jó hosszú papolást kaptunk a régi időkről, hogy ott mennyire nem volt ilyen, és mikor még nem rohant ennyire a világ, akkor senki sem késett sehonnan - utánozta Sziki Szikora Robi beszédét, és ismét nevetni kezdtünk.

-Hellóbelló - lépett mögém Benny, akit Olivér követett.
-Túlélted! - nézett rám Oli olyan képet vágva, mintha egy rég halottnak hitt barátját látta volna viszont. Na jó, ez kicsit morbid, de ha egyszer ilyen képet látott...

-Igen. És ti is! Megvagytok mind, ez jó hír.
-Megünnepeljük egy ebéd mellett? Éhen halok - nézett Olivér a többiekre, majd rám, és egyetértően bólintottam.

A többi srác már elfoglalta a helyét a kocsiban, és csak ránk vártak. Olivér átkarolt a nyakamnál, és mint két régi cimbora, úgy mentünk a kocsi felé, majd úriemberként engedett előre, hogy üljek be középre.
Úgy éreztem, remek barátokra találtam a srácokban, iszonyatosan megkedveltem őket. Olivér még mindig hihetetlen érzéseket váltott ki belőlem, és a tudat, hogy ő is bír engem, csak még szebbé tette minden napomat. Az hiú ábrándjaimat viszont hamar elhessegettem a fejemből, mert nem akartam csalódni most, amikor minden szépen alakul. Minden tökéletes most úgy, ahogy van. Lehet, hogy ez, ami Olivér és köztem jelenleg van, nem elég, nagyon nem elég, de kénytelen voltam egyenlőre ezzel beérni, mert semmit sem akartam tönkretenni.

Fél óra kocsikázás után megérkeztünk a belvárosba, ahol a fiúk gyors tempóban indultak meg a KFC felé, de 3 méter után nem tudtak tovább menni, ugyanis vagy 50 rajongó állta az útjukat. Hozzám is oda jöttek páran, de a fiúkat körül vevő tömeg mindent felülmúlt. A srácok persze, bármennyire is éhesek voltak, minden rajongó kérésének eleget tettek. Olivérhez mentek oda a legtöbben, és habár tudtam, "csak" rajongók, borzasztó féltékeny lettem az összesre, akivel Oli derekukat átkarolva készített közös képet. Különösen egyre, akiről Olivér csomó ideig nem vette le a szemét, és még pár szót is váltott vele. A lány magas volt, vékony, gyönyörű. Hosszú szőke haja a vállára omlott, amit Oli is megdicsért. A lány elpirult, és egy puszit adott Olivérnek, amit természetesen minden jelenlévő lefotózott.
Rengeteg erőt kellett vennem magamon, hogy ne menjek oda, és keverjek le egy óriási pofont a csajnak, de tudtam, hogy hülyeség lenne, hiszen semmi sincs köztem és Olivér között, és a világ is úgy tudja, hogy szingli.

Ám ekkor eszembe jutott a kép, amit Olivér szobájában láttam. Elöntött a méreg, és nem várva meg a fiúkat, az imént célba vett étterem felé siettem, könnyeimmel küszködve.